Bár Mathias Gidsel tizenévesen olyan vékony volt, hogy úgy tűnt, sohasem lesz belőle komoly kézilabdázó, eltökéltségével és megszállottságával sokra vitte. 21 évesen úgy jutott ki a januári, egyiptomi világbajnokságra, hogy előtte két hónappal debütált csak a dán válogatottban.
A világbajnoki aranyérem azonban olyan hatást gyakorolt rá, amire nem számított, és amely felforgatta az életét.
A sikert ugyanis óriási érdeklődés kísérte, hirtelen mindenki felismerte az utcán, a média napi kapcsolatot akart kiépíteni vele. De az érdeklődésnek ára volt, mentálisan nem tudta mindezt feldolgozni.
Ezért két hónappal siker után úgy döntött, sportpszichológushoz fordul, hogy fel tudja dolgozni a történteket.
„A legnagyobb csalódás, hogy két hónapba telt, mire elfogadtam, hogy problémám van. Talán azért, mert túl önző voltam, talán azért, mert úgy éreztem, ciki segítséget kérni” – nyilatkozta, hozzátéve, különösen a saját és a külvilág által támasztott elvárások jelentettek nagy problémát.
Mentális hullámvasút volt, hogy újra önmagam legyek.
Elismerte, hogy a korábbi válogatott játékos, Thomas Mogensen volt az, aki március végén arra buzdította, hogy keressen sportpszichológust, mert úgy érezte, hogy valami nincs rendben.
„Most úgy érzem, visszatértem, és ezért csak ajánlani tudom az összes többi fiatal élsportolónak, hogy beszéljenek szakemberekkel a problémáikról” – mondta.
