Szvatopluk fejedelem lekezelően fogadta a magyarok ajándékát, azt hitte, parasztok jönnek a földjét művelni. Aztán arcára fagyott a mosoly, mert Árpád és népe örökségét jött átvenni.
magyar őstörténet
Attila halála után száz évvel a hunok vagy magyarok ismét kiszálltak Szittyaországból, hogy elfoglalják Pannóniát.
A hunok vagy magyarok másodszor is kiszálltak Szittyaországból, hogy elfoglalják Attila örökét. Az úr azt akarta, minél hamarabb megérkezzenek.
Csaba vezér és harcosai az égen tűntek fel csillagok között, hogy megsegítsék a székelyek élethalál harcát. Lovaik patája nyomán született a Tejút.
Pannónia elvesztése után Csaba királyfi Szittyaországba ment, és arra buzdította népét, térjen vissza a németeken bosszút állni. Itt mindössze háromezer hun maradt, akik félelmükben Erdélybe költöztek és székelynek kezdték magukat nevezni.
Attila halála után a hunok többsége Csaba mellé állt, iszonyatos csatában győzték le Aladárt és az őt támogató németeket. Aztán fordult a kocka, Attila fiai és a hunok árulás áldozatai lettek.
A szokottnál többet ivott az esküvőjén, majd miután elhálta a nász, eleredt az orra vére: hátán feküdt, a torkába alvadt vér megakasztotta a lélegzetét.
Elért eredményeiből látszik, Géza nagyfejedelem zseniális politikus volt, a források szerint viszont ő maga nem lehetett keresztény király, mert kezét „emberi vér” szennyezte.
A hun sereg Róma ellen indult, amikor Leó pápa személyesen kereste fel: Attila király meghátrált, de nem az egyházfőtől, hanem egy látomástól.
Attila kedvelte a harcot, de legtöbbet az eszével érte el, ahogy Aquileia falai alatt is.
Míg Attila nyugaton hadakozott, Buda otthon túllépte hatáskörét, még Sicambriát, a fővárost is önmagáról nevezte el.
Attila király megvívta a bevehetetlennek hitt várost, utakat nyitott rajta, majd ezek alapján Strassburgnak rendelte nevezni.
Attila király alacsony termetű, széles mellű férfi volt, szigorú, de kegyes, rendkívül csavaros eszű és módfelett szerelmes természetű – magát a magyarok királyának, a földkerekség rémének, Isten ostorának neveztette.
Remek csellel nyitották a hunok a Pannóniáért indult harcot, de az első összecsapásból megfutamodtak. A következő alkalommal viszont kiütéses győzelmet arattak.
Hunor és Magor hun-magyar népe elrendezte az otthoni dolgokat, kapitányokat választott, majd vezetésükkel egymillió harcos indult nyugat felé az Úr 373. esztendejében.
Szűkössé váltak már Meotisz mocsarai a 108 hun-magyar nemzetségnek, ezért új hazát foglaltak maguknak: Szittyaországot, amelybe korábban a római császárok és Nagy Sándor bicskája is beletört.
Szarvasünőt űzve talált új hazát Hunor és Magor, majd elkövetve az „özönvíz utáni első rablással” feleséget szereztek maguknak. Megszületett a hun és a magyar nemzet.
Ha a mondák világában keressük a magyarság eredetét, csak egy homályos pont adódik: Noé a nagyapja volt Hunornak és Magornak, vagy távolabbi felmenő? És akkor közvetlen felmenőnk Ménrót, az óriás.
Mikor és hol tűnik fel a történelemben a magyar etnikum? Mi lehetett ez előtt és milyen kapcsolatban állhattak Attila hunjaival? Erről szól a magyarság őstörténetét a tudomány jelen állása szerint megfogni kívánó sorozatunk második része.
Géza nagyfejedelem neve és a turul szó is szűkíti a kört, ahol a magyar nép őshazáját kereshetjük. Az új tudományos eredmények üdvözlendő módon zavarják fel a magyar őstörtének kutatásának állóvizét.
Európa ekkor eszmélt rá, hogy a magyarokat komoly tényezőként kell kezelni.
Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak - adta ki a parancsot Lajos frank király 907 nyarán, és seregei élén megindult Magyarország ellen. Pozsonynál viszont már az életéért futott – hazafelé.
Ami biztos, két kiemelkedő tettével megalapozta, hogy itt lehetünk - minden egyéb csak találgatás.
Álmos napján mi mást tehetnénk, mint összegyűjtjük azt a kevés biztosat és sok feltételezést, amit az első magyar állam megalapítójáról ismerünk.
