Miközben a férfiválogatott a kézilabda-Európa-bajnokságon szerepel (az oroszok elleni győzelmet a dánok elleni döntetlen követte), addig a női szakágban továbbra is Kim Rasmussen menesztése a téma. A múlt héten elküldött dán szakember az M4 Sportnak adott interjút, melynek a végére mintha fátyolossá vált volna a tekintete.
Sok olyan dologról beszélt, amelyeket már az elmúlt napokban is elmondott, azaz hogy sérülések és családalapítás miatt rengetegszer kellett újraépítenie a csapatot. Ő meglépte, amiről korábban mindenki csak beszélt, de senki sem tett érte: levezényelte a generációváltást, és így is sikerült elérni azt, amivel megbízták, azaz hogy az előző két olimpiai ciklussal ellentétben most ott van a selejtezőtornán Magyarország, ráadásul Kínát, Szerbiát és Oroszországot hazai pályán fogadjuk, azaz elérhető közelségbe került a tokiói szereplés.
„Szomorú vagyok a játékosok és a Japánban elért eredmény, meg a szövetség döntése miatt, illetve mert nem éreztem a támogatásukat. Csalódott vagyok, mert lehettünk volna türelmesebbek a történtek ellenére is” – mondta az eltiltására is utalva Rasmussen, aki amiatt is csalódott, hogy nem fejezhette be azt a munkát, amit elkezdett.
Ezután arról panaszkodott, hogy a stábtagok azt sem tudják, mi lesz velük, őket senki nem hívta a szövetség részéről. Elsősorban a másodedzőjéért, Siti Beáért aggódott.
Az egy dolog, hogy velem hogy bántak el, hogy tapostak el, hiszen én csak egy külföldi edző vagyok, de ő [Siti Bea] más bánásmódot érdemelne. Senki sem vette a fáradtságot, hogy felhívja őt. Az esik rosszul, hogy a szövetség a kevésbé humánus oldalát mutatta meg Beával kapcsolatban. Tényleg elég lett volna egy öt-tíz másodperces telefonhívás.
Rasmussen arról is beszélt, hogy a decemberi világbajnokság után senki sem mondta el a véleményét a szövetség részéről, mindössze egy hangüzenetet kapott, hogy az MKSZ próbálja felvenni a kapcsolatot a nemzetközi szövetséggel. A románok elleni vereséget követően a játékvezetést és az IHF delegációját bírálta az edző, amiből elég komoly ügy lett. A dán szerint a helyszínen sem tettük meg a szükséges lépéseket a helyzet megoldására. „Kívülről úgy tűnt, mintha a szabadságunkat töltöttük volna Japánban” – jegyezte meg.
Én is követtem el hibákat, sosem tagadtam, többször hangoztattam, hogy a felelősség az enyém.
A csapatért, a szövetségért és Magyarországért állt ki szerinte, mert úgy érezte, bennünket átvágtak, nem volt korrekt a játékvezetés. Tizenöt másodpercre elveszítette a kontrollt, megbánta már, meg is bűnhődött érte, úgy érzi, bűnbaknak van beállítva. „Azzal a reakciómmal kiütöttem magam” – mondta, majd hozzátette, hogy a dánok sokat használják a fuck kifejezést.
Felvetették neki, hogy azért mégiscsak a magyar válogatott legrosszabb világbajnoki és Európa-bajnoki szereplése köthető hozzá. Erre azt felelte, hogy ezek valóban nem jó eredmények, de a női kézilabda átalakult, bárki képes legyőzni bárkit. A világelit már nem csak öt-hat kiemelkedő válogatottról szól, ezt bizonyította a vb is, szélesebb a spektrum, kiegyenlítődött a mezőny.
Ezen a vébén nyomás alatt játszottak a lányok, idegesebben léptek pályára a kelleténél, és mindez nem tett jót a fiatal játékosoknak. Nagyok voltak az elvárások, tudtuk, hogy mi a tét, sok volt a veszítenivalónk
– tekintett vissza Rasmussen, aki szerint épp emiatt nem úgy játszottak a csapattagok, hogy nyomták a gázt, hanem pont, hogy a féken tartották a lábukat.
Szerinte az itteni kultúrában nem működne egy sportpszichológus, az túl nagy bizalmat követelne meg. Úgy véli, hogy a tapasztalat a lényeg, és az, hogy ne legyenek túl nagyok az elvárások, amikor a csapatán kisebb volt a teher, akkor játszott igazán jól.
Nonszensznek nevezte, hogy kritika volt vele szemben, hogy nem magyarul beszélt az időkéréseknél. Ketten nem beszélték az angolt a csapatból, de ők meg értették a taktikát és Siti is segített neki. Mindig lesznek szerinte, akik kifogásokat keresnek. Azt is sokszor megkapta, hogy a lengyelekkel miért sikerült neki, a magyarokkal meg miért nem. Ott megvolt a csapat magja, és nem vártak tőlük folyton csodát, csak tették a dolgukat, az eredmények pedig jöttek.
Méltatta még az utódjának kinézett Danyi Gábor, Elek Gábor kettőst, a saját jövőjét firtató kérdésre pedig csak annyit felelt, sosem tudni, mit hoz a jövő. Szeretett itt dolgozni, büszke a játékosokra, számos pozitívummal gazdagodott, és sok sikert kívánt a válogatottnak.
Az M4 kézilabda-magazinjának vendége volt a szövetség alelnöke, Pálinger Katalin, valamint a szintén korábbi válogatott játékos, Ferling Bernadett, mindketten – kérdésre válaszolva – egyetértettek abban, hogy Rasmussenből a sértettség beszélt ebben az interjúban. Pálinger ki is kérte magának, hogy a dán a stábjáért, és elsősorban másodedzőjéért, Siti Beáért aggódott. Pálinger erre úgy reagált, hogy egyik stábtag, így Siti szerződése sem szűnt meg. Zajlik a tárgyalás a lehetséges szövetségi kapitányokkal, ők döntik el, kikkel akarnak majd együtt dolgozni, addig senkivel nem bontják fel a meglévő megállapodást.
Utólag derült csak ki, hogy Kim Rasmussen szerződését négy évvel meghosszabbították a decemberi világbajnokság előtt, Pálinger szerint ezzel semmi baj nincs, a szakember kérése volt és ez bevett szokás, a kapitányok így akarják bebiztosítani magukat. Azt mondta, hogy a szövetség részéről nem kötöttek rossz szerződést, több kikötés is volt benne, amivel bebiztosították magukat.
Pálinger Katalin támogatta volna, hogy Rasmussen maradjon, ha nincs az eltiltás, de benne van a pakliban, hogy komoly büntetést fog kapni, a szövetség ezt a rizikót nem vállalhatta be. Ezt a döntést meg kellett hozni, nem tehették meg, hogy tovább várnak.
A játékosokkal elbeszélgetett, ők nem panaszkodtak Rasmussenre, az alelnök látta az egységet is. A sportpszichológus kérdéskörben elmondta, az exkapitány nem támogatta az ötletet és a játékosok sem igényelték – de lehet a dán szakembernek lett volna szüksége, mert feszült volt a vb alatt, jegyezte meg Pálinger.
Szerinte nem az a lényeg, hogy magyar, vagy külföldi a a kapitány, hanem, hogy hosszú távon gondolkodjon a szövetség. A végcél pedig az, hogy jussunk ki az olimpiára.
A szövetség most nem gondolkodik tovább a következő öt mérkőzésnél, ami Páliger véleménye szerint nagyban befolyásolja nem csak a női válogatott, hanem a sportág jövőjét is. Az alelnök fejében vannak későbbi jelöltek, de még korai lenne erről beszélni.
Az utánpótlás-vélogatottakkal sikeres Golovin Vlagyimirt remek szakembernek tartja, de nem dobná mély vízbe. Ott van a top három jelölt között mindenesetre.
