Az elmúlt évszázadokban számos rosszindulatú legenda középpontjába került, Magyarországon a 20. században többször is korlátozott, illetve betiltott szabadkőművesség hazai nyomait korábban több cikkben is bemutattuk.
- Ellátogattunk a Nyugati pályaudvar szomszédságában működött Symbolikus Nagypáholy mostanra szállodává vált egykori központjához,
- megnéztük a Galilei idén épp száztíz éve született Margit körúti épületét,
- felfedeztük a Deák Ferencz páholy egykori tagja, Schwarz Jenő által saját telkén emelt belvárosi bérházat,
- sőt, az Almásy tér rég eltűnt könyvtárépületének történetét is feltártuk, aminek köszönhetően Budapesten elindult a fiókkönyvtárak rendszere.
A Magyar Királyság területén 1749 óta bizonyíthatóan jelen lévő – ekkor jött létre az első páholy – társaságot az elmúlt háromszáz évben számos kritika, illetve támadás érte: előbb II. József korlátozta a működését, majd utóda, I. Ferenc 1795-ben a betiltása mellett döntött. Az 1848-49-es forradalom után rövid időre újjászülető szabadkőművesség végül a kiegyezést követően lépett az aranykorba: a belügyminiszter ekkor újra engedélyezte a páholyok alapítását, amelyek tagjai közt később Ady Endre, Ignotus Hugó, Alpár Ignác, id. Andrássy Gyula Benczúr Gyula, Hajós Alfréd, Kosztolányi Dezső, Róth Miksa is feltűnt.
A Tanácsköztársaság megszületésekor, 1919 márciusában korlátozott, majd annak bukása után, 1920 májusában Horthy Miklós belügyminisztere, Dömötör Mihály által betiltott páholyok végül csak a háború után, 1946-ban működhettek újra legálisan – ekkor rövid időre (1946-1948) Kassák Lajos is csatlakozott a Symbolikus Nagypáholyhoz –, a szabadság azonban nem tartott sokáig, hiszen 1950 júliusában az akkor még Rákosi belügyminisztereként működő Kádár János egy rendelettel (ez itt olvasható) feloszlatta a teljes magyar szabadkőművességet, majd államosította a vagyonukat, mivel az ország legkülönbözőbb részein lévő részei
a Népköztársaság ellenségei, a tőkés elemek és a nyugati imperialisták híveinek gyülekező helyeivé váltak,
ellenséges tevékenységet kifejtő egyesület lévén pedig nyilvánvalóan nem működhetnek tovább.
Az 1989-es új egyesületi törvénynek köszönhetően a helyzet újra rendeződött, ismét létrejöttek a páholyok – köztük az immár nőket is fogadó Napraforgó –, korábbi épületeik visszavételére azonban nem volt lehetőségük.
