Az Instagramot és a Facebookot böngészve sokszor lehet olyan benyomásunk, hogy az emberek a legtökéletesebb arcukat, a boldog, eseményekkel és barátokkal teli életüket próbálják megmutatni a külvilágnak, ám ma már egyáltalán nem mindenki erre törekszik. Sőt minden korábbinál erősebb a trend, hogy az influencerek a szorongást és a depressziót használják figyelemfelkeltő eszközként. Rosszabb esetben pénzt is ezzel próbálnak keresni.
Nagy tömeget vonzanak a mentális zavarokból viccet csináló mémoldalak is, amelyekből a sötétebb, ironikus humort kedvelők is szívesen csemegéznek. A So Sad Today Twitter-fiókot például már 875 ezren követik olyan bejegyzésekért, mint ezek: „Nem érdekel a jövő”, „Próbálok szakítani önmagammal”, „A rossz döntések olyan izgalmasak”, „Az élet a legrosszabb szakasz”. Ezeket a bölcsességeket aztán több ezren osztják tovább, ezzel is illusztrálva saját érzelmi állapotukat. Vagy ott van a 3,8 milliónyi követős MyTherapistSays Instagram-fiók, ami a mindennapi élet nehézségeit, a felnövés problémáit vicceli el. Addig nincs is baj ezzel, amíg alapjáraton ironizáló, vicces posztokkal nevetünk élethelyzeteken, hiszen humorral mindent könnyebb elviselni.
Ám a depresszióról szóló posztolás mára épp olyan trendivé vált, mint a #positivevibes, vagy a #lovemylife hashtag kísérettel közzétett, boldognak tűnő életeket ábrázoló tartalmak. Eszköze lett az online figyelemfelkeltésnek, amit kihasználva épp annyian próbálnak különlegesebbnek tűnni valamilyen mentális zavarral, mint amennyien egy tengerparti bikinis képpel.
A közösségi média újrafogalmazza a depressziót
Az elmúlt években több közösségimédia-kampány is indult, ami arra bátorította az embereket, hogy merjenek nyíltan beszélni a nehézségeikről (például a pánikrohamaikról, szorongásaikról), hiszen nagy segítséget nyújthatnak a hasonló helyzetben lévő felhasználók beszámolói, blogjai,
Sok influencer és hétköznapi felhasználó anélkül használja a depresszió, a bipoláris zavar és hasonló mentális zavarokhoz kapcsolódó kifejezéseket, hogy valójában nem szakember véleménye szerint küzdenek vele, hanem egyszerű öndiagnosztika alapján közlik, szerintük mi a gondjuk, és ebből rendszerint figyelmet próbálnak maguknak szerezni.
A The Atlantic már 2013-ban hosszas cikket írt a jelenségről, miszerint a nagy nyilvánosságot biztosító közösségi média újraírja a depresszió fogalmát, így nehezebbé válik, hogy az emberek a helyén kezeljék a fogalmat, így a betegséget. Sok tini profiljának leírásában ott van az inszomnia, a szorongás, a Tumblren sorra tűnnek fel a „mentálisegészségügyi szakértők”, és tucatjával lehet rálelni az öngyilkosságot és a depressziót gyönyörű dolgoknak beállító képekre és idézetekre. A The Atlantic szerint főleg az utóbbi közösségi platform a „wannabe” depressziósok melegágya.
„Az emberek gyakran címkézik a szomorúságukat depressziónak, az idegességet pedig szorongásnak, amikor ezeknek nem feltétlen van közük a klinikai mentális zavarokhoz. Ha egészséges emberek meg vannak győződve arról, hogy depressziósak, akkor abban nagy szerepet játszanak a közösségi médiában megosztott posztok, amik csak tovább gerjesztik a jelenséget” – írja 2017-es tanulmányában a libanoni Balamand Egyetem egyik kutatója.
Dr. Stan Kutcher pszichiáter szerint a közösségi médiában megosztott szomorú, depressziót tematizáló tartalmak összemossák a határokat a valódi betegség és a hétköznapi nehéz érzések között. Mivel a mentális betegségek rendkívül összetettek, ezért a szakembereknek is hosszú időbe telik a diagnózis felállítása, majd a terápiás folyamat levezénylése. Mindez rengeteg idő, energia, küzdelem.
Az információk áradatában kevesen értelmeznek kritikusan. Egy csomó gyereket látsz, akik megállapították, hogy depressziósak, de valójában nem azok. Pusztán csak dühösek, kiakadtak valamire. A hangulatingadozást rögtön bipoláris zavarnak nevezik. Összekeverik a mindennapi élet nehézségeit és hullámvölgyeit egy klinikai állapottal. Ha minden negatív érzelmi állapotunkra rásütjük a depressziót, akkor a kifejezés elveszti valódi jelentőségét”
– írja Kutcher, aki szerint a normális emberi élet nehézségeinek túldiagnosztizálása már közösségi trenddé vált. És az elmosódás miatt is nehéz megállapítani, ki az, aki valójában szenved és segítségre szorul. Jellemző az is, hogy aki valóban problémákkal küzd, nem feltétlen szeret beszélni róla, mert gyengeségként éli meg.
A szenvedés gyönyörű?
Ennél is érdekesebb jelenség a mentális betegségek romanticizálása: a közösségi médiában terjedő posztokkal a tinik az öngyilkosság, az anorexia, a bipoláris zavar, a depressziót, és más pszichológiai terheket kívánatosként mutatnak be. A Balamand Egyetem „Mental Disorders: A Glamorous Attraction on Social Media?” című tanulmányában is ezt a jelenséget vizsgálta, melynek fő konklúziója, hogy sokan valójában nem szenvednek ezekben a betegségekben, de magukra aggatják a címkéket annak érdekében, hogy ezzel érdekesebbnek tűnjenek mások szemében. A közösségi média jelentős szerepet játszik abban, hogy a tinédzserek romantikussá varázsolják a mentális betegségeket.
Ez a jelenség mutatja, hogy bár az évek során sok magát magányosnak érző, valóban szenvedő felhasználó lelhet együttérzésre és segítségre a neten, de a közösségi média nem csak arra jó, hogy felhívjuk a figyelmet adott problémára, de sajnos a problémáról kialakított képet is képes torzítani. A Tumblren fellelhető képek egy része az anorexiát úgy mutatja be, mint az önfegyelem egyik legfelsőbb szintjét, a szorongást szeretnivaló vonásként prezentálják, míg a depressziót a mélységhez és intellektushoz társítják.
A Pew Research felmérése szerint az Egyesült Államokban valóban megnőtt az öngyilkosságok száma 15-24 éves korosztályban, az idősebb, úgynevezett boomer generáció körében is több a depressziós. Sokkal szorongóbb és a depressziósabb a nemzet – vagy legalábbis szabadabban beszél róla.
A pénzgyár is lecsap
Az persze biztosan nem baj, hogy egyre többen beszélnek nyíltan a nehézségeikről, ám az nagyon is, hogy egyesek arra használják a mentális zavarokról szóló beszédet, hogy közönséget toborozzanak maguknak, rosszabb esetben egyszerűen pénzt keressenek vele. A mentális zavarok magasztalása olyan trend, ami sok követőt hoz, és a tisztelet hamis érzetét kelti – írja a tanulmány társszerzője, Rola Jadayel.
https://www.instagram.com/p/BgPGM6dlXTy/?utm_source=ig_embed
A Balamand Egyetem kutatói azt is megvizsgálták, milyen posztok számítanak kártékonynak. Két kulcsfontosságú tényezőt határoztak meg: a vizuális körítést, és a személyt, akihez fűződik. A kutatók ezért főleg az olyan képalapú platformokon vizsgálódtak, mint az Instagram és a Twitter, illetve a mostanában felkapott TikTok és a Snapchat.
Kártékonynak számít például a Sad Society ruhamárka kampánya alatt futtatott Kelsey Darragh posztja, aki „szorongó királynő” feliratú pólókat árul, ezzel monetizálva a szorongást, amit a kép leírása szerint valójában destigmatizálni szeretne. A személyéhez fűződő rajongás és a vonzó képi körítés miatt a betegségről pozitív kép alakul ki a fiatalokban, akik ezt menőnek, követendőnek tartják, akkor is, ha egyébként nem nehezíti meg életüket semmilyen betegség. De nem csak pólókat, hanem „depression”, vagy„anxiety” feliratú bizsukat is kínálnak már a lányoknak.
I hate this. I WISH I could take my anxiety off like a necklace but instead it’s a choker that gets tighter & tighter when I go out in public, or lay in bed at night, or whenever it wants. Romanticizing mental illness isn’t cute. Making profits off of mental illness isn’t cute. https://t.co/HWZ0NyVeci
— mo huntley (@mohuntley) May 29, 2018
Mindeközben jelen van egy ellentábor is, amelynek tagjai valóban szakemberhez járnak a gyógyulás reményében, és nem nézik jó szemmel a hasonló közösségimédia-kampányokat. Ilyen Mo Huntley is, aki összefoglalta, mi is a probléma például egy depressziós feliratú nyaklánccal:
Gyűlölöm ezt az egészet. Azt kívánom, bárcsak tényleg úgy tudnám levetkőzni a szorongásomat, mint egy nyakláncot, de az inkább olyan, mint egy choker, ami egyre szűkebbre és szűkebbre szorul, ha közösségbe megyek, vagy csak fekszem éjszaka az ágyban, vagy amit akartok. A mentális betegségek romanticizálása nem cuki. Bevételt szerezni a mentális betegségekből nem cuki.”
A @DisorderSad nevű felhasználó is azok közé tartozik, akik ellenzik ezt a vonalat. „Abba tudnánk végre hagyni a szorongás és a depresszió romanticizálását? Ez nem egy trendi, cuki vagy különleges. Mentális zavarokkal küzdeni nem gyönyörű dolog, és nem egy idióta trend a TikTok appon. Egyáltalán nem akartok ti szorongást és depressziót…”
Can we please stop romanticizing anxiety and depression? It’s not trendy, cute or special. Having mental health problems isn’t beautiful and is not something to be a stupid trend on an app called Tik Tok. You don’t fucking want anxiety or depression, they are not QUIRKY traits.. pic.twitter.com/sYAryLkXqs
— Mental health (@DisorderSad) February 24, 2019
Nem ma kezdődött
„Egyre több tini van meggyőződve arról, hogy a depresszió, a szorongás, az anorexia, a bipoláris zavar menővé és különlegessé teszi őket a társaik körében” – írja Rola Jadayel. A jelenség annak a számlájára is írható, hogy a tinédzserek alapvető késztetése, hogy szeretnének valamilyen csoporthoz tartozni, és az egyébként is nehezebb kamaszkorban a depressziós tinik közege vonzónak tűnhet. Ha jobban belegondolunk a felmagasztalt tinitragédiák koncepciója sem új keletű. Iskolai tananyag a Shakespeare által írt Rómeó és Júlia is, ami a közösségi média megjelenése előtt évszázadokkal már romanticizálta az öngyilkosságot és a drámai szerelmet.
Janis Whitlock, a Cornell Egyetem professzora szerint a kilencvenes években is megfigyelhető volt a trendi szomorúság egyik hulláma, de alapvetően azóta létezik a jelenség, amióta a tinik is:
A depressziósak hierarchiája a kilencvenes években lett jelenség: ki a legszomorúbb, a legszorongóbb, a legelcseszettebb a családban? Mindig jelen volt a versengés, kinek rosszabb. A különbség, hogy ez most több platformon is megnyilatkozhat”
– írja a szakember.
A szakemberek szerint sincs arra megoldás, hogy felelősségteljessé a posztolás, az online szomorkodás kultúrája megváltozzon. Az egyik fontos pont a mentális zavarokról való hiteles tájékoztatás, és sokat segíthetnek azok az influencerek is, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a túlérzékenység és a nehezebb időszakok nem jelentik azt, hogy baj van az emberrel.
Amikor pedig baj van, akkor viszont fontos szakemberhez fordulni, mert a mentális zavarok valójában nagyon veszélyesek: világszerte 8 millió ember életét követelik évente.
(Kiemelt kép: iStock)
