A főútvonal mentén álló falmaradványok a környék 1892-ben született római katolikus templomának utolsó kézzelfogható nyomai, amelyek mindennél érzékletesebben emlékeztetnek a második világháború egyik legnagyobb magyarországi ütközetére, az 1944 október 9-én indult, debreceni páncéloscsataként is emlegetett hortobágyi tankcsatára.
Az egymással harcoló felek tízezreinek halálát, illetve közel hétszáz harckocsi megsemmisülését hozó ütközetek egyike során a visszavonuló németek robbanóanyagokkal tömték meg az épületet, majd felrobbantották, hiszen a torony kitűnő megfigyelőtoronynak bizonyult: egyes források szerint egészen Debrecenig el lehetett látni belőle.
A robbanások során az épület alapjai is megrongálódtak, tégláit és elemeit pedig a háború után széthordták, és a közeli házak építőanyagaivá váltak.
Szomszédjában a rendszerváltás után, az egykori vályogvető gödörben magántó született, ez ma a környéken élő horgászok egyik kedvelt helye:
A település csak négy évtizeddel később, 1983-ra kapott új templomot. Ennek terveit az akkor harmincéves Beckerné Greskovics Klára szignózta.
