Az első atlétikai világbajnokságot 1983-ban, Helsinkiben rendezték, ezen 24 magyar atléta ott volt, de dobogóra senkinek sem sikerült odaérnie, igaz, a távolugró Szalma László épphogy csak lemaradt a bronzérmes Mike Conley mögött. Négy évvel később, Rómában is jutott egy dobogó közeli helyezés, Kovács Attila nagy szenzációt produkálva döntőt futhatott 100-on. Ötödikként ért célba (10.20 volt az ideje), ám a győztes Ben Johnson eredményét később törölték, elvették a világcsúcsát és az aranyát is, így a magyar sprinter vb-4.-nek mondhatja magát.
Az első érmek
A harmadik világbajnokságig kellett várni az első magyar dobogósokra, azt a vébét Tokióban rendezték. A diszkoszvető Horváth Attila nevéhez fűződik az első, történelmi magyar érem: izgalmas versenyben lett harmadik.
Horváth az első sorozattól kezdve a második helyen állt a német Lars Riedel mögött, első dobásán még tudott is javítani, 65,32 méterig jutott. Az utolsó körben a holland Erik de Bruin megelőzte, és azon kellett izgulni, Wolfgang Schmidt nehogy elé férkőzzön, de a verseny utolsó dobása rövid volt, így Horváthé lett a bronz.
Jöhetnek a többiek, remélem, nem maradok egyedül
– mondta Horváth Attila akkor a Nemzeti Sport újságírójának, és nem is kellett sokat várni az újabb magyar sikerre. Két nappal később rendezték ugyanis a férfi rúdugrás döntőjét, amelybe Bagyula István magabiztosan jutott be.
Bagyulának ugyan volt egy-két rontása, de az 590 centimétert egyből átvitte. Riválisai közül Makszim Taraszov és Radion Gataullin is elvérzett ezen a magasságon, így biztossá vált, hogy a magyar atléta legalább a második helyen végez. Csakhogy az egyedüli versenyben lévő ellenfelet úgy hívták, Szergej Bubka. Bubka, aki bokasérüléssel küszködött és beinjekciózva versenyzett, leverte a lécet 590-en, majd kockáztatott, 595-re váltott, ahol szintén rontott elsőre. Így aztán egy ugrása maradt, akkor viszont tisztán repül át a léc fölött. Bagyulának volt ugyan három kísérlete, de nem sikerült átvinnie a lécet.
Azért oka volt annak, hogy Bubka bizonytalanul ugrott. A versenyen végig fagyasztotta a bokáját, s az 590-es és a második 595-ös ugrása előtt injekciót kapott bele. Ezért is nem ugrott tovább. Egyszerűen nem tudott
– értékelte Bagyula, hogyan tudta megszorongatni a rúdugrás legnagyobb klasszisát.
Az első magyar duplázó
Bár eleinte négyévente rendezték meg az atlétikai vb-t, végül átálltak arra, hogy minden páratlan évben legyen világbajnokság. Ez a döntés nagy lehetőséget biztosított Gécsek Tibornak, az akkor Európa-bajnoki ezüstérmes kalapácsvető ugyanis Tokióban lemaradt a dobogóról, de két évvel később, Stuttgartban ismét éremért csatázhatott. Könnyedén lett finalista, ott a kezdésnél kicsit beragadt, a harmadik körben azonban 79,54 méterre röpítette a kalapácsot, amivel feljött a harmadik helyre. A dobogósok sorrendje ekkorra ki is alakult, a tádzsik Andrej Abdulavijev nyert (81,64 méter), a fehérorosz Igor Asztapkovics lett a második, Gécsek pedig a harmadik.
Elég csak abba belegondolni, hogy míg a korábbi világversenyeken csak hárman indulhattak, most nyolc exszovjet – tádzsik, fehérorosz, orosz, ukrán és így tovább – ellenfelem is volt. S ők mindannyian klasszisok
– nyilatkozta akkor Gécsek, aki 1998-ban Európa-bajnok lett.
Gécsek Tibor számára az 1994-es szezon nem sikerült túl jól, 1995-ben azonban ismét remekelt a vébén, Göteborgban ugyanis ismét a harmadik helyen végzett a világbajnokságon. Akkor 80,98 métert dobott, Abduvalijev és Asztapkovics azonban ismét megelőzte. Volt még egy magyar a döntőben, Kiss Balázs a negyedik helyen végzett, ő egy évvel később olimpiai bajnoki címet nyert Atlantában.
A több egyéni számban is remeklő, de a sikereit hétpróbában arató Ináncsi Rita friss Eb-ezüstérmesként érkezett Svédországba, az utolsó, mindent eldöntő napnak pedig a negyedik helyen vágott neki. „Végig kell csinálni, ez a fő feladat” – mondta edzője, Bakai József a térdsérüléssel bajlódó tanítványáról. Ináncsi a távolugrás során feljött a második helyre, a gerelyhajításban azonban egy helyet visszább csúszott, onnan pedig már nem tudott feljebb kapaszkodni.
Boldog vagyok. Mielőtt kijöttünk, azzal is elégedett lettem volna, ha a legjobb hatba kerülök. Most viszont azt fájlalom, hogy nem végeztem előrébb
– mondta Ináncsi, akit nem zavart, hogy nem sikerült magyar rekordot döntenie, mert a vébén a rekordnál fontosabb az érem.
A dobóatléták kora
A 14 magyar világbajnoki aranyból tízet szereztek a dobóatléták. 1995 és 2005 között ráadásul csak ők tudtak odaérni a dobogóra, méghozzá három alkalommal.
Az 1997-es, éremtelen vb után a kalapácsvető Németh Zsolt hozott össze egy második helyet Sevillában. Nem volt egyszerű versenye, már korán meglegyintette a kiesés szele, és egészen az utolsó körig úgy tűnt, nem fog odaérni a legjobb háromba, ám végül 79,05 méteres dobásával a hetedik helyről előreugorva lett második.
Jött az utolsó, a többiek szerint „legendás” kísérletem. Egész pici korom óta utolsóra mindig javítok.
Most lepörgött előttem a pályafutásom. Azt mondtam, nem lehet, hogy hetedik legyek. És sikerült! Technikailag ugyan ez sem volt jó dobás, de a 79,05 az ezüstöt jelentette. Csak két centiméterrel előztem meg Piszkmnovot. Tudja, mi az? Annyi, hogy az ő kalapácsa röptében találkozott egy bogárral” – mondta a Nemzeti Sportnak Németh Zsolt, aki edzője és férje a mostani budapesti vébén induló Gyurátz Rékának.
Párizsi duplázással folytatódott a magyar dobóatléták menetelése 2003-ban, a diszkoszvető Fazekas Róbert és a kalapácsvető Annus Adrián is ezüstéremmel tért haza Franciaországból. Bár Annus mindenkit meglepett a második helyével, nem volt teljesen elégedett.
A helyezésemmel nagyon elégedett vagyok. Az eredménnyel nem. Hiába szól mellettem az egész mezőny teljesítménye, Tyihon dobása mindennek ellentmond. Egyébként a selejtezőben jobban ment. Most kissé nyomottnak éreztem magam, és amikor azt hittem, nagyot dobtam, akkor is idő előtt pottyant le a szer
– értékelt akkor.
Fazekas és Annus karrierje több ponton is kapcsolódik, a párizsi ezüstjeik előtt például mindketten Európa-bajnokok lettek, ám egy sokkal szomorúbb esett miatt is egybeforrt a nevük. 2004-ben mindketten nyertek az athéni olimpián, de aztán autóval sietve elhagyták Görögországot, majd doppingvétség miatt végül törölték eredményüket, és mindkettejüket megfosztották az olimpiai első helyüktől – ez a magyar sport egyik legnagyobb botránya volt.
A kevés mintát szolgáltató Fazekas meg sem kapta az érmét és a dobogóra sem állhatott fel, míg Annusnak utólag kellett visszaadnia az aranyát.
Megtörő sorminta és Pars-dupla
A dobószámok mellett még a több sportot vegyítő versenyekben sikerült legalább kétszer odaérni a dobogóra. Ináncsi hétpróbás bronzérme után ugyanis a tízpróbázó Zsivoczky Attila csípte el e dobogó legalsó fokát Helsinkiben, 2005-ben. Zsivoczky junior világbajnok és U23-as Európa-bajnok volt, a felnőttek közt is ott volt már a világelitben, de ez volt az első igazán nagy sikere (egy Eb-ezüstöt nyert még később). A vébére már a kalapácsvetésben olimpiai bajnok édesapjával készült fel, és a Népszavának elárult egy titkot a kétnapos versenyek kapcsán: míg mások pihennek, ő nem tud aludni.
Nem is azon gondolkodom, mit rontottam el az első napon, inkább azon jár az eszem, mire kell figyelnem másnap. Ezen már nem tudok változtatni, de ha így is eredményes vagyok, akkor nem is kell!
Két olyan világbajnokság következett a sorban, amikor nem sikerült dobogós helyen végezniük a magyar atlétáknak. Ezt követően aztán eljött Pars Krisztián időszaka, aki a 2010-es Eb-n bronzérmes lett, ami után nagy menetelésbe kezdett: 2011-ben és 2013-ban is második lett a világbajnokságon, megnyerte a 2012-es olimpiát, valamint a 2012-es és a 2014-es Európa-bajnokságot is.
A 2011-es, tegui vb-ezüstje után sem volt teljesen elégedett Pars, de pozitívan nyilatkozott, azt mondta, a verseny során ráérzett arra, hogyan kell kiélezett helyzetben koncentrálni, és abban bízott, hogy a jövőben ezt a tapasztalatot majd tudja hasznosítani. A 2012-es éve azt bizonyítja, tudta hasznosítani, ugyanakkor 2013-ban, Moszkvában hiába volt ő a legnagyobb esélyes, a lengyel Pawel Fajdek végül felülmúlta, ami miatt a versenyzőben és a szurkolókban is maradt hiányérzet.
Büszke vagyok rá, hogy eljutottunk oda, hogy egy világbajnoki ezüstérem csalódást jelent nekünk. A világon szinte mindenki örülne neki, ha a második legjobb lenne valamiben. Mi is örülünk ugyanakkor, mert ezzel az ezüstérmével Krisztián minden idők legsikeresebb magyar atlétája
– nyilatkozta akkor Gyulai Márton, a Magyar Atlétikai Szövetség akkori főtitkára.
A legnagyobb magyar szenzáció és egy furcsa bronz
Futószámokban már az is csodaszámba megy, ha egy magyar sportoló döntőben szerepel – ezek után el lehet képzelni, mit jelent Baji Balázs 2017-es világbajnoki bronzérme 110 gáton, Londonban. Az addigra már állatorvosi diplomával is rendelkező Bajinak nem sikerült jól a rajt utáni első két gát, sokáig megbújt a mezőnyben, ám a hajrában tudott emelni a tempón, így megcsípte a dobogó alsó fokát.
Nehéz hibátlanul futni egy olyan vb-döntőben, ahol az aktuális olimpiai bajnok, a világbajnok és a világcsúcstartó is fut. Ám ezúttal ők is hibáztak, többen egy-két tizeddel elmaradtak az egyéni legjobbjuktól. Minden verseny más. Ez ilyen volt, de itt nem is az időeredmény, hanem a helyezés a lényeg. Az érem. Ha nem is én vagyok a világon a harmadik a legjobb gátfutó, de vb-bronzérmes igen
– mondta világraszóló eredménye után Baji Balázs a 24.hu-nak.
Eddig mindössze négy alkalommal fordult elő, hogy Magyarország két érmet szerezzen egy vébén: 1991-ben, 1995-ben, 2003-ban és 2017-ben. Baji Balázs érme után két nappal a súlylökő Márton Anita volt, aki a vb-k történetében a második női érmet nyerte meg Magyarországnak, méghozzá egy ezüstöt.
Márton jól kezdett a szakadó esőben rendezett versenyen, a második helyen nyitott, ám később visszacsúszott a negyedik pozícióba. Az utolsó lökésen múlt minden, akkor 19,49 méterrel visszavette a második helyet, a riválisok pedig már nem is tudták visszaelőzni.
Jött az utolsó, a híres utolsó lökés, amibe aztán mindent beleadtam. Ilyenkor próbálom fejben összeszedni magam, nem gondolok semmi különösre
– értékelt hirtelen, majd egy kicsit kesergett azon, hogy nem sikerült akkor megjavítania saját országos csúcsát.
Az eddigi utolsó magyar érmet Halász Bence nyerte 2019-ben, Dohában. Ő egyébként a mostani keret leginkább dobogóesélyes indulója a magyarok közül.
Az első, 78,18 méteres dobásával szerezte meg a harmadik helyet. A lengyelek aztán utólag megóvták ezt az eredményt, szerintük a szombathelyi sportoló ugyanis kilépett a kísérlete közben. A szervezők visszanézték, igazat adtak a lengyel különítménynek, de nem vették el Halász harmadik helyét (az indoklás szerint az első dobásának eredménye befolyásolta a későbbi versenyzését, saját bevallása szerint is többet kockáztatott), hanem az eredetileg negyedik Wojciech Nowicki is bronzérmet kapott.
