Mobil

Huawei Mate S teszt: fém csúcsmobil Kínából

László Ferenc
László Ferenc

tech újságíró. 2015. 10. 05. 07:00

A Honor néven nemrégiben új almárkát indított Huawei az elmúlt időkben igen korrekt okostelefonokkal jelentkezett, elég csak a P-sorozatú szupervékony készülékekre, vagy például az egy éve érkezett Mate 7 phabletre gondolnunk. A kínai székhelyű gyártó idén szeptember elején elérkezettnek látta az időt arra, hogy bejelentse ez utóbbi telefon utódját, a Mate S-t, mely sokak örömére némileg összement a mosásban, és így már nem annyira rétegmodell, mint a Mate 7. Lássuk, hogy mit virít a gyakorlatban a minőségi borítást, kiváló ujjlenyomat szenzort és elméletileg nyomásérzékelős kijelzőt kapott új jövevény!

Külcsín
Míg a Mate 7 egy 157x81x7,9 milliméteres és 185 grammos monstrum volt, addig a Mate S már “csak” 149,8×75,3×7,2 milliméteres és 156 grammos. No persze még ez is bőven phablet kategória, de már sokkal szélesebb rétegek számára emészthető formában. A minőség nagyon rendben van, hiszen az unibody, vagyis házilagosan a garancia elvesztése nélkül megbonthatatlan készülékház közel teljes egészében fémből van. A négyféle színben készülő Mate S speciális nanobevonatot is kapott, melynek köszönhetően nem igazán eshet baja, ha például esőben telefonálunk vele, de vízbe merülni természetesen nem ajánlott vele. A hátlap kellemes lekerekített formát kapott, így a telefon fogásával nincsenek problémák.

Felszereltség
A baloldalról kipöckölhető tálcán tudjuk becsúsztatni a helyére a nanoSIM és microSD kártyákat, az ellentétes oldal pedig a szokásos hangerőállító gombpárnak és az on/off gombnak ad otthont. A 3,5 milliméteres dugalj a felső élre került, alul pedig egy fedetlen microUSB-portra, két csavarfejre és kétszer nyolc apró vágatra lehetünk figyelmesek. Ez utóbbiból arra következtethetünk, hogy hangszóróból kettőt kapunk, ez azonban nem így van, ugyanis hang csak a jobboldali vágatokból érkezik. Az integrált akkumulátor kapacitása mindössze 2700 mAh (Mate 7: 4100 mAh), így aztán a kétnapos üzemidő leginkább csak álom marad, vészhelyzetben viszont remek szolgálatot tehet az ultatakarékos üzemmód. A gyári vezetékes töltő 10 W teljesítményű, szemben a modern gyorstöltők 15 W-os értékével, vezeték nélküli töltési lehetőség pedig nincs.

Kijelző
A P8-ban és a Honor 7-ben ugyebár 5,2 colos Full HD panel (424 ppi) figyel, a Mate 7 pedig egy kereken 6 colos Full HD kijelzőt (368 ppi) virít, melyek közös vonása az IPS LCD technológia. Ehhez képest a Mate S egy remek középutas 5,5 colos Full HD képmegjelenítőt (401 ppi) vonultat fel, mely nem LCD, hanem AMOLED technológiára épül. Ennek megfelelően a kontrasztarány az egekbe nőtt és a betekintési szögek is kicsit nagyobbak lettek, viszont a fényerő némileg csökkent. A képminőség teljesen rendben van, a hétköznapi gyakorlat során mi nem igazán hiányoltuk a QHD felbontást, amit tehát egyelőre még nem vállaltak be a Huaweinél. A Gorilla Glass 4 védettséget élvező panel akár normál kesztyűben is kezelhető, állítható a színhőmérséklete, betűméretből ötfélét, témából pedig hatfélét kapunk, ezenkívül pedig a dupla koppintásos ébresztési lehetőség is adott. A kijelző a rendelkezésre álló felület közel 74 százalékát uralja, tehát a kávák kellemesen vékonyra sikeredtek.

A lockolt készülék a szokásos módszereken kívül akár egy Bluetooth eszköz révén is feloldható, így például a Huawei TalkBand B2 okos karpereccel. A kijelző feletti szekcióban ott az elmaradhatatlan notifikációs LED, az alatta lévő felület viszont teljesen csupasz – a három virtuális funkciógomb az LCD alsó sorában figyel. Ez az alsó csík személyre szabható, és amennyiben itt indítunk egy vízszintes swipe mozdulatot, akkor ennek hatására összezsugorodik a képernyő tartalma, ezzel segítve az egykezes használatot. A virtuális QWERTY billentyűzet orientációtól függően 5,5×9, illetve 10×9 milliméteres gombokkal várja ujjaink érkezését; az alkalmazásváltó felületen egyedi módon 2×2 app látható, illetve zárható be villámgyorsan. Amennyiben ökölbe szorított kézzel, vagyis nem a puha ujjbegyünkkel, hanem a csontos kemény ujjpercünkkel kétszer kopogtatunk a kijelzőn, akkor gyorsan screenshotot készít a rendszer, ha pedig egyszer koppintunk és utána egy formát rajzolunk a kijelzőre, akkor a képernyő tartalmának egy részét tudjuk ily módon elmenteni.

Hol az erő?
A Mate S egyik legfontosabb újdonsága a Force Touch technológia, mely azonban csak a legdrágább 128 GB-os prémium változatban lesz fellelhető, azt viszont egyelőre nem tudni, hogy ez a verzió pontosan mikor és milyen áron kerül majd boltokba. A Force Touch képes érzékelni a képernyőt érő nyomás különböző erősségeit, így azzal, hogy erősebben vagy lágyabban nyomjuk az ujjunkat a kijelzőre, alkalmazásokat aktiválhatunk, vagy egyéb tevékenységeket is egyszerűen elvégezhetünk. Fényképnézegetés közben például a képeket gyorsan meg lehet nyitni előnézetben, és meg lehet nagyítani azáltal, hogy egy ujjal megnyomjuk a képernyőt. A technológiának köszönhetően a mobilt mérlegként is lehet használni arra, hogy tárgyak súlyát megállapítsuk. Ez lenne tehát röviden és tömören a Force Touch, melyet a Huawei gyorsan még a hasonló képességgel rendelkező új iPhone 6s-ek előtt be akart jelenteni, piacra dobni viszont sajnos csak jóval az almás mobilok után tud majd.

Kamera
Az f2,4-es fényerejű, BSI-szenzoros frontkamera révén maximum 8 megapixeles szelfik készíthetők (Mate 7: 5 megapixel), természetesen némi digitális sminkkel megspékelve, illetve akár panoráma üzemmódban – újdonság, hogy immár egy fokozatmentesen állítható fényerejű LED-segédfény is ott figyel a frontkamera mellett. Az 1/3,06 colos Sony szenzoros főkamera 13 megapixeles felbontását nem pumpálta feljebb a gyártó (szerencsére), a P8-ból pedig már ismerős lehet az RGBW színszűrős szenzor, a kiváló optikai képstabilizátor, illetve a DSLR-szintűnek mondott képfeldolgozás. Az RGBW konfiguráció a korábbiaknál nagyobb fényerejű, illetve kevésbé zajos képek elkészítését teszi lehetővé, a dual-tone LED fényforrás pedig a rossz fényviszonyok melletti természetes megvilágításról gondoskodik. Említést érdemel továbbá az f2-es fényerejű objektív, a 2/5/10 másodperces késleltetésre képes időzítő, a geotagging, a hangvezérelhetőség (csíííz), a mosolyfelvétel funkció, a kilenc digitális effektus, az objektumkövetés, illetve a manuálisan állítható fényérzékenység (ISO100-1600), záridő (1/4000-8 másodperc) fehéregyensúly, telítettség, kontraszt és fényerő. Utóbbit érdemes egy kicsit visszavenni, ugyanis alaphelyzetben enyhén túlexponálja a képeket a kamera, ami egyébként könnyen lehet, hogy a még nem teljesen végleges állapotú hardver/szoftver következménye. A képminőség nagyon rendben van, bár nem állítanánk, hogy a Mate S e tekintetben felér például a Samsung Galaxy S6 szintjére. Íme néhány tesztfotó:

Az ultrafotó feature lényege, hogy amennyiben a lockolt telefonon kétszer gyorsan egymás után rányomunk a hangerőcsökkentő gombra, akkor ennek hatására villámgyorsan elkészül egy fotó, ami aztán persze vagy jól fókuszált lesz, vagy nem. A HDR funkció szépen teszi a dolgát, de például az automatikus HDR üzemmód hiányzik. Kapunk továbbá utófókuszt, legjobb fotó funkciót, vízjelezhetőséget, és akár hangjegyzetet is menthetünk a képekhez. Éjszaka remek szolgálatot tesz az OIS, illetve az éjszakai üzemmód: ilyenkor csak 8 megapixeles, de zajcsökkentett képeket kapunk, melyeknek ráadásul manuálisan állítható a zárideje (2-24 másodperc). Egyedi extra a fénnyel festés: választhatunk fénycsíkos lámpa fotózást, fény graffitit, selymes vizet, illetve csillag útvonal fotózást – mindenképpen érdemes kipróbálni!

A videófelvevő sajnos nem igazán áll a helyzet magaslatán. Az még hagyján, hogy a ma már elvárható 4K felbontásról le kell mondanunk, az viszont már komolyabb negatívum, hogy a sztereó hangsávos Full HD videók bitrátája mindössze 10 Mbit/s, illetve, hogy nem választhatunk 60/120 fps sebességet. Furcsa, hogy a gyártó jelentősen olcsóbb Honor 7 készüléke sokkal szebb, 17 Mbit/s-os Full HD videókat készít. Tesztvideónk:

Szoftver
Az 5.1.1-es verziószámot viselő zöld robot (Lollipop) ezúttal alaposan ki lett sminkelve, olyannyira, hogy helyenként már csak nagyon nehezen lehet ráismerni, ezzel azonban nincs is semmi baj, hiszen egyrészt jól néz ki, másrészt pedig remekül kezelhető. A flat designnal és sötét színekkel operáló EMUI 3.1 felhasználói felület az elődeihez hasonlóan nem rendelkezik hagyományos főmenüvel, vagyis minden tartalmat a rendelkezésre álló maximum kilenc slide-on kell elhelyeznünk, akár mappákba szervezve. A slide-ok között három különböző átmenet effekt kíséretében lehet lapozgatni, egy gyors pinch-to-zoom mozdulattal pedig rögtön áttekintő módba kerülünk, ahol is a készülék rázásával gyorsan rendet rakhatunk a szétszóródott ikonok között. Az ikonok 4×5-ös, 5×4-es, illetve 5×5-ös alakzatban támadhatnak, a fentről lehúzható panel pedig külön vonultatja fel az idővonalon elhelyezett értesítéseket és külön a rengeteg gyorsgombot és a fényerő csúszkát. A normál mellett említést érdemel az egyszerűsített üzemmód, mely enyhén Windows Phone szagú méretes csempékkel teríti be a kijelzőt.

Funkciók
Lefordítással némítható a telefon, az egykezes használatot kicsinyített és oldalra kitolt billentyűzetek, illetve lebegőgombok segítik, ráadásul igen hatékonyan. Amennyiben a kijelző aljáról két ujjal felfelé swipe-olunk, vagy nyomva tartjuk az appváltó gombot, akkor elindul a kettős ablak üzemmód, ami a Honor 7-ből például kimaradt. A Chrome és a Huawei saját browsere egyaránt remek böngészési élményt biztosít, valamint kapunk még WPS Office-t, számológépet, diktafont, szép időjárás appot, három részre tagolt névjegyzéket (tárcsázó, címtár, üzenetek), jegyzettömböt, fájlkezelőt, valamint olyan extrákat, mint például a nagyító, a zseblámpa, illetve a mikrofonra történő ráfújással bepárásítható digitális tükör. A telefonkezelő alkalmazás gyorsító funkcióval, zaklatásszűrővel, energiatakarékos opciókkal, forgalomkezelővel és “ne zavarj” opcióval támad, szórakoztatásunkról pedig öt játékdemó gondoskodik. A lépésszámlálón kívül nem mehetünk el szó nélkül az RDS funkciós sztereó FM-rádió, a remek videólejátszó, illetve a Dolby Mobile kompatibilis, de ekvalizer nélküli zenelejátszó mellett. A P8-ból érkezett a beszéd érzékelés funkció: ha esetleg hirtelen nem találjuk a valahol a közelünkben lapuló telefont, egy egyszerű (bár angol) hangutasítással rábírhatjuk arra, hogy jelezzen nekünk, illetve hasonló módon hangutasítással akár hívásokat is indíthatunk.

Hardver
A Huawei ezúttal is a saját fejlesztésű HiSilicon Kirin chipsetének szavazatt bizalmat: a 935-ös típusjelzésű 64 bites chipkészletnek részét képezi egyrészt négy darab 2,2 GHz-es Cortex-A53e mag, négy darab 1,5 GHz-es Cortex-A53 mag, illetve egy Mali-T628 MP4 grafikusgyorsító. A big.LITTLE architektúrájú okosság a hétköznapokban akadásmentes és fürge használatot biztosít, azonban a gyengécske GPU miatt a komolyabb grafikájú játékokat nem igazán érdemes erőltetni a P8-on. Teszteredményeink a következők: AnTuTu – 48499 pont, Geekbench 3 – 919/3943 pont, BaseMark X – 1223 pont, BaseMark OS II – 1230 pont. A 3 GB LPDDR3 memóriát kapott tesztkészülék 32 GB belsőmemóriát virít, amiből mintegy 22 GB szabad, de ezenkívül 64 GB-os és 128 GB-os változatban is készül a melegedésre egyébként szerencsére nem igazán hajlamos telefon. Wireless fronton említést érdemel többek közt a maximum 300 Mbit/s-os letöltési tempóra képes LTE Cat. 6 mobilnet, illtve a Bluetooth 4.0, ezenkívül pedig még USB OTG-t is kapunk a pénzünkért. Infravörös port nincs a Mate S-ben, pedig a jóval olcsóbb Honor 7-ből ez sem hiányzik, és nagyon furcsa, hogy míg ebben a kistesóban remek dual-band a/b/g/n/ac Wi-Fi van, addig a Mate S esetében be kell érnünk single band b/g/n Wi-Fi-vel. Továbbá kár, hogy a hazánkban forgalmazott Mate S nem NFC kompatibilis. Az alábbi képeken a Honor 7 és a Mate S látható egymás mellett:

Konklúzió
Egyértelműen érződik, hogy a Huawei apait-anyait beleadott a Mate S fejlesztésébe, végeredményképp pedig egy kiváló minőségű, rendkívül jól használható és fürge működésű csúcsmobilt kaptunk, melyben az iparág talán legjobb és leghasznosabb ujjlenyomat szenzora figyel. A kontrasztos AMOLED kijelző és az optikai képstabilizátoros kamera is nagyon rendben van, azért viszont nagyon kár, hogy az akkumulátor ilyen szerény kapacitással bír, illetve az igen borsos, 220 ezer forintos hivatalos hazai listaár mellett sem mehetünk el szó nélkül. Ehhez képest a Honor 7 csak 128 ezer forintba kerül, és 70 százalékkal olcsóbban ugyancsak korrekt fémborítást és ujjlenyomat szenzort, a Mate S-énél jobb Wi-Fi-t, videófelvevőt és akksit virít (NFC-vel és infravörös porttal megspékelve), igaz optikai képstabilizátor nincs a nagyobb felbontású kamerájában és vastagabb is a készülék. Szabad a választás!

Huawei Mate S
Pozitívum: minőségi fémház, fürge működés, mérsékelt melegedési hajlam, 3 GB RAM, bővíthető memória, kiváló ujjlenyomat szenzor, optikai képstabilizátoros főkamera rengeteg funkcióval, 8 megapixeles szelfikamera LED-vakuval, LTE mobilnet, Bluetooth 4.0, USB OTG, FM-rádió, ultratakarékos üzemmód, egykezes használatot segítő opciók, többablakos üzemmód, korrekt hangminőség, opcionális duál-SIM kivitel.
Negatívum: elavult GPU, gyenge videófelvevő, gyenge Wi-Fi, kimaradt az NFC, fixen beépített és nem túl combos akksi, lassú hálózati töltő, nincs vezeték nélküli töltési lehetőség, egyeseknek hiányozhat az infravörös port, szimpla hangszóró, lehetne kicsit olcsóbb, a Force Touch egyelőre csak ígéret.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.