Hálátlan szerep a kapusé. A csatárt ünneplik, ha gólt rúg. Nem emlékeznek, ha mellé megy. A kapus pedig csak rontani tud, a védéseit persze ott a képernyő előtt megtapsolják, de azért a fotó másnap arról fog szólni, ha a kapuba talált a labda.
Valahogy így van ezzel a titkosszolgálatok és terroristák közt folyó mérkőzés is. Reflektorfényben a merénylet, fotók, személyes beszámolók, túlélők történetei, majd az áldozatok eddigi élete. A médiaipar már járatos ebben. Ugyanakkor sose lehetne olyan hírt hétről hétre közölni, hogy most ennyi, múlt héten annyi merényletet hiúsított meg a szolgálat.
Németország iszonyatos nyomás alatt áll. A közel egymillió menedékkérő, aki megérkezett az országba, valóban kiváló rekrutációs terep, de messze nem csak erről van szó. Ne feledjük, hogy a francia és belga vidékeken is a szíriai kiképzést megjárt Daesh (Iszlám Állam)-harcosok a főkolomposok, a szervezők és tervezők. Belőlük bőven jut Németországra is. De már az egyik 9/11-es elkövető is annak idején Hamburgban tanult pár évet.
Eközben érkeztek az eredmények a titkosszolgálat részéről. Múlt héten a brüsszeli merényletkísérlet mintájára alighanem Ludwigshafenben robbantott volna karácsonyi vásáron egy gyermekkorú, még időben elfogták. A hasonló vásárokban már évekkel korábban Franciaországban volt tömegbehajtós és késelős verzió is. Az pedig csak a nyomást érzékelteti, hogy pár hete lebukott egy német titkosszolga, aki – mint utólag kiderült – kapcsolatban állt a Daesh terroristáival, talán már belépése előtt is nekik dolgozott.
Ha tehát a terroristák arra is odafigyelnek, hogy a rendvédelmi és fegyveres testületekbe szivárogjanak, akkor az nem kis eredmény, hogy eddig csak magányos farkas típusú támadások történtek: késelés, robbantási kísérlet, vonatos támadás. Ez mind online is radikalizálható személyekkel. A mostani – immár az Iszlám Államnak tulajdonítható – eset annyiban még feltárás előtt áll, hogy vajon hány elkövető volt, mi lehetett az eredeti terv, szándékoztak volna-e bombát tenni a teherautóra? Ezek mutatják majd, hogy milyen szervezettségű Daesh terrorista sejttel áll szemben a német rendfenntartás.
A politika visszatér
Nem sok választása van a kancellárnak, minthogy látványosan reagáljon. Kampányidőszak van. Több opció közül választhat. Mehet a több-pénzt-a-szolgálatnak típusú, megelőzésnek szánt irányba. Ez nem lesz soha túl látványos a dolog természetéből fakadóan. Megpróbálhatja az aktuális menekültekre vonatkozó szabályok szigorítását, ezt ugyan sokan követelik politikai ellenfelei közül. Az igazi eredményt nem ez hozta, nem is hozhatná, mert azt a török-EU egyezmény teremtette meg. Azóta a nyugat-balkáni útvonalon jelentősen kisebb számban érkeznek. Amíg a határok zárva vannak az Égei-tengernél, addig nem az a valódi kérdés, hogy hány eurót adnak egy német vagy svéd menedékkérőnek.
Látványpékség lenne a plafonmeghatározás: ahogy Ausztria is döntött arról, hogy mennyi az éves befogadható maximális menekültlétszám, úgy ezt követelték már a CSU-s bajor vonalról is tavaly szeptemberben. Azóta sem lépett erre az útra Merkel, és bár ez most nem sokat osztana-szorozna a fenti okok miatt, jól kommunikálható döntésként kínálja magát.
Milyen szabályok vonatkoznak e milliós tömegre? Többek közt a Dublin III rendelet, amely feljogosít bármely uniós tagállamot arra, hogy visszaküldje a területére érkező menedékkérőt az első tagállamba, ahol az belépett az Unió területére. Vajon hány magyarországi ujjlenyomatvétel és regisztráció történt? Ők jogszerűen Budapestre küldhetőek, ez nem kvóta kérdése. Van is már olyan menedékkérő az országban, akik svéd vagy német táborokból lettek visszaszállítva.
Ez tehát egy olyan politikai adu, amelyet lehet, hogy egy sarokba szorított Merkel vagy CDU kénytelen lehet előhúzni, hogy a választóinak megmutassa, jogszerűen, de keményen jár el. És egyben csökkenti az országban a választásig jelenlévő menedékkérők számát.
Ha innen nézzük, rögtön más a kvótaügy berlini perspektívája. Hiszen ez a puhább megoldás Merkelék számára. Nem a schengeni külső tagállamokat büntetnék a dublini rendelet alkalmazásával – tehát többek közt a magyarokat – hanem az összes tagállam közt osztanák szét mindazokat, akik még menedékkérelmük elbírálására várnak. Ez praktikusan egyébként azt is jelenti, hogy ezek az országok nemcsak a várakozási idő alatt osztoznak a terheken, de nyilván együtt sokkal gyorsabb a visszafordítás művelete is, nemcsak német repterekről indulnának gépek Kabul felé, ahogy az most zajlik.
Nem véletlen, hogy a múlt héten az európai csúcson elfogadott záródokumentum, az úgynevezett „Következtetések” (Conclusions) úgy fogalmaz, hogy „a felelősség és szolidaritás elveinek tényleges alkalmazása továbbra is közös cél. (…) A tagállamoknak a relokalizáció meggyorsítását célzó erőfeszítéseiket tovább szükséges növelni (…)”. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy a politikai napirenden tartja a német diplomácia e lehetőségeket. Nagyon is.
A terroristák már maradnak
Merényletek akkor is lesznek és velünk maradnak, ha a menedékkérők sorsa valahogy rendeződne. A saját állampolgárok közül kikerült iszlamista radikálisok, terroristáknak kiképzett belgák, franciák, németek és britek éppen elég táptalajt biztosítanak ahhoz, hogy kiszolgáltatott személyeket bármely körből a jövőben is be tudjanak szervezni.
De nem is csak a Daesht és európai sejtjeit kell legyőzni. Az sem lenne elég. A Daesh embereivel szemben vívott harc még csak nem is Szíriában dől el. Szíria a jelenlegi proxy háború azon országok számára, akik a közel-keleti befolyásért, nagyhatalmi státusért vagy egyszerű vallási fanatizmus miatt hajlandók erre dollármilliárdokat költeni.
Vagy ha kell, majd szponzorálnak egy új szervezetet. Európának csak akkor lesz beleszólása a közel-keleti rendezésbe, ha képes lesz egy orosz, vagy még inkább amerikai nagyságrendben beavatkozni a világ bármely pontján. No ettől fényévekre vagyunk jelenleg.
Mit érdemes még figyelni?
Ami igazán izgalmas nekünk, magyaroknak mint uniós polgároknak, hogy a németek hogyan reagálnak a választások előtti szűk esztendőben a titkosszolgálati hatáskörök bővítése ügyében. A merényletek Franciaországban egy kiterjesztett rendkívüli állapotot hoztak, Belgiumban a szolgálatok hatásköreit adták vissza, mindenütt folyik a rekrutáció is. Németország eddig európai nagyhatalomként működött az online privátszféra védőbástyájaként. A Google és sok más amerikai cég kapott sárga lapot Berlintől, ha nem figyeltek eléggé a német felhasználók adatvédelmére.
Ha viszont Németország elengedi ezt a fonalat, akkor jöhet egy olyan új európai egyensúly, ahol akár uniós jogszabályba önthetik a privátzóna szűkebb határait. Ez felénk is érezhető következményekkel járna. Bár ez most még nincs a horizonton, nem kizárt, hogy esetleg néhány újabb merénylet meghozza a Bundestag kedvét ehhez. Közép-Európa vezetői közül pedig alighanem sokan örülnének ennek.
A titkosszolgálati együttműködés és közös(ebb) menedékkérelmi rendszer nagyon érzékeny politikai területek, itt merényletekkel vagy nélkülük, mindig lassú lesz a haladás.
Egy további érdekes rész volt a Következtetésekben, amelyben hosszan kitértek a NATO-EU együttműködésre. Bár többek közt a magyar kérés is volt, hogy a listába kerüljön be a menekültügyi együttműködés a két szervezet közt, végül ezt nem fogadták el. Nem kizárt, hogy Trump mint új amerikai elnök, a beiktatása után, a NATO részéről mégis megengedőbb lesz ezen a területen.
Persze ez is csak vad spekuláció arról, hogy a politikai tanácsadóknak majd mi juthat eszébe, amikor a választóknak magyarázni kell a terrorizmus, demográfia, geopolitika és az ipari mutatók összefüggéseit.
Ez ad még némi reményt arra, hogy Berlin nem akarja az összes tagállamot a menedékkérők kapcsán magára haragítani, hanem az unió mint gazdasági érdek meghaladhatja a szolidaritás iránti igényt, és inkább folytatják az üzletet a tagállamokkal, mintsem szimbolikus politikai csata miatt kockáztatná a német üzleti elit az európai előkertjeit.
