George F. Hemingway tudja, hogyan alapozza meg egy világbajnoki-selejtezős meccs hangulatát: a Feröer elleni, idegenbeli mérkőzés előtt azt írta a blogjában, ha nem nyerünk legalább 3-4 góllal idegenben, akkor ő hazaküldené pályaedzőnek a szövetségi kapitányt, Bernd Storckot. A meccs 0-0-s döntetlennel ért véget.
A kispesti klubtulajdonost a fenti véleménye és a végeredmény apropóján interjúvolta meg a Népszabadság, Hemingway pedig elmondta, az bosszantja leginkább, hogy szerinte
Pedig Storck korábban azt mondta, jelentős a fejlődés, így ő személy szerint arra számított, hogy magabiztosan nyer a csapat. A gól nélküli döntetlen azonban nem lepte meg.
Végeredményben nem, noha arra nem számítottam, hogy a feröeriek jobban futballoznak a magyaroknál. Mégpedig azért nem ért váratlanul a kimenetel, mert szerintem a kapitány nem a megfelelő személy.
Hemingway szerint az a probléma, hogy Storckot az utánpótláshoz hozták ide, de azóta már irányítja a válogatottat, felügyeli a labdarúgó-akadémiákat és az edzőképzést. Ez pedig nem oldható meg „one man show” keretében. Ez leginkább azok felelőssége, akik engedik neki ezt, de egy
megalomán személyiség nem lehet előremutató.
A Honvéd tulajdonosa például kifogásolja azt, hogy Storck bírálja a magyarországi edzők munkáját, de nem mondja meg, kikre gondol, így olyan szakembereket is bírálat ér, akik szerinte jobbak a kapitánynál. Az sem tetszett neki, hogy háromhetes szünet volt a bajnokságban a feröeri meccs miatt, az NB I-es játékosok is kiestek a ritmusból és a kluboknak is bevételkieséssel járt ez a húzás.
Azt állította, az írott szó mögé bújok. Ám nem ezt nehezményezem a legjobban. Hanem azt, hogy megkérdőjelezte a hazafiságomat. Ha csak azt veszem figyelembe, mennyi pénzt áldoztam a magyar futballra, e gyanú már akkor is teljességgel alaptalan. De egyenesen értelmezhetetlen egy hazánkban foglalkoztatott német edzőtől.
