Poszt ITT

Szubjektív tíz leg 2011-ből III. (pénzért kapható dolgok)

Zárásként egy kicsit elszakadok a politikától, és egyéb mániáim világából idézem fel 2011 nagy pillanatait. Ezekről a mániákról részben már megemlékeztem itt a blogban, de most lesz egy-két olyan leg is, amelyhez nem kapcsolódik korábbi bejegyzés. Innen is látom, hogy ideje lenne jövőre többet írnom az autókról.

1. 2011 legnagyobb technológiai csatája: egész évben arról érkeztek meglepő hírek, hogy a világon épp melyik országban tiltják be a Samsung Galaxy Tab 10.1-et az Apple panaszának következtében. Amúgy is 2011 a táblagépek vad terjedésének jegyében telt, így nincs semmi meglepő abban, hogy a kategóriát lényegében megteremtő Apple-nek dolga akadt a felzárkózni próbáló konkurenciával. Bár távol áll tőlem az ’i’ betűvel kezdődő termékek kultusza, a cég mögött álló, idén elvesztett nagy ember bűvköre a Kumin szerint blogig is elért.

2. 2011 legfontosabb légiközlekedési eseménye: Bár a blog idén az Airbus újdonsága előtt hódolt, a valódi újdonság a konkurens Boeingtől érkezett, amelynek 787-es Dreamliner becenevű típusa megtette első menetrend szerinti útját. Ahogy az óriási Airbusra, úgy erre a Boingre is sokkal tovább kellett várni, mind azt eredetileg tervezték. Forradalmian új anyagfelhasználás, sokkal gazdaságosabb üzem teszi sok minden egyéb mellett nagyon izgalmassá ezt a gépet. Az új óriás Airbusnál és a gyár saját gigászánál, a 747-esnél is kisebb Dreamliner egy új légiforgalmi filozófiát is megtestesít: a hub-and-spoke megközelítés helyett a point-to-point elméletnek hódol.

3. 2011 legjobb debütáló kütyüje: miután a blogban már tisztelegtem az Amazon e-book olvasója előtt, nem csoda, ha az idén debütáló szerkentyűk közül is, ennek a gyárnak a terméke, a Kindle Fire hozott a leginkább izgalomban. Ahogy már az elején említettük, a táblagépek terjedésétől volt zajos a technológiai aréna idén. Ebbe az izgalmas közegbe durrantott egy jókorát bele az Amazon, amely hűen eddigi filozófiájához, beszerzési ár alatt hozta forgalomba új termékét annak reményében, hogy a rá vásárolt tartalmak majd hasznot termelnek a számára. Az olcsóság miatt azonban cseppet sem tűnik hitványnak a táblácska, csak épp lényegre törő módon kihagytak minden felesleges sallangot belőle a fejlesztők. Jövőre lehet, hogy veszek egyet.

4. 2011 legizgalmasabb új sportkomputere: legkedvesebb bloggerem, DC Rainmaker oldalán értesültem a készülék érkezéséről. Ennek a blognak amúgy is függője vagyok, mivel abban hiszek, hogy a hiányzó kondit lehet elektronikus ketyerékkel pótolni sportolás közben. Ez persze nincs így, a kütyük mégis jó szolgálatot tesznek a motiválásban, az utólagos elemezgetésben, és abban, hogy a sport ne csak lihegésről és izzadásról szóljon. A Motorola ezzel a bizonyos Motoactv nevű cuccal jelent meg ezen a piacon, de több tekintetben odavágta a földhöz a régi nagy játékosokat, a Polart vagy a Garmint, akiknek azért szintén voltak érdekes holmijaik 2011-ben. Döbbenet, de az Android ide is behatolt!

5. 2011 legértelmetlenebb technológiai vívmánya: ez a holmi is az Androidról szól (egyébként ettől az évtől lett nekem is Androidos telefonom, ami szintén fontos jel), de a lehető legértelmetlenebb módon. Mindenesetre biztos voltam benne, hogy az iPhonról irányítható szobahelikopter után kellett jönnie valakinek, aki szerkeszt egy kívülről egyszerű golyónak látszó izét, amelyet telefonról távirányítva szabadon lehet bárhová küldeni a szobában. Nem csodálkoznék, ha néhány hét múlva tömegével jelennének meg az eBay-en ezek a játékok, amikor a boldog új tulajok végképp belátják, hogy az egésznek semmi értelme.

6. 2011 legkülönösebb új fényképezőgépe: felháborítóan sok időt szoktam az új fényképezőgépeket bemutató DP Review oldalon is eltölteni, ahol idén a legérdekesebbnek nekem a Fujifilm X10 nevű, eléggé retróba hajló gépe tűnt, amely a nagytestvér X100 után már elérhető árú, és értelmes választásnak tűnik hétköznapi használatra is. Végre egy kompakt gép, aminek manuális zoomja van, hogy csak a legizgalmasabb újítást említsem. Venni biztosan nem fogok ilyet, de nézegetni nagyon jó.

7. 2011legjobb vitorlázórepülő videója: a videó konkrétan nem kerül semmibe – mármint megnézni, a dolog, amiről szól, persze elég költséges hobbi. Írtam róla a blogban, hogy én is rabja lettem, de most már három éve elvonón vagyok. Amikor már nehezen bírom, ilyen filmecskék után túrok a Youtube-on, és sosem hiába. Isten áldja ezeket a derék embereket, hogy ilyen szép filmeket csinálnak a hobbijukról.

8. 2011 legjobb motorja: ha pedig az első 10 legben is már örvendeztem a B125 döntés miatt, akkor mi sem természetesebb, hogy 2011 motorjának is egy nyolcadliterest választottam. A teljesen beteg designnal megáldott Yamaha YA-1 talán azért fogott meg, mert inkább vagyok biciklista, mint motoros, ez a forma pedig lényegesen közelebb áll egy tekerős kerékpárhoz, mintsem egy valódi motorhoz. Biztos soha nem lesz ilyenem, de nézni nagyon jó.

9. 2011 legszebb emberi léptékű autója: ha már a külsőnél tartunk, autóban is emlékezzünk meg egy idei szépségről, ezúttal azonban a normál emberi lények számára is elérhető kategóriában. Mint javíthatatlan olaszautó-soviniszta, soha nem gondoltam volna, hogy szépség címszó alatt egy Opellel fogok házalni. Igaz, töredelmesen be kell vallanom, hogy volt nekem egykor Opel Calibrám, amellyel kapcsolatban, ha egy pillanatra eltekintünk attól, hogy jellemzően milyen emberek használják, és milyen kiegészítőkkel alázzák meg, ma is állítom, hogy nagyon szép. Az új Astra GTC-ben is van talán valami az egykori Calibrából, a tetővonalban leginkább, de annyit biztosan állíthatok, hogy amikor először megláttam, a szívemhez kapva szakadt ki belőlem: ez nagyon szép lett!

10. 2011 legnagyobb autós durranása: a végén azért álljon itt egy olyan autó is, amely kielégíti az olasz autók iránt érzett javíthatatlan rajongásomat. Ez a sportgép mindenek fölött állva uralkodik az autós világ felett, és létezése kábé annyira értelmetlen amúgy, mint az androidos golyóé, ezzel azonban biztosan nem lesz tele az eBay, mert akinek ilyenje van vagy lesz, az valószínűleg menthetetlenül elveszti az eszét tőle, akár a Top Gear sokat látott tesztpilótája, aki tízéves gyerekként sikongat az első nagy gyorsítás után. Nekem az autók iránti rajongásom gyökerei a nyolcvanas évek idióta filmjével, az Ágyúgolyó futammal keletkeztek. Ott láttam először az ikonikus előre-fölfelé nyíló ajtóival a Lamborghini Countacht. Ez a vérvonal lassan frissül, igazi autós ünnep, ha az új generáció nagyjából tízévente megérkezik. A Diablo és a Murcielago után most itt az Aventador. Dacol minden mai trenddel. Semmi downsizing, továbbra is tizenkét henger, hatalmas szívómotor, 30 literes városi fogyasztás, felháborító mértékű CO2 kibocsátás. Új, többségében arab és kínai tulajdonosai már alig várják, hogy birtokukba vehessék a közel 400 000 dolláros álmot, amelynek végre kettessel kezdődik a nulláról százra gyorsulási adata (2,9 s).

Ajánlott videó

Olvasói sztorik