2015. március 3-án a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) a hivatalos honlapján tudatta, a Hertha BSC korábbi erőnléti edzőjét, bizonyos Bernd Storckot nevezi ki sportigazgatónak. A szakember megbízatása szerint a felnőtt és az utánpótlás válogatottak szakmai tevékenységének koordinálásáért felelt, de emellett az akadémiákon folyó munkát és az utánpótlás versenyrendszerét is újra kellett hangolja.
Kevés ember robbant be úgy a magyar focitársadalom roskadozó, nyikorgó ajtaján, mint Bernd Storck. Jószerivel már az első munkanapján besétált a pályára és kivette a csapatával az U20-as vébére készülő Szalai László kezéből az edzői sípot, mondván nem jó a gyakorlat, amit csináltat. Még a laikus is azt láthatta, hogy itt van egy ember, akinek van víziója, akinek van bátorsága szembemenni a belterjes magyar edzői szakmával, nem csak ígérget, dolgozik is labdarúgásunkért. A német edző nagy a lendülettel vette át az irányítást, saját, többségében német embereit ültette a megfelelő pozíciókba, biztosítottnak tűnt a megfelelő szakmai munka.
2015 májusában és a vb-n már ő maga ült az U20-as válogatott kispadján. A csapat továbbjutott az új-zélandi vb-csoportjából, és a legjobb 16 között csak a későbbi döntős Szerbia tudott kifogni Nagy Ádámékon. Valami elindult.
Ezen a mérkőzésen látszott, mekkora előny, hogy Szerbiában bátran szerepeltetik legmagasabb szinten a fiatalokat klubjaikban. A magyar szövetség hasonló irányú törekvéseit igazolja, hogy ezen a vb-n a mi játékosaink is igen magas szinten bizonyították versenyképességüket
– értékelt a szerbek elleni vesztes nyolcaddöntő után a német kapitány.
Nem sokkal később, 2015 júliusában kiderült, hogy Dárdai Pál nem tudja egyszerre vállalni a válogatott és a Hertha Berlin vezetését. Utódra volt szükség. A nyitottságával, mentalitásával, és őszinteségével nemzeti hőssé lett Dárdait pedig csak olyan ember válthatta, akivel biztosított volt a megkezdett munka folytatása.
A sztori innen már tényleg közismert, Bernd Storck lett a magyar válogatott történetének negyedik külföldi szövetségi (megbízott) kapitánya (harmadik, ha a magyar származású román Jenei Imrét nem számítjuk).
Amikor Vági Márton főtitkár felkért, egyből igent mondtam. Gyors döntés volt. Optimista vagyok. Fontos meccsek várnak ránk, ahol nem én a főszereplő, hanem a csapat. Lényeges, hogy mindenki támogassa a munkánkat. Végig kapcsolatban voltam Dárdai Pállal, végig ott voltam a háttérben
– mondta székfoglalójában érezhetően motiváltan. De amilyen szépen kezdődött, olyan csúnya vége lett ennek a házasságnak.
Kockáztatott, bejött
Miután eldőlt, hogy Magyarország Észak-Írország és Románia mögött a 2016-os Eb-selejtezőcsoport harmadik helyén végez, és ezzel kiharcolja, hogy 1997 után újabb pótselejtezőn vegyen részt, Storck elkezdte a nagytakarítást a válogatottnál is.
Beszéltem Csányi Sándorral, az MLSZ elnökével, felvázoltam neki a terveimet, elképzeléseimet. Elmondtam, miért tartom szükségesnek a stáb átalakítását, és azt is, hogy némileg módosítani szeretnék a munkastíluson. Sportigazgatóként az a célom, hogy a szövetség profi módon működjön a szakma minden területén
– így a kapitány, aki a pótselejtezők előtt is még csak megbízott szövetségi kapitány volt. Ezért is ért váratlanul mindenkit az addigi segítők kivágása. De a német bízott magában, és a szerencsében. Bizony, egy jó adag szerencsére is szüksége volt, hiszen ha úgy alakul, hogy nem jutunk ki az Eb-re, könnyen elsöpörhette volna a népharag.
Sajnálnám, ha menesztenének, ha nem sikerül a pótselejtező. Sok olyan dolgot mozgásba hoztunk már, amelyek komoly eredményekkel kecsegtetnek a jövőre nézve, és amelyeken szeretnék dolgozni
– mondta szerényen. A német edző folyamatosan kimérten, okosan nyilatkozott, tényleg úgy tűnt, hogy a magyar labdarúgás megmentője lesz. Kockáztatott, és a norvégokat végül oda-visszaverte a válogatott, és 1972 után kijutott az Európa-bajnokságra.
Bernd Storck tizenkilencre lapot húzott, és elvitte a bankot. Ha Hosszú Katinkáról most azt írjuk, amennyiben ő lenne az ellenzék jelöltje a választásokon, még tán nyerhetne is 2018-ban, akkor ez hatványozottan igaz volt Storckra is.
Az Eb-siker mindent megváltoztatott, Storckot is
Egycsapásra felpezsdült a hazai futballélet, mindenki a bordeaux-i nyitómeccset várta. Közben több korábbi szövetségi kapitány, úgy mint Egervári Sándor és Pintér Attila is szeretett volna egy szeletet a tortából:
Storck állt képletesen a magyar labdarúgás élén és német őszinteséggel olvasott be a magyar edzőknek.
Nagyon más utat járnak itt néhányan, mint mi, németek. Mi máshogy készítjük fel a csapatainkat, de ugyanígy Ausztriában is. Nem mindegyik klubról beszélek, csak egy párról. (…) Nem akarok arrogánsnak tűnni, mint a német, aki mindent tud, mert nem ez nincs is így. De meg kell nézni, mit csináltak tíz éve Angliában vagy akár Németországban
– mondta Storck még 2015 végén, de néhány hónapra rá a felcsúti Puskás Akadémiának is odaszúrt, mondván, nem érti, miért nem játszatják Kocsis Gergőt. Akkor még rendesen ment az adok-kapok a német szakember és a tao-milliárdokból építkező csapat között, de ez csak az Eb-ig volt így.
A valóban fantasztikus franciaországi Európa-bajnokság után mintha kicserélték volna a német szakvezetőt. Magyarország imádta, egy nemzet feküdt a lábai előtt, így nem is csoda, ha egy kicsit élvezte ezt a hangulatot. Az Eb-t követően többször is lekapták Orbán Viktor társaságában, hol Felcsúton, hol Székesfehérváron – tényleg ő volt akkor a legnépszerűbb ember a Kárpát-medencében. Magyarországon biztosan.
Storck 2016 nyarán már otthonosabban mozgott, az egész rendszer úgy működött alatta, ahogyan azt kitalálta. Ez sokaknak nem tetszett, még Thomas Dollal, a Ferencváros edzőjével is összerúgta a port. A Budapest Honvéd tulajdonosával, George F. Hemingway-jel sem volt jóban, és akkor finoman fogalmazunk. A kapitány a markában tartotta a pórázt, ott és akkor állt a kérésére a labda, ahol és amikor csak akarta – természetesen a válogatott érdekében, mondták.
Az eufóriának viszont hamar vége szakadt. Kiderült, Eb-siker ide, vagy oda, a magyar játékosokra nincs kereslet Európában. Eközben szokás szerint az összes klub gyorsan kizúgott a Bajnokok Ligája- és az Európa Liga-selejtezőiből, a válogatottnak pedig az első őszi tétmeccsén, a nem túl acélos Feröer-szigetek ellen csak egy nagyon soványka 0-0-ra futotta.
Legközelebb a válogatott remekül játszott Svájc ellen, és csak drámai végjátékban kapott ki (2-3). A két meccsen szerzett egy pont, az azonnal elúszó vb-szereplés után már felerősödtek a kritikus hangok, de Storck elővette az aduászt: a sikerpropagandát.
A magyar foci előrelépett, amiben szerepet játszott a válogatott Európa-bajnoki szereplése is.(…) A válogatott jó úton jár, és mert rengeteg tehetségünk van az utánpótlásban, aligha kell aggódnunk a jövő miatt
– tudatta a kapitány épp, amikor kicsit zajosabb lett a tér körülötte.
Érinthetetlen volt, de jól érezte, muszáj megszólalnia. Időközben kibékült a Felcsúttal is, hogy aztán 2017 januárjában olyanokat nyilatkozzon, hogy jó az út, amin a Puskás Akadémia jár, kiváló elképzeléseik vannak, amelyek a fiatal labdarúgók fejlődését szolgálják, és egyértelmű, hogy ez a jövő.
Kizárt, hogy nem látta, hogy a Felcsút a fiataljait szétdobálja az alsóbb osztályokban, ahelyett, hogy az arra hivatottakat az NB I-ben pallérozná. Akkor még nem tudtuk, hogy 2017 elejétől ez hatványozottan igaz lesz, miután Pintér Attila kerül a felcsúti csapat kispadjára.
Nem ereszkedett le hozzánk, a néphez
Az igazi blama idén júniusban érkezett. A gyengébb eredmények okán a kapitány megpróbált gesztust gyakorolni úgy a klubok felé, mint egyes menedzserek és Felcsút irányába is. Az így összerakott magyar “D-válogatott” Andorrában fosztotta meg végképp az Eb-n szerzett hitelétől a kapitányt. Az 1-0-s zakó olyan bélyeg, amit semmilyen Eb, semmilyen Kleinheisler László nem tud lemosni a német edzőről.
A kapitány az andorrai bukó után azt mondta, ő lesz az első, aki vállalja a felelősséget. Ehhez képest a meccs után már nem ment el az M4-hez, éppen azt csinálta, amit egy-egy szorosabb helyzetben megszokhattunk az elmúlt huszonvalahány évben az aktuális politikai elittől. Ha baj van, hallgatás, kihátrálás, menekülés.
Majd egy hétig senki nem mondott semmi biztosat. Utána úgy döntöttek, Bernd Storck elpakolhatja a bekészített bőröndjét, helyén tartják azt az embert, aki sportigazgatóként az egész magyar labdarúgásért; szövetségi kapitányként pedig a válogatottért, annak stílusáért felelt. Mindezt cirka évi 523 millió forintért.
A lettek elleni sima 3-1, majd a portugálok elleni 0-1 után megint azt mondta, jó úton jár a válogatott, a Svájc elleni, bázeli visszavágó előtt pedig azt, jobb a csapat, mint 2-3 éve. Annak a meccsnek amúgy 5-2 lett a vége. Nem ide. Ja, és Magyarország jelenleg az 53. a világranglistán úgy, hogy voltunk 2016 áprilisában a 18. helyen is – amikor a német szakember átvette a csapat irányítását, a 31. helyen álltunk.
Storck távozása azért is végződött méltatlanul, mert a záróakkord, a Feröer elleni 1-0-után még belerúgott egyet az elégedetlenkedő szurkolókba. Tette ezt azokkal a fanatikusokkal, akik megállás nélkül biztatták mind a 25 meccsén. Ezeken a meccseken nyolc győzelem, hét döntetlen, tíz vereség jött össze, a 75 megszerezhető pontból 31-et hozott, azaz 41 százalékos mérleggel zárt.
Bár minden bizonnyal vágyott rá, Bernd Storck mégsem vált a magyar nép kapitányává. Vegyes érzésekkel és keserű szájízzel válunk el tőle.
