A Samsung februárban mutatta be a 10. születésnapját ünneplő Galaxy-széria legújabb modelljeit, a Galaxy S10, S10+, S10e, és S10 5G készülékeket, amiket akkor mi is kézbe foghattunk pár perc erejéig, a szériában legizgalmasabbnak tűnő Galaxy S10e-t pedig már alaposabb teszt alá is vetettük.
A Galaxy S10-et és a Plus-variánst egy cikk közös keretében mutatjuk be, főleg utóbbira kihegyezve, hiszen ez a másik legizgalmasabb modell a felhozatalban a kompaktabb S10e mellett. Annyi biztos, hogy a Galaxy S10+-szal a Samsungnak sikerült a korábbinál is gördülékenyebbé tennie a felhasználói élményt, ráadásul a teljesítményére, az üzemidejére és a kameráira sem lehet panasz.
Minden téren pluszos
A széria legcombosabb darabja, az S10+ ugyan nem értelmezi újra az okostelefonokat, de nincs híján újításnak: ultrahangos, panel alá épített ujjlenyomat-olvasót kapott, és az első olyan Galaxy S, amin már öt kamera van, beleértve egy ultraszéles-szenzort a triplakamera-rendszerrel ellátott hátlapon. Az alapmodelltől eltérően erre már két előlapi kamera került, továbbá nagyobb az aksija és a kijelzője.
Ez a széria legméretesebb darabja a maga 6,4 hüvelykes paneljével, ami már első kézbefogásra is bődületesen nagynak tűnt: az a mobil, amire fokozottan figyelnénk, mint egy hímestojásra, és nem egykezes használatra tervezték. A fém-üveg szendvicset egyébként a Gorilla Glass 6 borítás miatt nem kell annyira félteni, és IP68-as szabvány szerinti vízállóság jellemzi, ráadásul a fülhallgató jack is megmaradt a készülék alján az USB-C port mellett.
A legmagasabb felbontás QHD+, de ha ezt külön nem állítjuk be, akkor a tartalmakat FHD+-ban jeleníti meg a Dynamic AMOLED kijelző. Az Infinity-O panel miatt lényegében tényleg káva nélküli a képernyő (93,1 százalékos kijelző-test arány jellemzi), és ezt úgy sikerült elérni, hogy szenzorsziget helyett a jobb felső sarokba kameralyukak kerültek, amiből kettő is van (az S10e-n és sima S10-en mindössze egy). Míg az S10e-nél azt írtuk, hogy sikerült megszokni a szenzor jelenlétét, itt a két érzékelő már igencsak sok –
Szoftveresen persze adott a lehetőség, hogy „eltüntessük” a jobb sarokból a lyukakat, de csak olyan módon, hogy egy vastag kávának tűnő fekete sávot varázsolunk a kijelző tetejére.
Mindkét modell paneljét élénk színek, maximális betekintési szög jellemzik, támogatják a HDR10+-t, és erős napfényben sem kell erőlködnünk az olvashatósággal. A látvánnyal egyébként már az S10e-n is megvoltunk elégedve, és talán mindent elmond, hogy a laboratóriumi körülmények közt tesztelő DisplayMate alapos mérése szerint jelenleg a Galaxy S10 a legjobb kijelzővel felszerelt készülék.
A szakértők a modellt az A+ kategóriába sorolták, miután az S10 6,1 hüvelykes OLED kijelzője rekordot állított fel színhelyesség és fényerő terén, és ez a kontrasztra és az intenzitásra is igaz.
Tényleg szinte semmit nem kell állítgatnunk. A Dynamic AMOLED egyik nagy előnye továbbá, hogy 42 százalékkal csökkenti a kékfény kibocsátását, ami nincs jó hatással a szemre.
Kézzel, lábbal, arccal
Apropó, ha már kijelző: ahogy írtuk, az S10e-ről lespórolták a széria egyik nagy újításának szánt kijelzőbe integrált ujjlenyomat-olvasót, és a mobil jobb oldalra helyezett bekapcsológomb látja el ezt a funkciót, amivel nem voltunk maradéktalanul megelégedve. Az S10 és S10+-on viszont
Ennek lényege, hogy feloldáshoz a kijelző alsó részén kell tartani az ujjunkat egy pillanatra, mire az finom rezgéssel ad visszajelzést, hogy felismerte a mintát (vagy ha éppenséggel nem). Nagyon szerettük és gyorsan meg is szoktuk az új módit: a szenzor gyorsan reagál, és rendkívül felszabadító érzés volt, hogy nem kell sem a telefon oldalán, sem a hátlapon matatni – ekkora méretnél ez kifejezetten kényelmetlen.
Bár az arcfelismerés még ennél is kényelmesebb, aki a biztonságra hajt, az nem tudja megkerülni az ujjlenyomat-olvasót – elég csak a hetekben megjelent hírekre gondolni, melyek szerint a 2D-s arcfelismerést nem nehéz kijátszani az elszántabb próbálkozóknak. A Samsung kispórolta az íriszolvasót is, és tapasztalataink szerint a sötétben nem tökéletes a működés, a felismerő bénázik, és a készüléket egészen közel kell tartani az archoz. Rendes fényben viszont tényleg elég csak egy pillantás.
Az ultrahangos ujjlenyomat-olvasó ráadásul a szokásosnál is biztonságosabb, mivel 3D-s térképet készít az ujjról. Egyszer sem kaptunk hibaüzenetet, pedig többször is volt, hogy oldalasan, vagy éppen nedves, zsíros ujjakkal próbálkoztunk, ezek sem fogtak ki rajta. Apróbb negatívum, hogy az ujj felismerésére szánt felület mintha kicsit kevés lenne a kijelző alján, és szokni kell egy ideig, hogy jó helyre tapintsunk.
A bekapcsológombbal kapcsolatban pedig itt is azt éreztem, amit az S10e-nél: túlságosan magasra helyezték, de mindezeket leszámítva egy nagyon szép, jó külsejű, szívós mobil őnagysága. Az S10 6,1 hüvelykes, és kicsit talán barátságosabbnak tűnhet ez a méret, lényegében nem nyújt sokkal másabb élményt, és csak ugyanezeket lehet elmondani róla – szinte semmi különbség.
Galaktikus erő
Ahogy korábban írtuk, az S10-ekbe majdnem ugyanazt a hardvert építették – épp ezért nem szenvednek jelentős hátrányt semmiben azok sem, akik az S10-e-t választják, és képesek pár dologról lemondani. Európában az Exynos 9 Series 9820 hajtja őket, 8 GB rendszermemóriával és 128 GB háttértárral (a kerámiából készült változatoknál pedig 515 GB, illetve egy terabájt a választék).
Az S10+-t az erőforrás-igényesebb mobiljátékok sem akasztják meg, és a remek, nagyméretű kijelzővel párosítva nem túlzás kijelenteni, hogy olyan, mintha egy kézikonzolon játszanánk. Az S10-en ugyanez történik, csak kisebb felületen.
A plusszos-testvér az eddigi legtöbb kamerával felszerelt Galaxy, és mind az előlapi, mind a hátlapi kamerarendszerről elismerően nyilatkoztak a tesztlaborok is – ahogy mi is nagyon elégedettek voltunk vele. A mobil legmagasabb pontszámot kapta a DxOMark tesztlaboratórium előlapi kamerákat rangsoroló független tesztjén, emellett megosztott első helyezést ért el a Huawei Mate 20 Próval a hátlapi kamerát pontozó rangsoron, amely a fotóminőséget és a videóminőséget is egyszerre értékelte.
A mobil hátuljára egy 12 megapixeles főszenzor (ami fényviszonytól függően f/1.5-f/2.4-es rekeszérték közt váltogat), egy 12 megapixeles telefotó lencse (f/2.4-es apertúrával), valamint egy 16 megapixeles ultraszéles, f/2.2 rekeszértékű kamera került, aminek köszönhetően 123 fokban „lát” a készülék – majdnem úgy, ahogyan mi is a saját szemünkkel. A Galaxy S10-ről utóbbi kimaradt, így
Ami igazán izgalmassá teszi viszont a mobilt, az a Super Steady videorögzítés, amivel a mozgásban lévő felvételek is sokkal folyékonyabbak és dinamikusabbak. Ezen a videón például semmit nem szerkesztettünk, ezek a felvételek nyersen jöttek ki a mobilból:
Az előlapi duplakamera-rendszert egy 10 megapixeles, valamint egy 8 megapixeles mélységérzékelő szenzor alkotja, és szintén adott a Live Focus, amivel a fő fókusz a kép alanyán van, körülötte pedig mindenféle dolgot állíthatunk be a háttérre, mondjuk legyen elmosódott, vagy más színű. A mesterséges intelligenciának köszönhetően már 30 különböző jelenetet ismert fel a kamera, ami jelentős előrelépés a Note9 által kínált 20 jelenethez képest.
Van benne szufla
Mindkét készülék támogatja a vezeték nélküli töltés és megosztást, 15 wattos teljesítménnyel. Utóbbi funkcióval, amit Wireless Powershare-nek hív a cég, egy másik Samsung mobilt is lehet tölteni, amennyiben szükség lenne rá, vagy akár a Galaxy Buds Bluetooth-fülhallgatót.
A 4100 mAh-s aksi állta a sarat, a mobil két napig bírta aktív nyomogatással, és még utána is marad benne egy csöpp energia – az alaposabb mérésekben is simán 12,5 órás kijelzőidőkről lehet olvasni. A Galaxy S10 3400 mAh-t szolgáltat, ez inkább már átlagosnak mondható, mintsem kiemelkedőnek.
Az Androidra húzott egyedi kezelőfelület, a OneUI is finomodott, még jobban kiszolgálja a hosszúkás képarányt: sokkal letisztultabbá vált, a Beállítások alatt például logikusabban rendezett kategóriákat kapunk, a kijelző felső részéről lehúzott panelre pedig hasznos parancsikonok kerültek, rögtön bekapcsolható például a Wireless Powershare, vagy a kékfényszűrő.
A kerek ikonokat eleinte olcsó hatást keltenek, de nem vészes a dolog. Elérhető a gesztusvezérlés is, amivel kikapcsolhatjuk a kijelző alján található virtuális gombokat, de a mozdulatokat szokni kell.
Ugyan a Bixby magyar nyelv támogatásának hiányában nem túl hasznos a hazai vásárlóknak, a frissen bevezetett Bixby rutinokat mi is kihasználhatjuk, és nagyon okos újításról van szó. Ez gyakorlatilag egy csomó előreprogramozott viselkedést jelent, amivel nekünk már nem kell bíbelődnünk, és perceket spórolhatunk, mivel
A javasolt rutinok lényegében le is fedik a szükséges eseteket: beállíthatjuk, hogy az ébresztő után milyen appok induljanak el rögtön, és ha beértünk a munkahelyünkre, akkor milyen hangmódra váltson az eszköz, melyik wifire csatlakozzon, mi jelenhet meg a zárolt képernyőn. Lefekvés előtt csökkentse magától a kékfény kibocsátását, aktiválja a ne zavarj üzemmódot, és a többi, amit szükségesnek találunk. Érdemes hát az akkumulátor beállításai közt megkeresni a nekünk megfelelő kímélő beállításokat, és alacsonyabb fényerőn használni a panelt, hogy a legtöbbet hozhassuk ki a telefonból.
VERDIKT
A Samsung 2019-ben erősen indít: az S10e kompaktabb kialakítása, de korrekt teljesítménye miatt egy meglehetősen tátongó piaci rést céloz be, míg az alapmodelltől nem sokkal drágább Galaxy S10+ még tovább feszegeti az egyébként is remek alapmodell határait. Akit nem zavar a méret, az 30 ezer forinttal drágábban még több üzemidőt és kamerát kap, hogy ez megéri-e, azt mindenki döntse el maga, annyi biztos, hogy nehéz mellette negatívumokat felhozni – természetesen még mindig nem egy olcsó mobilról van szó, de ebben a szegmensben ennél többet tényleg nem várhatnánk.
