140 éve, 1880. december 30-án született dr. Földes Dezső kétszeres olimpiai bajnok kardvívó.
A miskolci fiú a helyi református gimnáziumba járt, abban az időben ismerkedett meg a vívással, mestere Szigeti Benedek Gyula volt. De a szokásoknak megfelelően azért más sportágak sem álltak tőle távol, az intézmény értesítőjéből az is kiderült, hogy futásban és távolugrásban is kimagaslóan teljesített.
A Budapesti Hírlap 1900. március 27-i száma azonban már vívósikeréről is beszámolt, a lap azt írta, Benedek Sándor katonai vívómester érdekes vívóakadémiát rendezett, amelyen Földes Dezső bronzérmet, míg a mesterek között a már említett Szigeti Benedek Gyula aranyérmet kapott. (Hogy mennyire voltak megbízhatóak a hírek, arra példa, hogy ugyanerről a versenyről a Borsod – Miskolci Értesítő úgy számolt be, hogy Földes ezüsttel tért haza.)
Hogy milyen vívó volt, arról a miskolci Szabadság 1900. június 13-i számából szerezhettünk információt: „A vívások sorát helybeli amateurjeink legjobbika, Földes Dezső vívása nyitotta meg Policzerrel. Földes, ki Benedek Gyula helybeli mester tanítványa, plasztikus vívásával, ügyes kardforgatásával tűnt ki s mint amateur valóban elismerésre méltó szép vívást produkált, a mikor is ellenfelét nagy arányban verte” – olvasható.
„Tusserős, rutinirozott vívó”
1904 januárjában minősítették első osztályú vívónak, amikor a Nemzeti Sport a budapesti mentőegyesület javára Auguszta főhercegnő védnöksége alatt országos versenyt rendezett, és azon a fiatal orvostanhallgató bejutott a döntőbe, és végül a hatodik helyen zárt.
A Sport-Világ 1904. május 8-án megjelent száma így jellemezte:
Földes Dezső szépen mozog, fejlett lábtechnikája van, rutinirozott vívó és tusserős.
A Nemzeti Sport 1907. április 28-án tartotta arra érdemesnek, hogy bemutassa mint Miskolcról Budapestre felkerülő ifjú tehetséget.
„Csak mint negyedéves medikus kezdett újból, s intenzíven foglalkozni a vívással, mikor a Fővárosi Vivó Clubba lépett, hol Torricelli mester kezében kitűnő iskolába jutott. Az az évben, 1904-ben megtartott Nemzeti Sport (mely első versenye volt) versenyen 6-ik, az ugyanazon évi szegedi versenyen 7-ik lett. Majd 1905-ben a Nemzeti Sport és a bajnoki versenyen vett részt, s mindkét alkalommal bekerült a döntőbe. 1906-ban a kassai országos versenyen vett részt s 3-ik lett. 1907. március havában a FVC idei klubbajnokságát nyerte meg Lehner, Sőtér, Lestyánszky, Szende, Agai stb. előtt. A MAFC által rendezett hendikep-versenyen 4-ik lett. Végül a legutóbb megtartott kassai versenyen kardban elsőnek minősíttetett és a kardpoulet megnyerte, tőrben pedig 3-ik lett. Szorgalmas tréningje mellett még szép siker vár rá.”
Két olimpia, két aranyérem
1908 júniusában kiderült, ott lehet a londoni olimpián, nem csupán kard-, de párbajtőrvívásban is nevezték. Utóbbiban a 70. helyen végzett, kard egyéniben a 9. lett, de csapatban Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Tóth Péter és Werkner Lajos társaként aranyérmet nyert.
A vivomuzeum.hu oldal szerint „az örök rivális olasz kardcsapat elleni elődöntőben a vártnál jóval nagyobb arányú 11:5-ös győzelmünkben 2 győzelemmel vette ki a részét. A londoni olimpia érdekessége volt, hogy a vívóversenyeket szabad ég alatt rendezték meg, a pástok talaja kavicsos, agyagos, csúszós volt, és az igazi angol időjárásban csupán egy ponyva védte a versenyzőket attól, hogy csuromvizesen mérkőzzenek a bajnoki címért.”
Egyetlen magyar bajnoki címét 1910-ben tőrvívásban nyerte, de mivel a versenyeken ott volt a legjobbak között, egyértelmű volt, hogy mehet az 1912-es stockholmi olimpiára is. Az odafelé úton akadtak izgalmak, Az Ujság 1912. július 3-i számának helyszíni beszámolója szerint ugyanis a negyvennégy órás utazás finisében beütött némi probléma.
„A Sassnitz —Trälleborg közötti négyórás hajóutunk közben eltöltött estebéd egy kis malőrt okozott.
A közel hetvenfőnyi magyar társaság ugyanis valamelyik ételtől egy kis gyomormérgezést kapott, úgy hogy az egész magyar kolónia egész éjszakán át alaposan rosszul érezte magát, a legrosszabbul Földes Dezső dr. és Pajzs Pál dr., a társaság két orvostagja, akikhez tehát hiába fordultunk segítségért, mert önmagukon sem tudtak segíteni.
A kard egyéni nyolcas döntőjébe hét magyar jutott be, Földes végül a 8. helyen zárt. A Berty László, Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos csapat viszont ellenállhatatlanul szerepelt, és megvédte címét.
Orvosként visszautasíthatatlan ajánlatot kapott
A még aktív sportolóként a budapesti egyetemen sebészi oklevelet szerzett sportoló az olimpia után visszautasíthatatlan ajánlatot kapott az Amerikai Egyesült Államokból. Erről a Nemzeti Sport 1912. szeptember 15-én így írt: „Ellenőrizhetetlen kilépési hírek látnak napvilágot, persze legtöbbje nem válik be. Egy bizonyos csak, hogy Földes Dezső dr.-t, legművészebb vívónkat, egyik legkedvesebb bajtársunkat el fogjuk veszíteni. A híres operatőr olyan fényes ajánlatot kapott az újvilágból, amelynek karrierje érdekében nem állhatott ellent. Reméljük, hogy orvosi babérokkal és főként dollárokkal megrakodva mielőbb viszont látjuk.”
1913-ban még arról írt a Sporthírlap december 1-i száma, hogy talán rövidesen visszatér.
„Dr. Földes Dezső, mint klubjában beszélik, rövidesen visszajön Amerikából, hol egy előkelő szanatóriumnak volt vezető sebész-orvosa. Ha a hír igaznak bizonyul, nemcsak a Fővárosi Vívó Clubnak, de az egész magyar vívósportnak jelent nagy nyereséget, mert Földes egyike volt a vívás legművészibb interpretátorainak és távozása óta igazi tőrvivó nem is akadt.”
Azonban csak 1923-ban töltött el néhány hónapot Magyarországon, akkor a Sporthírlap január 4-i számában azt írta, Gerentsér mester Lónyai utcai termében jelent meg, általános örömet keltve mindenkiben.
A lap április 16-i beszámolója szerint Földes doktor vissza is tért Amerikába.
Sürgősen visszahívták Clevelandba és így búcsú nélkül kellett távoznia. Talán jobb is volt ez így, mert Földes Dezsőnek, aki végtelen melegszívű ember és ragaszkodó barát, bizonyára sok szomorú percet okozott volna a közvetlen búcsúzkodás.
Magyar sportolókat gyógyított az olimpián
Addigra már komoly nevet szerzett magának az Egyesült Államokban, a Budapesti Orvos Újság 1921. január 16-i száma ezt írta róla:
„Magyar orvos sikere Amerikában. Földes Dezső dr., miskolczi származású orvos, ki már körülbelül 10 év óta Clevelandban tartózkodik, 100 ágyas magánkórházat nyitott működése helyén.”
Neve 1932-ben került elő ismét, a Los Angeles-i olimpia előtt ő segítette a keleti parton turnézó magyar úszó- és vízilabda-válogatottat. A legendás Komjádi Béla idézte fel a Sporthírlap 1932. szeptember 8-i számában, hogy Clevelandban mis is mondott nekik Földes:
Úgy küzdjetek, hogy minden sikeretek boldoggá fogja tenni Magyarországot, de még boldogabbá az amerikai magyarságot.
Az olimpián a vívóversenyeken zsűriként dolgozott, de a magyar sportolók hozzá fordultak orvosi segítségért: kezelte Komjádi Bélát, a bokszoló Madarász Endrét, és azt a Kubinyi Frigyest, akit végül fülsérülése miatt nem engedtek indulni a játékokon.
A kétszeres olimpiai bajnok 69 éves korában, 1950. március 27-én Clevelandben halt meg.
