Valószínűleg mindenkinek beleégett a szemébe a videó, amelyben a tízezres magyar szurkolói tábor együtt menetelt a Magyarország-Izland csoportmeccsre Marseille utcáin. Egyszerre tapsoltak, egyszerre skandáltak, lassan hömpölyögtek a tengerparti városban egységet és erőt mutatva a világnak. Büszke volt minden magyar a helyszínen, a tévék előtt és a kocsmákban, a tereken, mindenhol. A csúcspont az volt, amikor Magyarország 3-3-as döntetlent játszott a Cristiano Ronaldóval felálló, későbbi győztes portugálok ellen, és bár a nyolcaddöntő már nem sikerült, az éjjel még úgy tűnt, nem ér véget. Joggal gondolhattuk azt, hogy a válogatott egy-egy vezéréért nyugati csapatok fognak bejelentkezni, kupacsapataink meglovagolják a sikert, a stadionok pedig tömve lesznek a szezonban. Nem így történt.
Csak a Vidi érte meg az augusztust
Az F csoportot veretlenül, egy győzelemmel és két döntetlennel nyerte meg a magyar válogatott a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságon. A 16 között Belgium már nagy falatnak bizonyult, de a Hősök terén – teljesen megérdemelten – hatalmas parti keretében köszöntötték az egész országot túlzás nélkül megmozgató labdarúgókat és az őket segítő, vezető stábot.
Nem sokan sejtették akkor, hogy közel egy évvel később Andorrában 1-0-ra megég a válogatott, de az sem tűnt akkor logikusnak, hogy már a nagy siker, az Eb-láz után néhány hónappal sem tudjuk megverni a Feröer-szigeteket. De a sajnálatos válogatott-bukták előtt, az Eb-t követően nem sokkal ismét a klubfocié volt a főszerep. Négy csapatunk, a bajnok Ferencváros, az ezüstérmes Videoton, a bronzérmes DVSC és a negyedik helyezett, ma már a másodosztályra készülő MTK várhatta az európai selejtezőket.
Ferencvárosi játékosok a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezõjének második fordulójában az albán Partizani ellen játszott mérkõzés hosszabbítása után, a 11-esrúgások alatt a Groupama Arénában 2016. július 20-án. A Ferencváros nem jutott be a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezõjének harmadik fordulójába, a zöld-fehétek 1-1-es rendes játékidõ és hosszabbítás után a tizenegyespárbajban alulmaradtak.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
A Ferencváros jó előjelekkel várhatta a BL-selejtező második körét, hiszen az albán bajnok helyett az ezüstérmes Partizani várt az Eb után frissen hazaigazoló Lovrencsicsékre. Aztán jött a mennyország utáni első pofon, Bödének kellett megvillannia Albániában, hogy ne hátrányból kelljen fordítani a visszavágón. A Groupamában sem sikerült nyerni, július 20-án 1-1-es döntetlen után tizenegyesekkel esett ki az anyagi helyzetével és játékosállományával (az Eb-n ott volt Dibusz Dénes, Gera Zoltán, Pintér Ádám, Lovrencsics Gergő és Böde Dániel is) többre hivatott Fradi.
A Videoton legalább ment két kört, és csak a harmadik selejtezőben, a dán Midtjylland jelentette a végállomást – de kis siker is siker, legalább eljutottak augusztusig (pontosan augusztus 4-ig). A fehérvári csapatban ott volt az Eb-n a válogatott alapemberének számító Lang Ádám és Juhász Roland.
A Debrecen és az MTK egy-egy kört haladt, július 21-én a Lokit a fehérorosz Torpedo Zhodino, az MTK-t az azeri Gabala ütötte ki.
Dzsudzsák az Egyesült Arab Emírségekben
Na, majd a sikeres Eb után megnyílik a kapu nyugatra, a legjobbakat végre felfedezik a top bajnokságokban is, gondolhattuk. Ez sem így történt, sőt. A csapat gerincének többsége valóban csapatot váltott, de elmaradt az áttörés, még mindig nincs játékosunk Angliában, sem Spanyolországban.
A legnagyobb csalódást a magyar válogatott csapatkapitányának, Dzsudzsák Balázsnak az Arab Emirátusokba való átigazolása jelentette. Az utóbbi évtized – egyik – legjobb magyar labdarúgója Oroszország és Törökország után az al-Vahdához szerződött 2016 augusztusában. A többség úgy gondolta, a portugáloknak két gólt vágó Dzsudzsákért majd sorban fognak állni a nagy bajnokságok csapatai, de csapatkapitányunk a tornát követő fájdalmasan nagy csendet megtörve az arab félszigeten kötött ki.
A Franciaországot megjárt 23 játékosból az elmúlt egy évben Bese Barnabás a francia másodosztályba (Le Havre), Fiola Attila a Videotonba, Guzmics Richárd Kínába (Jenpien Funde), Kádár Tamás Ukrajnába (Dinamo Kijev), Korhut Mihály Izraelbe (Hapoel Beer Sheva), Lang Ádám a francia első osztályba (Dijon), Elek Ákos és Kleinheisler László Kazahsztánba (Kajrat Almati és Asztana, de előtte Kleinheislert tavaszra hazaküldték a Fradiba a Bundesligából), Lovrencsics Gergő és Priskin Tamás a Fradiba, Nagy Ádám Olaszországba (Bologna), Pintér Ádám és Stieber Zoltán (utóbbi az ugyancsak Bundesliga II-es Nürbergtől) a német másodosztályba (Greuther Fürth és Kaiserslautern), Dzsudzsák Balázs az Emírségekbe (al-Vahda), Nikolics Nemanja az Egyesült Államokba (Chicago Fire), Szalai Ádám pedig a bundesligás Hoffeinheimbe igazolt.
Elkezdődött a szabadesés
A csalódást jelentő átigazolási időszak után kezdődött csak igazán a szabadesés. A 2016 szeptemberében elrajtoló vb-selejtezők első meccsét Feröer-szigeteken játszotta a magyar válogatott, de az utolsó percek alapján örülhettünk a 0-0-nak. Az első októberi meccsen Svájc 3-2-re nyert a Groupama Arénában, de néhány nappal később Lettország (2-0 ide) már nem okozott gondot Rigában. Novemberben a magyar válogatott – 2017 júliusi állapotok szerint – megszerezte eddigi utolsó győzelmét, az akkor még kötelezőnek számító Andorra (4-0) ellen.
November óta viszont annyit tudunk, a magyar bajnokságot sem a helyszínen, sem a képernyők előtt nem nézték számottevően többen; a nemzeti tizenegy pedig zsinórban négy meccset vesztett el úgy, hogy egyetlen gólt sem lőtt. Az időt és pénzt valamennyi válogatott meccsre feláldozó szurkolók nem ezt érdemlik, de úgy tűnik, ez a realitás, nem a csodálatos 2016-os június.
Mit lehet csinálni? Bocsánatot kérni a csapat teljesítménye miatt (…) A körülményekre nem lehet fogni, mindenkinek vállalnia kell a felelősséget. Én leszek az első, aki ezt megteszem
– mondta Bernd Storck, a válogatottal egy év alatt a mennyországból a pokolba zuhanó szövetségi kapitány az andorrai meccset és a történelmi 1-0-s vereséget követően. A híradások szerint a kudarcot követő negyedik napon, az elnökségi ülésen felajánlotta lemondását, de azt nem fogadták el, kapott még egy esélyt.
Az éjjel soha nem érhet véget, skandálták, skandáltuk anno örömittasan összeölelkezve. Akkor nem tudhattuk, hogy bizony még azon a nyáron véget ér majd, és fel kell ébrednünk.
