Folytatódik a paranoid pusztítás kora

„Elkezdődött az ok nélküli pusztítás kora” – így reagált Kerner Zsolt kollégám arra a hírre, hogy a magyar kormány sikeresen üldözte Bécsig a CEU-t, az ország legmagasabban rangsorolt egyetemét. Cikkében azt állítja, hogy míg például a magyar oligarchák felemelése, vagy a Vlagyimir Putyinhoz dörgölőzés mögött vannak racionális indokok, addig:

A CEU elüldözése mögött ugyanis tényleg nincs semmi a makacsságon és az arrogancián kívül. Senki nincs Magyarországon, akinek jót tenne, hogy a CEU elhagyja Magyarországot.

Elkezdődött az ok nélküli pusztítás kora

A Fidesz majdnem minden kegyetlen lépése mögött van valamilyen praktikus ok. Most viszont nincs.

Szerintem viszont vannak ilyenek: mégpedig Orbán Viktor és mindenki, aki abból profitál, hogy a Fidesz irányítja az országot, de az ország sorsa eközben a legkevésbé sem érdekli.

A CEU – vagy ahogy a kormányoldal és a sajtója hivatkozik rá cinikusan, a Soros-egyetem – országhatáron kívülre zavarása nem csak annyival magyarázható, hogy „ a magyar kormány hatalomtechnikai eszközként kitalált egy ellenséget, amelynek köze volt az egyetemhez, ezért betámadta az egyetemet is, de engedni túl nagy arcvesztés lett volna, ezért arra építettek, hogy ez tényleg csak Budapest legbelső kerületeiben lesz majd érdekes.” Hanem a CEU kiiktatása illeszkedik abba az idén felerősödött trendbe is, hogy

paranoid indíttatásból, szisztematikusan veri szét a kormány a világképétől idegen szellemi műhelyeket.

A Magyar Tudományos Akadémia kutatóinak a listázása, majd a Magyar Tudomány Ünnepén gyakorolt szánalmas öncenzúra. A Corvinus egyetem átalakítása, ezzel párhuzamosan az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének belengetett beszántása is ebbe a sorba tartozik. Miként a kutatási pályázatok elbírálásának átcsatornázása a Palkovics László vezette új minisztériumhoz vagy a G. Fodor Gábor fejéből kipattant egyetemi tanárfeljelentgetésének ötlete is.

A sor folytatható, de a stratégia ennyiből is világos: minden szellemi műhelyt pórázra kell tenni, vagy meg kell nehezíteni, akár el kell lehetetleníteni a működését, vagy át kell venni az irányítását, vagy ha máshogy nem megy, ki kell pakolni az országból, és sóval kell behinteni a helyét.

Itt nem arról a nem minden alap nélkül hangoztatott elméletről van szó, hogy a kormánynak érdekében áll elbutítani az országot, hanem elitek harcáról. Arról a hegemóniaharcról, amiben éppen utcahosszal nyer a Fidesz – ha nem intellektuális, hanem hatalmi alapon nézzük –, de ez nem vezet oda, hogy befejezze a meccset. A sporthasonlatnál maradva idézem a miniszterelnök egyik bizalmasának mondását, amit négyszemközt mondott egyszer, és azóta sem felejtem el:

Viktort nem érdekli, ha üres a kapu, ugyanúgy be fogja bikázni a labdát, mert neki az is ugyanolyan gólt ér.

Orbán Viktor nem az az ember, aki inkább azt mondja, hogy „elég, hagyjuk abba”,  miután tönkre vert valakit, hanem addig megy, ameddig tud. A 10-0-nál jobb a 11-0, de a 12-0 még jobb.

Ez a mentalitás jelenik meg a CEU elüldözésében, ami annak a meccsnek egy látványos gólja, amit azok ellen a szellemi műhelyek ellen játszik a kormány, amelyek a fideszes világképtől eltérően értelmezik a valóságot. Aki szereti a nagy szavakat, az itt totalitárius ideológiáról kezd el morogni, de ott azért még messze nem tartunk Magyarországon. Amilyen hibrid a rendszer, olyan hibrid a hadviselése is: a cenzúra és a betiltás avítt, ósdi, átlátszó módszerek. „Finomabb”, korszerűbb eszközök vannak manapság: például a felsőoktatási törvény finomhangolása, egy-egy kutatási büdzsét, pályázatot elkaszáló határozat, egy szakkollégium fenntartási költségei miatt a fejét csóváló egyetemi kancellár.

A cél az, hogy egyre szűküljön az a virtuális tér, ahol a kormány narratívájától eltérő szellemi termékek keletkezhetnek.

És nem, nem azért, mert Orbán Viktor egy gonosz ember. Nem azért, mert állítólag nevetgéltek harminc éve a vidéki, elsőgenerációs értelmiségin a pesti SZDSZ-es úrigyerekek. Hanem azért, mert a miniszterelnök lépései egyre inkább egy minden sarok mögött ellenségeket gyanító, szorongó hatalomtechnikus lépései.

A nemfideszes szellemi műhelyek szorongatása ugyanis nem azért fontos Orbánnak, mert annyira érdekelné, hogy mit gondolnak bármiről az akadémikusok, értelmiségiek. Nem érdekli túlzottan, mert a szavazók nagyobb részét sem érdekli. Hanem azért fontos neki, mert attól tart, hogy ezekről a helyekről rekrutálódhatnak olyan emberek, akik aztán potens politikai ellenzéket képezhetnek. Majd. Valamikor a jövőben, mert most ettől nagyon távol áll mindenki: ezért állítom, hogy

a CEU elüldözése paranoid pusztítás volt, mert valós veszélyt nem jelentett Orbánékra, csak a lehetőséget teremtette meg, hogy esetleg a (távoli) jövőben katalizáljon valamit.

Az elmúlt években többször is felmerült fideszesekkel folytatott háttérbeszélgetéseimen, hogy állítólag ilyesmik foglalkoztatják Orbánt. A hétfői napig kevésbé hittem el, mint azóta, mert egy jól taktikázó politikustól elképesztő aránytévesztés volt emiatt elüldözni egy ilyen elképesztően fontos intézményt.

Magyar csúcstehetségek, akiknek a CEU nélkül nem sikerült volna

Olyan fiatal közgazdászokat kérdeztünk, akiknek a CEU segített abban, hogy eljussanak a világ legjobb egyetemeire. Most attól tartanak: elveszik tőlük a reményt, hogy egyszer hazatérhetnek.

Sajnos, mégis úgy néz ki, hogy itt tartunk: CEU, pipa.

Felkészülnek a sorban következők.

Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook oldala