Elment Bodor Pali. Nem volt olyan alkalom, hogy őt felidézve, méltatva, csendes, szerény, utánozhatatlan mosolyát elővarázsolva ne a jó, a szép iránti selymes érzés uralkodott volna el tanítványain, barátain, tisztelőin. Amiben egyként ott volt a tudós iránti megbecsülés, a nagy elme iránti tisztelet, s a barát iránti vonzalom.
Pali nem kapott Kossuth-díjat, amit sokan elnyertek érdemtelenül. Amikor Erdélyből áttelepült, számos megalázás érte, igaztalanul. Mert ő, ahogy a Népszava írta négy éve „Magyarországon is magáénak vallotta az erdélyi, romániai magyarság ügyét, és rendkívül sokat vállalt a valós helyzet megismertetéséért, a nemzeti felelősség tudatosításáért”. Viszont az akkori támadásokat levezénylők, kivitelezők „érdemeikért” stallumokat, külföldi állást, jól megfizetett pozíciókat hasítottak ki a későbbiekben, főleg 2010 után.
Mi, akik szeretjük, tiszteljük Bodor Palit, mindezekre csak legyintünk.
Pali örökké él!
ReSani
