„Egyesek szerint ez az ítélet beavatkozás a művészi szabadságba. Ezzel együtt úgy döntöttem, hogy nem támadom meg az ítéletet, mert az energiáimat a művészetemre szeretném összpontosítani” – nyilatkozta az Indexnek Jan Fabre belga tánckoreográfus és rendező, akit 2022-ben ötrendbeli zaklatás és szeméremsértés miatt ítéltek 18 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre (ezt azonban mindjárt fel is függesztették).
Fabre rendezését, a Mítikszak-csúcs (Az Olümposz tetején) című nyolcórás (szünet nélkül játszott) előadást a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) keretei között 2024. április 13-án, szombaton játszották a Nemzeti Színházban. A rendező botrányáról korábban az Index írt részletesen, cikkük után a színház kommunikációs osztálya azzal kereste meg a lapot, hogy Fabre interjút szeretne adni a témában.
A lap rákérdezett az ítélet pontos részleteire, Fabre pedig megírta, hogy egy női szereplővel váltott francia csók miatt szeméremsértésért, két férfi előadóművész esetében pedig a munkahelyi jóllétről szóló jogszabályok megsértéséért ítélték el, merthogy arra kérte őket, hogy írják le a női előadók vagináját (elmondása szerint nem szó szerint értette az instrukciót, amit a jelenet egyébként indokolt). Egy profi aktfotózás alkalmával arra kérte az egyik női szereplőt, hogy tegye szét a lábait és helyezze közéjük a fejét – a bírák ítélete szerint nincs bizonyíték rá, hogy e póz bármiféle művészi értékkel bírt volna.
Számomra az itt a kérdés: meddig mehet el egy bíró egy művészeti folyamat értékelésében, mennyiben döntheti el, mi a művészet?
– fűzte az esethez Fabre.
Egy másik alkalommal a vád szerint egy volt női kollégája felé közeledett annak akarata ellenére (ez a rendező szerint egyáltalán nem történt meg), az ötödik és egyben utolsó vétsége pedig a bíróság szerint sértő és megalázó kifejezések használata volt.
A rendező válaszaiból kitűnik, hogy nem minden esetben ért egyet a vádakkal, mégsem támadta meg az ítéletet. Arra a kérdésre, hogy befolyásolta-e az ügy a karrierjét, a cancel culture-t említette:
Az eltörlés kultúrája negatívan hat a közbeszédre. Nem produktív. Nem hoz társadalmi változást. Intoleranciához vezet, sőt a zaklatás egyik formája. Gyűlöletvezérelt magatartás. Mérgező. Megszünteti a véleménynyilvánítás szabadságát. Igen, szembesültünk az eltörlés kultúrájával.
De azért társulatával továbbra is kapnak elég meghívást. Most nem az ítélettel foglalkozik, inkább a művészetre összpontosít; például a Nemzetiben színre vitt nyolc órás darabra, amely a görög tragédiák hőseit idézi meg a gender-fluid Dionüszosz vezetésével. A hosszú játékidővel kapcsolatban megnyugtató választ adott a rendező:
„A közönség szabadon elhagyhatja a nézőteret, amikor szünetre vágyik, vagy enni-inni szeretne, a néző döntheti el, hogyan szeretné megélni az előadásban megtestesülő színházi rítust.”
