Sport

Molnár Tamás: nem csak beszélni kell a vízilabdáról

Dobos Sándor
Dobos Sándor

újságíró. 2012. 03. 07. 19:05

Egy hét alatt két mérkőzés is „botrányosan" ért véget a férfi vízilabda ob I.-ben. A bíráskodás, a szabályok értelmezése sokszor vita tárgya, de a háromszoros olimpiai bajnok Molnár Tamás szerint mindig voltak és lesznek viták.

Két vitás eset miatt ismét a modernkori vízilabda szabályainak esetleges megváltoztatásáról, az ésszerűsítés igényéről beszélnek a sportág ismerői vagy éppen rajongói. A legeredményesebb csapatsportágunkban a laikus csak annyit vesz észre egy-egy televíziós közvetítés során, hogy a játékosok határozottan fogják egymást, kőkeményen küzdenek a víz alatt, valamint azt, hogy ezekből a mini háborúkból ad hoc módon kerülnek ki győztesen a csapatok.

Dr. Molnár Tamás, az A-Híd-Szeged Beton háromszoros olimpiai bajnok játékosa szerint viszont nem ezekből a szituációkból vannak a viták és az úgynevezett botrányok. Szerinte éppen annyi hiba van a pólóban, mint más sportágaknál, csak éppen mindig lesz olyan fél, természetszerűleg, aki sértettebb lesz a másiknál.

Nézzük a két esetet!

A múlt héten a bajnokság egyik meglepetéscsapata, a Szolnok 8-8-as döntetlent játszott a bajnok Eger otthonában. Gerendás György, a hazaiak vezetőedzője legendásan nagy vitatkozó, rendre hangosan áll ki csapata igazáért. A meccs után aztán az Eger szervezett kereteket is adott panaszának, bejelentést tett a szabálysértésről a szövetség illetékeseinél. Megtehette volna a Szolnok is, de végül egyik csapat sem óvott. Az Eger azért kérte, hogy vizsgálják meg az ügyet, hogy többet ne forduljon elő hasonló.

A vita tárgya: ötmétereshez készülődött a Szolnok. A büntetődobás megítélése és annak elvégzése között nem lehet cserélni, a Szolnok viszont két játékost is megforgatott a medencében. Az Eger szerint mindkét játékost ki kellett volna állítani, és ötméterest ítélni a javukra.

Az Eger-Szolnok meccs összefoglalója:

Puskás Ferenc, a vízilabda szövetség szabályértelmezésért felelős szakembere a szövetség weboldalán elmondta: „a játékvezetők a mérkőzéseket nem kizárólag és szigorúan a leírt szabályok szerint kell hogy vezessék, hanem a mindenkori szabályértelmezéseknek, valamint a játék szellemének megfelelően is. Egy nehezebb mérkőzésen, egy időben, sokszor 3-4 súlyos kiállítási hibát követnek el mindkét csapat játékosai, az egyszerű hibákról nem is beszélve. A szabályok szigorú előírásai szerint a játékvezetőnek kötelessége lenne mindet lereagálni, és mondjuk a vétkes játékosokat kiállítani. A vízilabdának rögtön vége lenne ezen felfogás esetén. A szabály szelleme, és a mellé tett értelmezés teszi teljessé a játékvezetést”.

Ma már nem jár büntetés és kiállítás, ha egy csapat több játékossal van a medencében. Korábban ez így volt, mára elég az eredeti állapotot visszaállítani, és újrakezdeni a játékot, ha az addig elindult. Egerben a játékvezetőknek meg kellett volna akadályozni a cserét a büntető előtt, és elég lett volna visszahívni a lecserélt játékosokat.

A második eset (a Szeged-Honvéd 5-5 meccsen, 2.10-től):

A keddi mérkőzésen Szegeden aztán még inkább vitatott eset történt. 5-5-nél (ez is lett a végeredmény) a vendégek kettős előnybe kerültek, és Hárai Balázs be is talált Baksa kapujába. Mivel a zsűri a lejárt kiállítási idő után nem intett a korábban kiállított szegedi játékosnak, hogy visszajöhet a pályára, a gólt érvénytelenítették. Az akciót újrajátszották onnan, hogy eggyel több szegedi védekezett. A Honvéd persze ekkor már nem volt eredményes.

Hárai Balázs így értékeli a helyzetet (Forrás: vlv.hu):

Megkerestük a minimum kétszeresen is illetékes dr. Molnár Tamást, az A-Híd-Szeged Beton játékosát. Papesz nemcsak aktív játékosként, hanem már gyakorló játékvezetőként beszélt a Sport24-nek a visszásságokról.

– Ez most egy szerencsétlen eset, hogy egy héten belül két vitatott szituáció állt elő, nem hiszem, hogy elszaporodtak volna a vitás esetek. Mindig voltak, mindig lesznek. A keddi esetnél hibáztak a zsűri, az ellenőr, és a szabály azt mondja, ilyen esetben onnan kell folytatni a játékot, ahol még szabályosak voltak a körülmények. Persze,a Honvédnak ezt érthetően fáj, de mindig lesz a két fél közül egy, amelyik rosszul jön ki az ilyen helyzetekből – mondja Molnár Tamás.

Amit egy szurkoló lát a pólóból az az, hogy a víz alatt birkóznak a játékosok, a támadásoknál pedig ad hoc módon ítélnek a játékvezetők, mert gyakorlatilag bármelyik esetnél lefújhatnák a faultot, a kontrafaultot.

– A viták sosem az ilyen helyzetekből adódnak, hanem azokból, amelyek még nem fordultak elő, vagy ritkán esnek meg. Mint az említett két eset. Amivel az ember nem találkozik, arról az adott pillanatban nagyon nehezen dönt.


Pár évvel ezelőtt Faragó Tamás, a magyar vízilabda egyik ikonja saját szabályrendszer-módosító javaslatokkal állt elő a sportág „megmentése érdekében”.

– Nagyon jó kezdeményezésnek tartom azokat a pontokat, de önmagában a szabályok esetleges módosítása nem oldja meg a sportág helyzetét. Hiába lenne 25 méteres a pálya, más körülményeknek is változnia kell a vízilabdában. Ezzel együtt a magyaroknak élen kell járni a szabálymódosításokban, a sportág finomításában. Nemcsak teoretikusan, hanem a gyakorlatban is. Ki kell próbálni az új szabályokat, élesben, meccs körülmények között, dokumentálni kell a eredményeket, statisztikákat felállítani. A szabályokat négyévente lehet változtatni. Az nem elég, ha a FINA ülésén megjelennek a magyarok, elmondják, hogy ezt meg ezt kellene megváltoztatni, majd erre azt mondják, ok, majd négy év múlva beszélünk róla.

Ennyire nehéz helyzetben lenne a sportág?

– Annyiban igen, hogy ha elmegyünk egy uszodába egy ob I.-es meccsre, nem fognak tolongani a nézők, ráadásul anyagilag is megterhelő egy klub fenntartása, még ha nem is lehet összehasonlítani a kosárlabda vagy a kézilabda körülményeivel.

Azzal, hogy a játékvezetőként is dolgozol, a civil életre készülsz?

– Annak is lehet egy állomása, de azt gondolom, a vízilabda pontosan az a fajta sportág, ahol azok, akik nem játszották, nem tudják megítélni a játékhelyzeteket, nem tudják a történéseket értelmezni. A vízilabdában sok a színészkedés, a vitatott helyzet, és aki „messzire jutott” benne, óriási tapasztalatra tehet szert. Sok olyan játékvezető van, akik lelkesek ugyan, de nem tudják az adott helyzetbe beleképzelni magukat. Példát szeretnék mutatni, és remélem, követnek majd a játékostársaim közül is erre a pályára.

Faragó Tamás javaslatai (Forrás: vlv.hu)
A versenynaptárra vonatkozó specifikációk mellett a szabályok tekintetében a látványosság elérésére helyezné a hangsúlyt Faragó Tamás.
Ennek elemei: nagyobb kapu, kisebb labda, 22-25 méteres pálya, 11 játékos (csapat), három helyett öt személyi hiba kelljen a kipontozódáshoz; hat helyett öt mezőnyjátékos egy időben a vízben; nincs kontrafault, két kéz, víz alatt; szabaddobást kapura 5 méter helyett 7 méterről; ötméteres helyett négyméteres a büntető.
„Hosszabb támadási idő: akár 35 másodpercig, mert a néző számára a játék így izgalmasabb. A szöglet az legyen szöglet. Mi az, hogy ha blokkról megy mellé, akkor az semmi? El kell törölni minden kétértelmű, a laikus számára érthetetlen szabályt, víz alá vitt labda, két kéz, kontrafault. A fault akkor is az, ha a csatár fogja a labdát. Tovább kellene emelni a mérkőzések játékidejét.
Én négyszer tízperces időtartamra gondoltam és a kétperces szünetek helyett hármat lehetne pihenni a félidei ötperces mellett. A játékot fel lehetne gyorsítani, például a középkezdésnél nem kellene megvárni, hogy mindenki visszaérjen a saját térfelére – miként a kézilabdában az már megszokott. El kell érni valahogy, hogy a játékvezetők a támadójátékot preferálják.”
vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.