Április 2-án egy salátatörvénybe rejtett javaslatból kiderült: a magyar állam mindenféle előjel, illetve a józsefvárosi önkormányzattal való kommunikáció nélkül kisajátítana tíz józsefvárosi ingatlant, a lakóknak pedig csak néhány hónapjuk marad azok elhagyására. A témával foglalkozó cikkünkből kiderült, hogy a tervek szerint a kormány a Nemzeti Közszolgálati Egyetem 2025-ben induló, Nemeskürty István nevét viselő tanárképző karának otthonát építené fel a helyükre, valamint egyéb köznevelési, felsőoktatási feladatokat ellátó épületeket is felhúznának.
A kormány ötlete azonban több sebből vérzik, hiszen a VIII. kerület vezetése Dió2030 címmel 2023-ban egy átfogó városrehabilitációs tervet készített a terület egy részére azzal a céllal, hogy
A témában Pikó András polgármester az ügy kirobbanása után elmondta: a tervek régóta elérhetők az önkormányzat honlapján, a kerületi képviselő-testület a pénzügyi fedezetet is biztosította saját forrásból a fejlesztés megindításához. A fejlesztésre mindemellett az EU-hoz is benyújtottak egy pályázatot, ami ebben a körben ugyan nem nyert, de nem adták fel a dolgot, és továbbra is ezen az úton szeretnének forráshoz jutni.
Pikó hozzátette:
A polgármester az NKE rektorának írt nyílt levelében hozzátette: az NKE és az önkormányzat között az évek során kialakult konstruktív viszony ezzel megkérdőjeleződött, hiszen az egyeztetés teljes egészében elmaradt, azt pedig bántónak tartja, hogy az egyetem vezetése a meglepően érzéketlen közleményében így fogalmazott:
Az érintett, állami tulajdonba kerülő ingatlanok elhanyagolt, bántó tájsebként vannak jelen Budapest szívében. (…) A tanárképzés és tanártovábbképzés keretében történő hasznosításuk folytatása annak a feladatnak, amelyet az egyetem a Ludovika Campus és környezete fejlesztése, biztonságossá tétele és a településkép, valamint a kerület rehabilitálása érdekében végez, s amelynek eredményeképpen éppen a kerületi és más fővárosi lakosok élvezhetik elsősorban a fejlesztések eredményeit.
Az intézmény azt is kiemelte, hogy a tervezett munkák során a városrész további megszépítését, rehabilitálását előmozdító, és így a meglévő környékbeli ingatlanok értékét jelentősen növelő épületek jönnek létre.
Ez ugyanakkor ellentmond az NKE rektora által 2020-ban írt levélnek, ami egyértelműen kijelenti:
A kampuszbővítésről a kormány azt ígéri, hogy minden érintett méltányos bánásmódban részesül, és senki sem kerül utcára, a kerület azonban nem látja a törvénytervezet szövegében a garanciát arra, hogy ez valóban így lesz, sőt, arra sem látnak biztosítékot, hogy a tervezet egyáltalán végrehajtható lenne. A problémát tovább mélyíti, hogy az önkormányzat az elmúlt években gőzerővel dolgozott ugyan a négyezer saját tulajdonú bérlakásuk egy részének felújításán és lakhatóvá tételén – ezt a már meglévő üres telkek, illetve a bontások után keletkező társaik eladásából finanszírozzák –, a tempó azonban nem elég gyors, hiszen mostanra 130-nál is több otthont tettek használhatóvá, további harmincháromban pedig jelenleg is folynak a munkák, ezeket azonban nyilvánvalóan azonnal elfoglalnak más családok.
Az ügyben április 24-én a Fővárosi Közgyűlés is szavazott – 17 igen, 10 nem, illetve 1 tartózkodás mellett felkérték Karácsony Gergely főpolgármestert, hogy tájékoztassa az Országgyűlést és a kormányt a fővárosi önkormányzat egyet nem értéséről, sőt, a közgyűlés tagjai jelezték:
De melyek az érintett házak, mit lehet tenni a kormány akarata ellen, mi történt a múltjukban, illetve milyen forrásból valósítaná meg Pikó András és csapata a környék életét teljesen átíró beavatkozásokat? Cikkünkben ezekre a kérdésekre adunk választ.
Méltó életkörülmények
A jelenleg alig felerészt (52 százalékban) lakott Diószegi utca 18-28., illetve a Sárkány utca 12/B. jelű házakat érintő Dió2030-projekt koncepcióját a kerületi képviselő-testület 2023 szeptemberében látta először, december 15-én pedig el is fogadta – döntésével
A helyi politikusok ekkor a European Urban Initiative – Innovative Actions című felhívásra való pályázatleadásról is döntöttek, a tervek ekkorra azonban már rég készen álltak, sőt, azok egy részét a 2022-ben létrehozott, nemrég teljesen átalakult Országos Építészeti Tervtanács
Az első nagy lépéshez szükséges közbeszerzés megindításáról a kerület már január 29-én szavazott, két nappal később pedig a tendert is kiírták.
A tervtanács tagjai – köztük a tanácsban szintén ott ülő Lánszki Regő építészeti államtitkár – novemberben a Józsefváros által jórészt megtartani vágyott Diószegi utca 18-20. terveit véleményezte, mégpedig nem is akármilyen eredménnyel.
A szerkesztőségünkhöz eljutott szakvélemény szerint a szakemberek némi továbbtervezést ajánlottak ugyan, de kijelentették: a BME Építészmérnöki Karának dékánja, az építész-várostervező dr. Alföldi György DLA által jegyzett tervcsomag
példaértékű megközelítéssel, egyetemi kutatásokra alapozva, kellően átgondolt megoldást mutat két tradicionális, a budapesti karakterre jellemző gangos ház újraértelmezéséről,
majd nem csupán méltatták a különböző részletmegoldásokat, de a december 1-jén kiadott indokolásban egyenesen iskolapéldának nevezték azokat.
Az 1890 körül született, átlagosan 32 négyzetméteres lakásokat rejtő háromemeletes szomszédokat a terv szerint a kerület összenyitná, majd akadálymentessé tenné, új lépcsőházat, liftet, tetőszerkezetet, illetve tágas, a szükségtelen burkolatoktól megszabadított udvart létrehozva, eltörölve a házak nyomasztó zsúfoltságát, valamint növelve a zöldfelületeket. A súlyos hibákat nem rejtő 18–20.-ban a terv szerint a hatból három lépcsőház megmaradna, az egymás mellé illeszkedő szárny középső részét pedig lebontanák, így a két udvar légtere összenyithatóvá válna.
A részben megújuló, alternatív energiaforrásokat is hozó munkák eredményeként
ezek egy részét pedig a kerület értékesítené is, hogy további pénzalapot szerezzen a projekt folytatásához. Hasonló sorsra jutna az utcarész legnagyobb építészeti értéket képviselő, és egyben legidősebbnek számító egyemeletes szomszéd, a figyelmet a téglaburkolatával magára vonó, Gutwillig József építőmester által 1889-ben jegyzett Diószegi utca 22. is, aminek 56 lakása közül ma harminckilencben élnek.
A három, egymás mellett álló társasház
ehhez azonban nyilvánvalóan szükséges lesz a tartószerkezetek megerősítése, az állva maradó szárnyak új részekkel való kiegészítése, valamint a célként kitűzött lehető legmagasabb energiahatékonysági szint eléréséhez szükséges munkák elvégzése.
Ez az akarat az 1889 óta álló 22. esetében a hátsó szárny lebontását jelentené, az utcafronti, értékesebb, az utcaképet is formáló része viszont egyértelműen megtartandó, így az ingatlanon
A helyzet a 24., a 26., illetve a 28-as számú, 1880–1904 közt született földszintes házak esetében szintén egyértelmű, hiszen az összesen ötven otthont (ezek kétharmada, 33 üresen áll) magában foglaló hármas különböző mértékben tartalmaz ugyan megőrzésre méltó elemeket, a szükséges telekátalakítások és -egyesítések után azokat azonban eladják.
A befektetőket itt arra köteleznék, hogy a földdarabon
A hátteret itt az egyik oldalról a 22. számú ház üzlethelyiségeket is rejtő új homlokzata, illetve annak áthelyezett főbejárata, a másikon pedig a 26-28. lépcsőzetesen emelkedő, a sétány felől távolodva előbb hat, majd hét, végül pedig nyolcszintes beépítése adná.
A 85 százalékban egyszobás, 45 százalékban pedig komfort nélküli lakóegységeket magukban foglaló Diószegi utcai sor részleges eltűnése tehát elkerülhetetlen, a kerület azonban törekszik arra, hogy a házak arca, illetve ritmusa is megmaradjon, így számos ponton ügyelne arra, hogy valóban jó méretű, minőségű, illetve arcú utódok, valamint közterek szülessenek.
Épp ezért megszabnák azt is, hogy ne csak kis alapterületű (35–40 négyzetméteres), piacra kerülő lakások jöjjenek létre, azok ugyanis csak egy bizonyos élethelyzetben fognak megfelelni az ott élőknek, így egyrészt néhány évente lecserélődnének a lakók, másfelől a méret kedvezne a befektetési céllal vagy épp az albérletpiacon való meghirdetés céljából vásárlóknak is, szembemenve azzal a kitűzéssel, hogy az önkormányzat az utcát a kerületre hosszú távon otthonként tekintőkkel töltené meg.
A koncepcióterv szerint a programot 2023 októberében akarták megindítani, és 2030. júniusi befejezéssel számolnak, a helyzetet azonban a kormány akaratán túl az EU-s pályázatok is befolyásolják, hiszen, ha a javaslatból törvény lesz, akkor az egész projekt útja rögössé válik, a pályázati pénzek lassabb ütemben való érkezése pedig csak tovább tolná a munkák lezárását.
Józsefváros épp ezért egy többlépcsős projektben gondolkodik, így az NKE álma által nem érintett Sárkány utca 12/b. 2024-es értékesítéséből származó 272 millió forintból elindítanák a Diószegi utcai lakók felújított önkormányzati bérlakásokba való átköltöztetését, az egymást követő lépcsőfokokra való továbblépés előtt pedig megvárnák, míg az aktuális projektrészből elég pénz folyik be a folytatáshoz.
A projektben végül
A jelenlegi tervekből kiderül: mindezek 9,517 milliárd forintos költsége valójában csak közel harmadakkora összeget húzna ki az önkormányzat zsebéből, hiszen
- az EU körülbelül hárommillió eurónyi (1,2 milliárd forintos) támogatása,
- a 18-20. új lakásainak 2,266 milliárdot hozó eladása,
- valamint a bérházak és kiürített telkek az önkormányzat kasszáját további 2,376 milliárddal dagasztó tulajdonosváltása
után csak mintegy 3,7 milliárdos mínusszal lehet majd számolni.
Az önkormányzati ingatlanvagyon értéke persze nem csak ennyivel növekedne, hiszen a mostani lakók átköltöztetése miatt 105, már meglévő kerületi tulajdonú lakás felújítására, valamint hat, legalább kétszobás otthon megvásárlására és felújítására is szükség van.
Az NKE és a kormány tervének négy további ingatlan,
- a Sárkány utca 1. (építőmester: Strakovits Albert, 1886),
- az 1887–1888-ban épült, mai arcát azonban csak 1929-ben, a pályája elején számtalan, ma is álló kaposvári szecessziós csodát (Vidor-palota, Antl-ház, Ádám-Éva-ház), valamint a Corvin-negyed építésének áldozatává vált, műemléki státuszt érdemlő egykori Duna Gőzmosoda épületét is létrehozó Edelényi (1912-ig Himler) Dezső (1875–1948 után) emeletráépítést és zárt erkélyeket hozó tervei nyomán elnyerő Dugonics utca 11.,
- az ezredfordulón már a főváros egyik hulladékudvarának helyet adó, ma a Mol által bérelt Sárkány utca 5.,
- illetve az épp százharminc éve, 1894-ben született Korányi Sándor – akkor még Ludoviceum – utca 20. is része
– ezeket a kerület a 2022 májusában közzétett közép és hosszú távú (2022–2029) vagyongazdálkodási tervében felújítandónak ítélte, az állam azonban jó eséllyel inkább gondolkodik bontásban, hiszen egy bérház csak nagy erőlködések árán válhat tényleg használható oktatási épületté.
Művészet és lakberendezés
A Sárkány utca 1. az 1920-as években két, ma alig ismert festőművésznek is otthont adott: Prohászka József (1885–1964) 1923-ban, Szokol Willibald (1888–1963) pedig 1924-ben tűnt fel először a lakónévsorban, néhány éven át pedig a munkásosztály körülöttük élő tagjai közt alkottak.
Az 1920-tól a német megszállásig a kecskeméti művésztelephez tartozó Prohászka az ungvári agyagipariskola elvégzése után előbb Balló Ede és Pór Bertalan tanítványa volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, majd Nagybányán Thorma János alatt csiszolta a stílusát. 1923-tól állított ki Budapesten (ebben az évben a Székesfőváros Díját is elnyerte), később pedig Európa-szerte tűntek fel a művei.
A nála három évvel fiatalabb Szokol szintén Balló alatt tanult, majd egészen gyorsan rátalált a stílusára: 1915-től már szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain, pályája során pedig főleg naturalista portrékat készített, de oltárképek is fűződnek a nevéhez.
A Sárkány utca 5. falai közt 1906-ban tűntek fel a házat a következő három évben birtokló szobrászművészek, Karl Sándor és Farkas Ignác, akik helyét 1912-ben Redő Ignác reklám- és celluloid-cikkek gyára vette át: a cég számos állami ingatlan, bérház, illetve középület (köztük az Astoria Szálló) ajtóvédőit készítette el a két világháború közti időszakban, az alapító özvegyének irányítása alatt gyufatartók, irónok, tükrök, játékok, fürdőszoba-bútorok, sőt, vécéülőkék („klozetülések”) is elhagyták az üzem kapuját.
A kormány tíz házból álló listájának utolsó elemét a Dugonics utca 17-21. jelentené, ami Józsefváros jelenleg a piacon lévő legnagyobb értékű ingatlana: a Bárczy István főpolgármesterségének harmadik ciklusában emelt iskolaépületre a kerület többek közt a legnagyobb ingatlanos portálon, illetve a Józsefvárosi Gazdálkodási Központ hivatalos oldalán át is megpróbál vevőt szerezni, kikötve, hogy az új gazda kizárólag oktatási, kulturális, szociális vagy egészségügyi létesítményt hozhat létre a több iskolát, illetve érdekes bérházat is jegyző fővárosi műszaki tanácsos, Szabó Gyula (1866–1920) tervei szerint 1912-re megszületett óriásban.
Ez talán túl nagy vállalást jelent, hiszen a kapuzatai mellett ma is Sződy Szilárd (1878–1939) munkáit hordozó, helyi védettséget élvező, legutóbb baptista szakiskolaként hasznosított egykori elemi iskolát a mérete miatt nem egyszerű belakni, így jó eséllyel tényleg csak egy otthontalanná vált intézmény töltheti meg újra az 1,61 milliárd forintos minimáláron hirdetett, a beázások miatt teljes tetőfelújításra, illetve burkolat- és kazáncserére váró ingatlant.
Elveszett mestermű
Az iskola megnyitása után annak tornatermét a magyar avantgárd egyik oszlopa, Kernstok Károly (1873–1940) fontos műve, az életmű egyetlen freskóját jelentő Ősvadászok díszítette, rajta a tavaszi napfényben szinkronban siető, sienai barna árnyalatban festett férfiakkal, akik a háttérben lévő ősállatokat akarják levadászni.
A kép a húszas évek derekán kis híján teljesen elpusztult, hiszen az első felújítás során előbb letakarás nélkül kezdtek körülötte vakolni, a mészlével pedig részben összekenték a mű felső szélét, a lecsurgó folyadék pedig további részeket takart el. Mindez persze még nem volt elég: az Ősvadászok középvonalába szegek sorát verték be, hogy a terem házikápolnává válásakor könnyen le lehessen takarni néhány deszkalappal.
A beavatkozások penészedést is okoztak, így 1927-ben felmerült, hogy Kernstok renoválná a képet, egy városatya, Müller József Leo azonban azt javasolta, hogy inkább tüntessék el azt, majd a főváros egy másik falra festessen vele egy újabbat. Ez a művésznek nem tetszett, aki a bejáráson kijelentette:
Azon az áron, hogy ezt a művemet pusztulni hagyjam, nem vagyok hajlandó új megbízást vállalni.
A döntés végül a nyár közepén született meg: eszerint felújítják majd a képet, a munkát pedig Kernstok elfoglaltságai miatt Márffy Ödön fogja elvégezni. A tanügyi bizottság ezt végül nem hagyta jóvá, így könnyen lehet, hogy az Ősvadászok a következő évtizedekben tovább pusztult.
1948-ban még biztosan a helyén volt, a szocializmus évtizedeiben azonban lemeszelték, így egy szakember még helyre tudná állítani.
A pályázatokat április 29-ig lehet eljuttatni az önkormányzathoz, ugyanezen a napon pedig ki is bontják azokat, így van némi esély arra, hogy a tulajdonviszonyok meglepő változásokon essenek át. A helyzet persze könnyen orvosolható, hiszen az államnak van még ideje arra, hogy érvényesítse az elővásárlási jogát, vagy esetleges – a tíz ház kisajátításának feladását is magával hozó – lemondása esetén a főváros, illetve egy befektető csapjon le az ingatlanra.
Az igazi változást a következő hetek hozhatják el, hiszen a Diószegi utca 20. lakóinak elköltöztetésén dolgozó, újabb EU-s pályázatokat megcélzó kerületvezetésnek nincsenek információ az NKE, illetve a kormány terveiről, a döntések pedig a fejük felett születnek meg, így nem kizárt, hogy
onnan kezdve pedig a fennálló lakásbérleti szerződések 180 napon belül jó eséllyel megszűnnek.
Ez jó eséllyel október végét jelenti – tájékoztatta lapunkat a kerületvezetés, amely arra is felhívta a figyelmet, hogy a saját cserelakásaik elfogadásának határidejét azonban csak 2025. január közepére tűzték ki, így a törvény saját magának mondana ellent.
A jelenleg ismert tervezet arra sem ad választ, hogy az NKE átvenné-e a bérleti szerződéseket, vagy azok ősszel tényleg megszűnnek, sőt, arról sem mesél, hogy
A helyzetet tovább nehezíti, hogy Józsefváros több, kisajátításra váró ház felújítását is tervbe vette, ezek pedig haladnak a megvalósulás felé:
- a Dugonics utca 11.-nél épp folyamatban van az elektromos fővezeték felújítását hozó szerződéskötés, aminek köszönhetően május közepén elindulhatnak a munkák, sőt, már a függőfolyosó 2025-re tervezett megújítását is szervezik,
- a Korányi utca 20.-nál egy ideje már a jövő évi tetőfelújítás előkészületein dolgoznak,
- a Sárkány utca 1. esetében már nincs akadály az idei tetőfelújítás előtt, sőt, az elektromos hálózat újratervezését is megkezdik,
súlyos milliókat invesztálva egy olyan helyzetbe, amiből nem feltétlenül kerülnek ki győztesen.
