A Nobel-díjas tudós 1926-ban döntött úgy, hogy kivételes szellemi erejéből egy keveset a tökéletes hűtőtechnológia megalkotására fordít – ehhez egyébként Szilárd Leó is segítő kezet nyújtott.
A korszak – épp terjedőben lévő – hűtőgépeivel az volt a gond, hogy életveszélyesek voltak: a zárt rendszerben ugyanis klórmetán, kén-dioxid és egyéb mérgező gázok keringtek. A problémát a mozgó alkatrészek jelentették, melyek miatt a plombák elhasználódtak, s ez végül roppant veszélyes helyzeteket teremtett.
Einstein és Szilárd biztosak voltak abban, hogy meg tudják oldani a problémát. Ötletük alapvetően az volt, hogy egy ténylegesen zárt rendszert hozzanak létre, mozgó alkatrészek nélkül – a hűtést kizárólag a nyomás alatt lévő gázok valósították volna meg.
Ideális hűtőgépük energiahatékony, környezetbarát és tartós lett volna
(Fotó: Wikimedia Commons)
A két zseni együttműködése azonban sajnos csak 45 szabadlomhoz vezetett, maga a termék sosem vált valóra. A legfontosabb szabadalmakat végül az AB Electro Lux vállalatnak adták el.
