Közel azonos volt az Artisjus szerzői jogi iroda által beszedett televíziós és rádiós jogdíjak összege 2016-ban, mint egy évvel korábban. Ez az Artisjus által működtetett Dal+Szerző blogról derült ki, ami alapján májusban fizeti ki a szerzőknek az előző évi rádiós, televíziós elhangzások után járó jogdíjat, a komolyzenei koncertek utáni jogdíjakat, továbbá a ráosztásokból a rádiós és tévés elhangzások alapján járó részt. A felosztásban összesen 2,5 milliárd forint jogdíjat oszt ki az Artisjus. Éves szinten ez az összeg körülbelül 9 milliárd forint.
Az Artisjus a zeneszerzők és szövegírók közös jogkezelőjeként hatalmas zenei adatbázist gondoz, és minden évben több millió elhangzási adatot vizsgál meg. A zeneművek lejátszását felhasználási csatornánként méri – rádió, televízió, élőzenés rendezvények, hangfelvételek, online zenehallgatás – majd ezek alapján végzi el a jogdíjak felosztását.
Az egyes csatornák bevételeik alapján fizetnek jogdíjat. A jogtulajdonosok között a felosztás pontalapú: minden elhangzás pontokat kap a hosszúság, műfaj és az elhangzás jellege (például konkrét, reklám) alapján, és az is számít, hogy hol hangzott el a mű (mennyi jogdíjat fizetett az adott csatorna). A pontok alapján osztja szét az Artisjus a beszedett összeget.
Mivel a tévés piac jóval nagyobb bevételt termel, mint a rádiós, és a jogdíjak is bevételalapúak, így egy tévés elhangzás önmagában, átlagosan magasabb jogdíjat jelent a szerzőnek, mint egy rádiós – másfelől viszont a ráosztásnál a rádiós adatok nagyobb súllyal esnek latba. Ez azt jelenti, hogy egyes jogdíjfajtáknál (gépzenei, üres hordozó) nincsenek adatok például a vendéglőkben elhangzott vagy az otthon másolt zenékről, ezért a más forrásokból származó pontos adatok alapján, a szerzők – az Artisjus küldöttgyűlése – által meghatározott szabályok alapján osztják szét ezt a jogdíjat; egy részüket éppen a rádiós és tévés adatokat alapul véve.
A májusi felosztással kapcsolatban további érdekes adatok és elemzések találhatók a már említett Dal+Szerző blogon.
