– Kinek telefonál? – kérdi dr. Szószerin, de egyelőre nem kap választ.
– Semmi vész, majd kitaláljuk, kommunikáció kérdése az egész. Ugyan, még nem ég a ház… – mondja valakinek Harcra magabiztosan, de láthatóan nyugtalan, amikor leteszi a telefont.
– Baj van?
– Á, dehogy, csak a sógorok.
– Magának vannak? Nem is tudtam.
– Az osztrákokról beszélek.
– Mi van velük?
– Rossz példát mutatnak. Új listával indul egy volt kalózpárti képviselő a bécsi tartományi választásokon.
– És az baj?
– Még nem, de könnyen lehet, ha átterjed a határon.
– Majd elhallgatják, vagy oda is húznak egy kerítést.
– Ne vicceljen, jó! Ez komoly dolog. Mi van, ha ez a Nép Listája – Robin Hood és Te nevű tömörülés sikeres lesz? Ez a volt kalózpárti Anatolij Volk még veszélyes lehet.
– Még megrémiszt, de tényleg! Tartanak a Rózsa Sándor vagy Dózsa György testvérpárttól?
– Csak gúnyolódjon, de tudja, mit akarnak? A gazdagoktól, politikusoktól elvett pénzt a szegényeknek adnák.
– Ez tényleg szörnyű.
– Ne hozzon ki a sodromból. Ha mandátumot szereznének, a fizetésüket jótékony célokra ajánlanák fel, amíg a választási ígéreteik nem teljesülnek.
– Ó irgalom anyja, ne hagyj el, ez tényleg rettenetes! És mit ígérnek?
– Javítanák az oktatási rendszert, megfizethető gyógyszereket, feltétel nélküli alapjövedelmet ígérnek. Még a törökökkel is összefognának.
– Teljesen illiberális, de mire most ez a kapkodás? – röhög Szószerin doktor.
– Mi egyáltalán nem kapkodunk, de lehet, valamit majd mondani kell, ha szeptember 4-ig sikerül ennek a Robin Hood-pártnak összegyűjtenie a támogató aláírásokat. Lehet, jól jött volna egy magyar lista is.
– Az biztos, talán vannak már odaát annyian, hogy könnyebben összejött volna, mint idehaza egy népszavazás.
– Ne savazzon, egy kicsit több optimizmust! – kiált fel ingerülten Harcra. Ezt követően pedig addig magyarázza, mire föl is kéri számon a néppárti derűlátást, hogy dr. Szószerin Tivadar végül – az egyszerűség kedvéért – inkább teljes apátiába süllyed. Arra gondol, hányan ülnek még fel a Szocialista Szellem vasútjára a Nagy Váltóállító után, aki sínre tette az országot. Ekkor azonban megkapja a 24.hu Napi Pakkját. Megint vigyorog.
– Nagy nap ez a mai – mondja látszólag békülékenyen.
– Miért? – kérdezi Harcra, aki érzi a csapdát.
– Választhat. Mit akar ünnepelni? Azt, hogy 22 éve temettük újra Horthyt, vagy azt, hogy 23 éve a Fidesz a Liberális Internacionálé tagja lett. Tényleg örülhet. Mindkettőn túl vagyunk.
– Maga megint ízetlenkedik. Szurkolna inkább a magyar sikerekért.
– Azért szurkolok. Jön maga is?
– Hová?
– A meccsre. Magyarország – Románia.
– Dehogy megyek. Bent nézzük, közösen, aztán kitaláljuk, mit mondunk.
– Miről? Egy focimeccsről?
– Hát persze. A foci is olyan, mint a politika. Mindenki ért hozzá. Nekünk is fel kell készülnünk.
– Tudom, még emlékszem, amikor azt mondta a főnöke, hogy a focihoz kell a sportok közül intellektuálisan a legnagyobb erőfeszítés. Mi lesz, ha kiderül, hogy a magyarok nem elég okosak? Ha a focit sem érik fel ésszel, akkor mi van a politikával?
– Maga az agyamra megy. A futball igenis olyan, mint a politika, a lényege az alázat és a teljes odaadás.
– Vagyis aki sikert, pénzt akar, az a legjobbat hozza ki magából. Csapatjátékosként a nemzetért akár a pályát is felszántja, és önzetlenül helyzetbe hozza társait. Mindent értek.
– No csakhogy belátja, nem játék ez, végre megértette, mi is a magyar foci lényege.
– Ne örüljön ennyire, én a főnökét értettem meg, a magyar focit nem. De szerintem mások sem, én már csak a szegényeknek bízom.
– ?
– Nekik újra kitörés lehet, tőlük nem sajnálom még a stadionokat sem.
– Idióta, erre vannak az akadémiák. Maga nem is igazi drukker.
– Még a fociról beszélünk? Mert akkor maga is tudja, hogy van az a játékos, aki megőrül, ha másnál van a labda, és kicselezne mindenkit. Amíg le nem cserélik. Biztos benne, hogy a legjobbak játszanak?
– Persze. Miért?
– Ha a politika tényleg olyan, mint a foci, akkor tartok tőle, hogy már országon belül is érvényesül a legfőbb magyar igazság.
– Éspedig?
– Biztos benne, hogy a magyar-románra beválogatták azt is, aki a magyar-magyar mérkőzésen a másik csapatban játszik? Tudja, hogy ebben az országban mindenből kétféle van: a sajátod és a másoké. Minden attól függ, kinek a csapatában játszik. Az én kommunistám, a te rendeződ, az ő jobbszélsője, a ti üzletetek, amiből mi kimaradtunk. Ők meg, persze a pályán kívül, csak lesnek. Övék a hatalom? Na, ez a legfőbb magyar igazság.
– Hülyeségeket beszél, ez nevetséges.
– Tényleg? Nem vette még észre, hogy egyre többen sírnak azon, ami maga szerint nevetséges.
Harcra ekkor feladta a harcot, lemondóan legyintett, de azon elgondolkodott, hogy az utóbbi időben bármit is mondott viccből, azt a többiek tényleg vér komolyan vették. Ekkor lépett asztalukhoz Tul Shui, a híres kínai lakberendező, Feng leszármazottja. Ő eredetileg azért jött Magyarországra, mert utálta a tömeget. Gondolta, itt könnyebben megküzd agorafóbiájával. Arra akkor nem gondolt, hogy egyszer épp erre indulnak el a tömegek. Tul Shui egyébként már magyar lett és keresztény, Komment Elviraként vezette kifőzdéjét, ahol törzsvendég volt Szószerin és Harcra. Gyakran leült melléjük, beleszólt a beszélgetéseikbe. Most is.
– És azt hallották, hogy papot hívtak Orbán Viktorhoz?
– Micsoda? – kapta fel a fejét Harcra, mert erről azért neki is tudnia kellett volna.
– Ne vicceljen! – mondta a doktor is.
– Nem vicc, polgári piknik, prédikációval, pappal. Tényleg, nem tudják, terveznek pikniket parasztoknak, meg keményen dolgozóknak is? Engem erre sem hívtak. És magukat?
– Nekem mennem kell – felelte Harcra, és így is tett.
