A 2018-ban életre hívott, The Tokyo Toilet (TTT) névre keresztelt projekt előtt nem kis kihívás állt: vonzóvá tenni egy olyan helyet, amelynél hitványabb dolgot nehéz elképzelni. És mégis hogy lehet a nyilvános vécék renoméját újrapozícionálni? Pénz kell hozzá, egy rakás sztárépítész és Wim Wenders, de az sem árt, ha egy adott ország vécékultúrája olyan szinten áll, mint a japánoké. A tokiói Sibuja-negyedben tizenhét olyan illemhelyet terveztettek világhírű építészekkel, amelyek teljesen felülírják azt a fejekben, amit a nyilvános vécékről gondolni szokás. Itó Tojoo, Kuma Kengo vagy Fudzsimoto Szószuke – neki köszönhetjük például a Magyar Zene Házát is – is tervezett egy-egy közvécét, amelyek közös jellemzője, hogy szupermodernek, meghökkentőek és tiszták – ez utóbbiért a napi háromszori takarítás felel, és ezen a ponton jutunk el Wendersig.
A német rendező majdnem negyven évvel ezelőtt már rendezett egy Tokió-központú dokumentumfilmet Ozu Jaszudzsiróról (Tokyo-Ga), ráadásul a japánok iránti rajongása olyannyira nyílt titok, hogy a projekt gazdái nem véletlenül keresték meg Wenderst a TTT népszerűsítésének ötletével. Az eredeti tervek szerint rövid dokumentumfilmet vártak volna tőle a vécékről és készítőikről, a nyilvános budik – vagy ahogy a rendező a szó szoros értelmét kiemelve nevezi, illemhelyek – azonban olyannyira megihlették Wenderst, hogy tágabb perspektívában kezdett gondolkodni. Hogy mennyire jól fogta meg a japán szellemiséget, azt mi sem mutatja jobban, hogy a Tökéletes napok a szigetország első olyan Oscar-jelölése, amelyet nem japán rendező készített (japán-német koprodukcióban készült).
A vécé az a hely, ahol mindenki egyforma. Nincsenek gazdagok vagy szegények, fiatalok vagy öregek, mindenki az emberiség része
– nyilatkozta a projekt bejelentésekor a rendező.
A Tökéletes napok vécéiben tényleg mindenki egyenlő, az is, aki használja, és az is, aki tisztán tartja. A film azonban csak az utóbbira koncentrál, és ahogy Tokió valószerűtlen vécéi, úgy főhőse, Hirajama sem állhatna annál távolabb, amit egy hivatásos vécétakarítóról gondolnánk.
De ezzel együtt merül fel azonnal a kérdés a nézőben:
Hirajama személye velős cáfolat a kérdésre adott általános válaszra: a kissé magának való, idősödő japán férfi minden nap azonos koreográfia alapján kel, nagy szeretettel locsolgatja virágait, felveszi előre kikészített uniformisát, majd a lehető legocsmányabb időben is boldogan szagol bele reggel a levegőbe, amikor kilép az erősen lepukkant környéken található apró lakásából. Ez is egy szép nap lesz – látszik minden egyes reggelen az arcán, majd a lehető legnagyobb elhivatottsággal indul vécét takarítani. Munkájában annak ellenére precíz és alapos, hogy valójában láthatatlan munkaerő, ténykedése leginkább csak akkor észrevehető, ha nincs elvégezve, de egyébként is, ki mereng el azon egy nyilvános vécében, hogy mocsokmentesen ragyog a tükör, vagy szimmetrikusan állnak a vécépapír-gurigák? Ember nem csiszolja olyan elhivatottsággal a saját vécéjét, ahogyan Hirajama nap mint nap akkurátusan kezelésbe veszi a közvécéket annak ellenére, hogy elismerést sosem fog érte kapni, ráadásul munkájának eredménye is múlandó.
Őt azonban ez cseppet sem foglalkoztatja, boldoggá teszi a szöszölés, hogy láthatatlan, de hasznos fogaskerék a nyilvános illemhelyek gépezetében. Tökéletesen jelentéktelen munka, mondhatnánk, Hirajamának azonban a világ rendjét jelenti mindez. Ahogy az is, hogy minden nap megegye ugyanazt a szendvicset ugyanazon a padon kedvenc fáinak árnyékát csodálva, hogy könyvtárba menjen, hogy igyon néhány sört a törzshelyén. Hirajama napjai ugyanazon végtelenül puritán, magányos koreográfia szerint működnek, számára mégis ez jelenti a tökéletességet. Vécét pucol, miközben nem történik vele az égvilágon semmi, papíron tehát a világ legjelentéktelenebb emberének ordítóan unalmas és magányos életét dolgozza fel a film, azonban Wenders csendesen szemlélődő zsenijének hála a puszta egyszerűségében lesz végtelenül lebilincselő az a bizonyos semmi, ami Hirajama életét jelenti. Arra azért még a német rendező sem vetemedett, hogy két órán át nézzük pörögni Hirajama napjait, nyilvánvalóan lesz egy-egy olyan konfliktus, amely még a nyugalom szobraként vécét sikáló férfit is kizökkenti az addig biztonságosnak vélt rutinból.
Ehhez természetesen kell az, hogy az ember ráhangolódjon a film csendes, lassan csordogáló tempójára, Hirajamával együtt el tudjon veszni a fák árnyékának fényjátékában, azaz a komorebiben (ennek megértéséhez érdemes megvárni a stáblista végét). De mintha magára Wendersre is igaz lenne ez, mint ami a hősére: a német rendező esetében játékfilmes téren még mindig a Berlin felett az ég az etalon, aminek lassan már negyven éve, az utóbbi évtizedekben inkább a dokumentumfilmes vonalon teljesít jól (A Föld sója, Buena Vista Social Club). Wenders azonban csendben teszi a dolgát, szemlélődik, vécékről és takarítóikról mesél szeretetteljesen, és ebben az erőlködésmentes alkotói idillben most született egy olyan remekmű, mint a Tökéletes napok.
A film ereje egyrészt abban rejlik, hogy végtelenül szerethetően mesél főhőséről. Ehhez elengedhetetlen egy olyan kaliberű színész, mint Jakuso Kodzsi, aki gyakorlatilag szöveg nélkül játssza végig a filmet. De nem is kell beszélnie: már-már megható, sőt, irigylésre méltó az a pajkos csillogás a szemében, amellyel minden reggel felnéz az égre. Ez egy újabb tökéletes nap lesz – van újra és újra beleírva a tekintetébe, napjaink örök elégedetlen és borús embere pedig azt kívánja, bárcsak néhanapján tudna ilyen csillogó szemmel előretekinteni. Persze, érdekes felvetés, hogy a precíz és akkurátus Hirajama kedves sztoikusságát vajon hány perc alatt tudná a magyar közvécé-helyzet kikezdeni, ám a kulturális különbségeket nem árt észben tartani – maga Kodzsi mondta el egy interjúban, hogy Japánban már kiskorukban arra tanítják a gyerekeket: tartsák tisztán a vécét, és akkor jó dolgokban lesz részük. Nem véletlen, hogy a színészt Cannes-ban díjazták, de az is egészen biztos, hogy a filmtörténet legszerethetőbb vécétakarítóját köszönthetjük a karakterében.
Másrészt az önreflexióra is tökéletes alkalmat biztosít a film: Hirajamától mindenkinek érdemes lenne leckéket vennie abból, hogyan álljunk meg és lássuk meg a varázslatot magunk körül. Ha neki megy egy nyilvános vécé előtt görnyedve, akkor talán mi is megpróbálhatjuk.
Tökéletes napok (Perfect Days), 123 perc, 2023. 24.hu: 9/10
A film február 22-től látható a magyar mozikban.
