Nemzettestvéreim,
a keresztény Írországban, ahol vasárnap nem azért van zárva minden, mert egy szavazók nélküli párt keresztülnyomott egy hagymázas törvényt a parlamenten, hanem mert a lakosság mélyen vallásos keresztény, tegnap elsöprő többséggel átment a törvény, mely lehetővé teszi a melegek házasságát. Testvérek, én sírtam az örömtől!
Végre egy ország, ami megmutatta a himi-homiknak, a fartúróknak, a leszbikáknak, a tökös csajoknak és az összes többi nem heterónak, mi az európaiak úristene! Nincs több lacafacázás, nincs több buziparádé. A köcsögkérdésnek egyszer s mindenkorra vége!
Ha nem lennék magyar honfi, most azt mondanám, hogy bár ír lennék! Azért, mert Írországban nem kellene többet buziparádéra járnom, követelnem ezeknek a homároknak a jogait, amikor napnál világosabb, hogy a puna az én vezérlőcsillagom. Hozzám nem jöhetnének többet ezek az emberek azzal, hogy jajistenem, másodrendű állampolgárok a saját hazájukban, hogy nyomorultak és szerencsétlenek, mert megmondják, kibe lehetnek szerelmesek és kibe nem, ha meg azt nem is, hát tutira nem ismeri el az állam a heterókkal egyenrangúnak a kapcsolatukat.
Ennek Írországban vége! Egy homárpár ugyanolyan házasságot köthet, mint egy nem homár. És ezt a bölcs ír nép gondolja így. Ez a bölcsesség azonban messze túlmutat azon, hogy meghúzzák, meddig pofázhat bele az állam egy ember magánéletébe.
Ennek a törvénynek az a bölcsessége, hogy pont olyan szürkévé teszi a szivárványosokat, mint mindenki más. Mostantól kezdve Írországban senki sem mehet oda az emberhez azzal, hogy azért boldogtalan, mert el van nyomva, mert nem egyforma a többivel. Nincs több buzihiszti! Írországban többé nem nyavalyoghatnak! Nem kell több buziparádé sem, tekintve, hogy pont olyanok, mint a többiek. Nem követelhetnek egyenlőséget, mert megkapták.
Ha egy ír homár mától boldogtalan, a saját erejéből lesz az, nem az írek, pláne nem az állam miatt. Meglátjátok, máris nem lesz olyan trendi homárnak lenni! Írországban szombattól senki sem foghatja a buziságára a boldogtalanságát, mert az állam pont olyan szarul fog bánni vele, mint velünk, heterókkal.
Nem jobban, hanem pont úgy.
Testvérek, vigyázó szemetek Dublinra vessétek! Bár már Magyarországon is itt tartanánk, és véget vethetnénk ennek a cirkusznak! Bár a magyar buzi is szürke lenne végre, ugyanolyan mint mi, egyenlő a boldogtalanságban, s nem mutogathatna többé a fasiszta államra, mely megfosztja egyetemes emberi jogaitól, és megmondja, kivel köthet házasságot.
Sajnos azonban nincs így. Éppen ezért kell eljárnunk a melegfelvonulásra, minden létező fórumon követelni az egyenlőségüket, hogy végre eltakaríthassuk a közéletből a szivárványos zászlóikat, azt az elképzelésüket, hogy ők bármiben is különlegesebbek lennének nálunk. Szentül hiszem, hogy eljön majd az a nap, amikor végre nem foghatják többé a boldogtalanságukat a nemi identitásukra, mert végre egyenlővé tesszük őket a nagy magyar depresszióban.
Addig is,
Kitartás!
