Úgy tűnik, Franciaországban A három testőr az új Marvel. A most mozikba került A három testőr: Milady ugyanis tempósan követi előzményét – nálunk a D’Artagnan alcímű nyitófilmet tavaly októberben mutatták be –, és máris előkészíti a terepet nem is egy, rögtön kettő, a történet világában játszódó sorozathoz, sőt, egy lehetséges mozis folytatáshoz is.
Kell ennyi testőr? Az a szerencsénk, hogy a Dumas-verzum legalább annyi merész fordulatot tartogat, mint a Marvel Univerzum, de sokkal több szép francia színészt. Amíg a hollywoodi filmsztárok kénytelenek maszkok mögé meg páncélba bújni a szuperhősfilmekben, a tizenhetedik században játszódó történetekben ilyesmiről szó sincs. Csigákban leomló, dús hajkoronák, gondosan ápolt bajuszok és szakállak, valamint látványos ruhaköltemények uralják a vásznat. És itt van Eva Green, aki a ruháihoz sem kifejezetten ragaszkodik.
A komoly képpel előadott, romantikus vallomásokat és tisztelettudó fenyegetéseket – „Foltot ejtett a húgom becsületén, uram!” –, valamint az egyre nyíltabbá váló erőszakos és erotikus jeleneteket nagyjából akkor hozták közös nevezőre a szórakoztató európai közönségfilmek. De lehet, hogy csak így szeretnénk emlékezni erre. Mindenesetre világosan látszik, hogy a mai francia filmesek kezdeni akarnak valamit saját populáris mítoszaikkal – a folyamatosan készülő Astérix-filmek mellett nemcsak a Monte Cristo grófjából mutatnak be idén új adaptációt, hanem az Emmanuelle-ből is –, és ebben a trendben az új A három testőr töri az utat.
A Milady ott veszi fel a fonalat, ahol az előzmény elhagyta, tehát a kétségbeesett D’Artagnannál, akinek szerelmét, a királynő udvarhölgyét gonosztevők rabolták el éjnek évadján. A fiatal testőr Constance és az emberrablók nyomába ered, közben, mintegy véletlenül, csatlakozik XIII. Lajos seregéhez, amely La Rochelle-be, a hugenották főhadiszállása felé vonul, hogy a vár ostromával vessenek véget a királyságot polgárháborúba taszító vallásháborúnak.
Önmagában ez a háborús vitézkedés is elég lenne egy filmhez, de itt csak mellékszál, aminek következtében nem is igen értjük, hogy ki harcol kivel és miért. De nem is baj. Katolikusok gyürkőznek a protestánsok ellen, és ha minden igaz, a katolikusoknak kell drukkolni, akiknek ápoltabb az arcszőrzetük, míg a protestánsok feketében járnak és szemüveget hordanak.
A katolikusokat, tehát a király seregét segítik a testőrök is, ám a hugenották élén meg a három testőr atyafi egyikének, Athosnak az öccse áll. Kit választ Athos, a fogadott családját, vagyis a testőröket, vagy az igazit? Kettős vagy hármas játékot játszik-e Richelieu bíboros? Mikor ér partot Buckingham herceg flottája, és hol van az eltűnt Constance?
Alexandre Dumas eredetileg folytatásokban közölte A három testőrt, ezért minden fejezetben történik valamilyen hajmeresztő és továbbolvasásra csábító fordulat. A népszerű irodalomnak ebből a hagyományából táplálkoznak a maguk módján a szappanoperák is, és Bourboulon A három testőrje tele van szappanoperába illő fordulatokkal. Mint minden szappanoperában, a legjobb szerep itt is azé a figuráé, akiről nem lehet biztosan eldönteni, jó vagy gonosz. Illetve egyszer ez, máskor az. Ez a karakter itt a Milady, akit Eva Green alakít.
Ő nemcsak az áttörését jelentő, kifejezetten a szexuális felszabadulásról szóló Álmodozókban, hanem olyan hollywoodi bérmunkáiban is gond nélkül vetkőzött, mint a Sin City és a 300 című képregény-adaptációk folytatásai. A Miladyben szinte már vígjátékokat idéz, ahogyan több alkalommal igyekszik elcsábítani D’Artagnant, aki egyre kevesebb meggyőződéssel ismételgeti, hogy hű kíván maradni szeretett Constance-ához.
Ezekben a széles gesztusokkal előadott csábítási jelenetekben, mint ahogy az egész szélvészgyorsan száguldó cselekményben, van valami már-már parodisztikus hevesség és virtuskodás. Nézője válogatja, hogy ez idegesítő, vagy inkább bájos. Szerintünk az utóbbi, méghozzá azért, mert a három testőrt játszó Vincent Casselnek, Romain Durisnek és Pio Marmaï-nak, meg persze Eva Greennek bármit elhiszünk. Az első részben már rájöhettünk, hogy sajnos éppen a D’Artagnant alakító François Civil halványabb egy fokkal a többieknél. Ez a Miladyben is így van, ezért sem bánjuk, hogy ennek a résznek az alcíme Milady, és nem D’Artagnan.
Ám az is igaz, hogy ennyi cselvetés és árulás mellett nehéz komolyan venni a történetet. Bourboulonék különféle kitérőkkel és hangsúlyeltolásokkal ugyan, de viszonylag híven követik a regény cselekményét. A történet vége felé viszont saját ötletükként szomorú tragédia következik, aminek súlyát az előzmények könnyed kalandjai után nehéz átérezni. Ráadásul az alkotók nem varrnak el minden szálat, mert fél szemmel már az egyik mellékszereplő testőrről és a Milady múltjáról szóló, a Disney+-szal együttműködésben készítendő sorozatokra tekintenek.
A három testőr Dumas-féle folytatása egyébként húsz évvel később játszódik, és az is a címe, hogy Húsz év múlva. Mérget vennénk rá, hogy ezeknek az új testőröknek a visszatérésére nem kell várni annyit.
A három testőr: Milady (Les Trois Mousquetaires: Milady), 2023, 115 perc. 24.hu: 6/10.
