Jarmo Ahjupera (Győr), Sander Puri (Pápa), Vjatseslav Zahovaiko (DVSC). Három észt labdarúgó játszik jelenleg hazánkban, s közülük az első kettő ott volt kedden Tallinnban, az Ukrajna ellen 2-0-ra elveszített barátságos mérkőzésen, majd utána a Le Coq Arena 9692 nézőjével együtt nézték az óriás kivetítőn a Mariborban játszott Szlovénia-Szerbia mérkőzést, amelynek eredményétől függött a balti válogatott továbbjutása.
Mivel a szlovének 1-0-ra győztek, ezzel Észtország lett a második a C csoportban Olaszország mögött, és a csöppnyi – 1,3 milliós – ország alig két évtizedes, legújabb kori fennállása legnagyobb sikerét érte el. Igaz, hogy még nincs kint a válogatott a lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokságon, de oda-vissza alapon pótselejtezőt játszik – november 11-én Tallinnban, 15-én Dublinban – Írországgal, és azzal az erővel, ahogy kiharcolta a pótselejtező jogát, az íreket is kiejtheti.
Észt gólok a selejtezőben:
Jócskán akad magyar vonatkozása az észt bravúrnak. A csatár Ahjupera és a védő Puri mellett a talán legjobb észt labdarúgó, Tarmo Kink is „magyar nevelés”, két évig a Győr játékmestere volt, mielőtt Middlesbrough-ba szerződött volna. Mi egy jelenlegi győrivel, a 196 centis, 27 éves Ahjuperával beszélgettünk.
– Ön körül aztán zajlik az élet. Kedden még ünnepelte a pótselejtezőt, vasárnap meg már Debrecenben játsszák az ősz NB I-es rangadóját!
– Éppen ezért most már a Loki elleni meccsre hangolom magam.
– Még akkor is, ha inkább Rati Alekszidze játszik centerposzton, nem pedig ön?
– Erről nem én tehetek, nekem csak az a dolgom, hogy a lehető legjobban felkészüljek. A többi Csertői Aurél edzőn múlik.
– Otthon viszont ön a király, rendszeresen játszik a válogatottban.
– Szerencsére. Kedden is játszottam egy félidőt Ukrajna ellen.
– Mesélje már el annak az – önök számára – feledhetetlen estének a történetét!
– Nos, este hatkor megmérkőztünk az ukránokkal- barátságos meccsen -, kikaptunk 2-0-ra, de nem mentünk haza, sem mi, játékosok, sem a nézők, mert nyolckor kezdődött Mariborban a szlovén-szerb Eb-selejtező. Ha a szlovének győznek, mi vagyunk a csoportmásodikok!
– És győztek. De hogyan?!
– Szóval, egy gigantikus kivetítőn követte a tízezer néző a történéseket, no meg mi, játékosok is.
– Nem a szlovéneknek állt a meccs…
– Hát nem. Nemanja Vidics büntetőt hibázott, a szlovének győztes gólja pedig egy olyan szabadrúgásból esett, amilyet egyszer lát az ember egy évtizedben. Vagy még annyiszor sem. Vagy negyven méterről, a jobb oldalvonal mellől ívelte rá Dare Vrsic, a kapus aláfutott, és a labda a lécről becsúszott. Ezzel nyert Szlovénia – no meg Észtország is. De ezt már otthon élvezhettem, mert a szünetben hazamentem.
– Vallja be: ekkor lecsúszott egy pohár sör…
– Egy pohár vörösbor, hogy hűek legyünk az igazsághoz.
– Szlovén vörösbor?
– Most mondhatnám, hogy igen, de francia volt. Sajnos, nálunk nem terem meg a szőlő.
– Minek tulajdonítja a sikerüket?
– Hát a szerencse is benne van, ez tagadhatatlan. De a sok, tervszerű munka is. Egyébként egy izlandi edző nevéhez köthető a fejlődés beindulása, Teitur Thordarson 1996 és 1999 között volt a szövetségi kapitány. De rengeteget fejlődtünk a két holland menedzser, Arno Pijpers és Jelle Goes alatt, 2000 és 2007 között.
– Képzelje, magyar volt a független Észtország első szövetségi kapitánya!
– Ne vicceljen, erre emlékeznék…
– Nem is most volt, hanem amikor először váltak függetlenné, az első világháború után. Kónya Ferencnek hívták, majd őt Nagy Ferenc, később Antal Mihály követte, aki kétszer is dirigálta a nemzeti csapatukat, előbb 1927-ben, majd 1935-ben!
– Hát akkor tényleg rengeteg szállal kötődünk önökhöz.
– Meg Oroszországhoz is. Van jó pár orosz etnikumú játékosuk is a válogatottban.
– Ez nem gond, ma már rendezett a viszonyunk egykori gyarmatosítóinkkal. A válogatott orosz nemzetiségű labdarúgói is anyanyelvi szinten beszélnek észtül, Konstantin Vassiljev, Aleksandr Dmitrijev, Andrei Stepanov, a kapus Sergei Pareiko mind-mind derék észtek – csak éppen orosz felmenőkkel. Egyébként gyakorlatilag mindenki külföldön játszik, a legtöbben az orosz Premjer Ligában, de Cipruson, Ukrajnában, Hollandiában, a skandináv országokban is sokan légióskodnak.
– És persze Magyarországon is.
– Igen. Úgyhogy önöknek is van egy kis részük a sikerünkben.
