Miközben zajlanak a külföldi pénzből tevékenykedő civilek megbélyegzése elleni demonstrációk, május végéig a civil szervezeteknek el kellett készíteniük éves jelentésüket: leadni a NAV-nak, a bíróságnak. A rubrikák közt van egy olyan a közhasznúsági mellékletben, amelyben pár mondatban le kell írni a szervezet alapküldetéséhez tartozó közhasznúsági tevékenységet, egy másikban annak eredményét, sőt meg kell adni a jogszabályi helyet is, amihez illeszkedik. Ez utóbbi az érdekes, mert a Fidesz azt találta ki, hogy közhasznú tevékenység csak az lehet, ami együttműködik és kiegészíti az állami vagy önkormányzati tevékenységet.
Hogy a messzi múltba nyúljak, nem volt mindig közoktatás, nem volt mindig szociális ellátás, nem volt mindig biztosítás (pláne kötelező), nem volt mindig idősgondozás, hajléktalan-, egészségügyi ellátás, és így tovább. Ám a civil társadalom ezeket elkezdte, majd az állam elismerte, átvette. De ma sincs feltétlenül menekültekkel való állami szolidaritás, drogosok tűvel való ellátása, hajléktalanok etetése, ám ha az egyházak, meg a civilek ezt önerőből csinálják, akkor majd lehet, hogy lesznek. Ahogy a középkorban a tehetséges szegénygyerekeknek sem voltak állami ösztöndíjaik, mégis volt mobilitás, akkoriban főleg egyes egyházi rendeknek köszönhetően.
Nem tudjuk felsorolni az összes kreatív tevékenységet, amellyel a civilek előrukkolhatnak, mert épp attól kreatívok ezek, hogy nem látjuk előre azokat. A jogszabályilag állam alá rendelt tevékenységekbe-kényszerítés az innovációtól fosztja meg a társadalmat.
Belefutottam ennél komolyabb problémába is. Az elmúlt hetekben hírértéke volt annak, hogy Veresegyházon légszennyező anyagokat égetett az önkormányzat. A 2016-os éves beszámoló fősodrába a mi egyesületünknek a levegőtisztaság kérdése tartozik. Nem mellékesen egyébként maga a köztársasági elnök is buzdította a társadalmat, hogy figyeljen erre oda jobban, különösképp a téli hónapokban. Erre az LMP politikusai meg is fogalmaztak egy olyan javaslatot, hogy mindenkinek biztosítani kéne, hogy a lakásában ne fagyjon meg, ám ezek után, ha mégis olyan anyagot éget, ami festett vagy műanyag, az kapjon komoly büntetést. A dilemma, ugye, az volt, hogy egy szegény embert mi alapján kényszerítsünk arra, hogy megfagyjon, hiszen számára kisebb rossz a dioxinok levegőbe juttatása, mint az azonnali fagyhalál.
Ez tehát egy kreatív megoldása volna a problémának, miközben fényévnyire vagyunk attól, hogy valódi politikai lépések történjenek.
Egy kis helyi egyesület annyit tud tenni, hogy elkezd tájékoztató anyagokat készíteni a dioxinok hatásáról, meg arról, miért fontos odafigyelni arra, mit tegyünk a kályhába. Nagyon fontos, és még alig tudja a közvélemény, hogy nem a nagy szemcsés korom a veszélyes, amelyet a hozzá tapadt rákkeltő anyagokkal együtt ki tud szűrni az orrunk, hanem az egészen apró, a legprofibb szűrőberendezések által is átengedett porszemecske, melyhez ha tapad valamilyen kemikália, az beveszi magát a tüdőbe és a vérkeringésbe. Vagyis egész hamar ki fognak menni a divatból a nem gázzal, hanem szeméttel üzemelő hőerőművek. Az EU már nem is támogatja építésüket, sorban szűnnek meg Nyugaton gazdaságtalanságuk és a velük szemben támasztott egyre magasabb természetvédelmi követelmények miatt. A témával kapcsolatban megpróbálhat az önkormányzattal is együtt működni a civil szervezet, hiszen egy kampány akkor hatékony, ha több csatornán zajlik.
Visszatérve Veresegyház esetére, ahol 1. 2016-ban értelmetlen fakivágások történtek, melyek ellen mozgalmat kellett szervezni, (fákat fogadtattunk örökbe – kivágásukat megakadályozandó – nem helyi lakosokkal egy budapesti rockkoncerten), 2. kiderült, hogy az ajándék tűzifa kiosztását a polgármester nem egy bizottsággal, hanem egyedül bírálja el, ő dönt, ki érdemes rá (vagyis ez a rendszer is rosszul működik, mert nincs kontrollja, hogy a politikai haverok kapják és ne a rászorultak), 3. maga az önkormányzat éget kátrányt a határban (a gödöllői tűzoltóság engedélyével, tehát a tűzoltóknak a jövőben nem csak a tűzbiztonságot, de az égetett anyagot is vizsgálniuk kéne, mielőtt kiadnak egy engedélyt). Nos, ezek olyan események, melyek igen csak megnehezítik az együttműködést a helyi hatalommal. Így aztán nem a törvény szándéka szerinti logika érvényesül, mely szerint egy civil szervezet segítsen a demokratikusan megválasztott helyi vezetőknek. S bár az igaz, hogy nekünk semmi választott felhatalmazásunk nincsen, ez mégsem elegendő érv amellett, hogy a jövőben is ész nélkül vághassanak ki tó menti egészséges fákat, korrupt módon osszák szét a tűzifát és kátrányt égessenek a határban.
Hogy végül is milyen mértékben kell és lehet korlátozni a civil szervezetek befolyásolási törekvéseit azt konkrét példákon keresztül lehet megvitatni. Tudnék olyan példát is mondani, amelyben egy civil szervezet partikuláris érdekei a közösség számára több kárt okoznak, mint hasznot. Jobbat is, mint hogy nemzetközi hálózatokon keresztül el akarják iszlámosítani Európát. Ám nem olyan időket élünk, amikor a civilek korlátozása melletti harcot kell megvívnunk. Az inga most a másik irányba akar kilendülni.
