Legalább lenne annyira bűnrossz a Morbius, hogy perverz élvezettel lehessen gyűlölni, de Daniel Espinoza filmje tökéletesen színtelen, szagtalan és főleg érdektelen.
A WeCrashed hőse a messiáskomplexus startupper, aki örök bulit és ingyen sört ígért üzleti terve mellé, amivel nemcsak a közösségi élménnyel könnyen megvehető Y-generációsokat vonta bűvkörébe, hanem a legnagyobb befektetőket is.
Mondhatjuk, hogy esetében ez már karakterszerep: A Gucci-ház olaszságát most izraeli akcentusra cserélte, és Anne Hathaway oldalán egy nárcisztikus cégvezetőt játszik az utóbbi évek egyik nagy startup-bukásáról szóló sorozatban.
Extravagáns öltözködésével és saját műanyag fejével üde színfoltja Hollywoodnak: zenészként verhetetlen showman, színészként a végletekig merészkedő művész. Az utóbbi időben viszont gyakran ripacskodással vádolják a szupersztárt.
Van úgy, hogy a filmelőzetesekbe bekerül az összes izgalom – A Gucci-ház esetében ez olyannyira igaz, hogy a film további 155 percére semmi feszültség nem maradt, Lady Gagával, Al Pacinóval és Adam Driverrel sem. Kritika.