Foci
egervári sándor (egervári sándor)

Egervári takarodj! Vagy mégsem?

Kálnoki Kis Attila
Kálnoki Kis Attila

rovatvezető. 2013. 09. 11. 13:23

Pálcát törni kapitány és csapat felett végső soron az október 15-én esedékes Andorra elleni utolsó meccs végeztével érdemes. Az egyes dupla meccsnapokat követően maximum részmegállapításokat tehetünk. Erre vállalkozunk most.

A románok elleni vereséget követően a különböző tudósítások, elemzések végén olvasható “szurkolói” hozzászólások nagy része egyöntetűen melegebb éghajlatra kívánta a magyar válogatott betliző játékosait, míg a szövetségi kapitányt hozzá nem értés okán azonnal elzavarták volna. Oszt az észtek ellen meg remek játékkal nyertünk (5-1)…

Ami tény, a nemzeti 11 gyámoltalanul játszott Bukarestben (3-0), miután Guzmics hatalmasat hibázott a 2. percben. Ezt játékos, kapitány is elismerte. Ennek okát leginkább abban látom, hogy ugyan mindenki sejtette, pokoli hangulat várja majd a válogatottat Romániában, minderre felkészülni bármennyire akartak, nem tudtak.

Bukarest (bukarest)

Tényleg ijesztő lehetett a hangulat
Fotó: MTI

Az ismeretlent nehéz modellezni, különösen nehéz csapatszinten, ahol ahány személyiség, annyiféle reakció. Pszichológiai  axióma, hogy ugyanarra a sokkhatásra másodjára már sokkal gyengébben reagál a szervezet, ergo ha a Bukarestben lévő játékosok legközelebb hasonló helyzetbe kerülnek, ott már nem csinálják össze magukat. Guzmics nem hozza helyzetbe az ellenfelet, eztán nem hullik atomjaira a válogatott. Sportban ezt nevezik rutinnak.

E sorok írója versenyzői pályafutása alatt bár nyert ezt azt, sportnyelven szólva mégis számtalanszor “szarta össze” magát. Ez benne van a pakliban. Öttusázón kívül előfordult már ez kajakossal, vívóval, vízilabdázóval. Azonban amíg mondjuk a kajak-kenu válogatott kéttucatnyi indulója közül a fele kudarcot ér el, addig a másik fele sikert, így ott az esernyő, amely alá mindenki beállhat.

Csapatjátéknál ez másképp fest. Bukarestben 4-6 játékosunkat nyomta agyon a teher, az elvárások, a helyi háborús hangulat, az 52 ezer őrjöngő román szurkoló. Egy-két futballistát még képes magával húzni a többi, 15-20 perc elteltével felébreszteni a sokkhatás okozta apatikus állapotából – a csapat felét azonban nem.

Vízilabda válogatott (vízilabda válogatott)

A vízilabdázók a régi időket idézve, amikor még egyes sportágak képviselői kíváncsiak voltak a másikra, kilátogattak az észt meccsre
Forrás: waterpolo.hu

Benedek Tibor, a mindenki meglepetésére világbajnoki címet szerző vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya ekként fogalmazta meg mindezt a waterpolo.hu-n: “Minden csapatnak vannak sikerei és kudarcai, az utóbbiakért sem lehet elítélni a játékosokat, ugyanis erről szól a sport, az egyik csapat nyer, a másik pedig veszít. Az igazi sportemberek a kudarcból is erőt tudnak meríteni, és ennek is köszönhetően fel tudnak állni a padlóról. Ezerszer volt ez ránk, pólósokra is igaz, és mindig jól esett, ha a család, a barátok mellett másoktól is kaptunk egy kis támogatást.”

Az észtek elleni meccsen számomra bizonyosodott, akik kedd este játszottak, felálltak. Éppen nem “magyar focista”, hanem sportemberi arcukat mutatták.

A kapitány, meg kapitány! Mindattól függetlenül, hogy 2., 3. vagy 4. helyen végez a válogatott a csoportban. Nem azért, mert eredményesség tekintetében még mindig benne van a magyar Top 5-ben, vagy mert az utóbbi évek közhangulata ellenére Baróti Lajos 1966-os búcsúja óta, azaz 47 éve ő az első kapitány, aki két egymást követő selejtezősorozatot él végig a válogatott kispadján.


Kedden egységes volt a csapat, együtt örült kapitány, játékos
Fotó: MTI

Hanem azért, mert jó vezetőként láthatóan huzamos ideje képes alkotó közösséget kovácsolni a közösségből. Ott, ahol józan értékítéletű emberek számára elképzelhetetlen módon nem a tudás, az emberi tartás, hanem csak és kizárólag a pénz az értékmérő. Kit mennyiért vesznek és ki mennyit keres, akkora sztár. Abból a heterogén társaságból, ahol éppen ezért mondjuk az egész szakmai stábot “kilóra megvenni képes”, ezért magáról a kelleténél többet gondoló ünnepelt sztártól a 250-300 ezer forintos alapbérrel bíró, 26 NB1-es bajnokival rendelkező újoncig terjed a skála.

Továbbá azért mert képes volt az elmúlt nyolc nap alatt felvállalni a konfliktust, változtatni amikor kellett, szétrobbantani a csapatot a fiaskó után, kihagyni például azt a sztárként kezelt Szalait, aki láthatóan nem érezte jól magát társai közt Romániában.

És végső soron azért, mert kiváló pedagógiai érzékkel kapitális hibája utáni összes támadás ellenére újra bizalmat szavazott Guzmicsnak, aki bizonyított magának és a kapitánynak is.

Talán a címben lévő kérdésre nem is kell válaszolnom ezután…

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.