Bár ez már régi sztori, téged még mindig sokan úgy ismernek, mint a mély hangú srácot, aki pofátlanul fiatal. Mennyire azonosulsz ezzel a definícióval?
Teljesen. Így ismertek meg. Bár fiatal nem leszek mindig, a hangom szerintem csak mélyülni fog.
Mennyiben határozza meg a korod a megítélésedet zenei előadóként?
Semennyire. Régebben a korom miatt lehet, hogy nem vettek annyira komolyan, de most már úgy érzem, hogy semmit sem befolyásol. Én amúgy örülök, hogy ilyen fiatalon elkezdtem.
Mik az előnyei és a hátulütői annak, ha valaki tizenhét évesen berobban?
Előny, hogy hamarabb le tudtam lépni mindenhonnan. Persze azon is gondolkoztam már, hogy befejezhettem volna az iskolát, vagy jól esett volna még kicsit átlagosnak lenni, de igazából minél hamarabb elkezded, annál vagányabb. Lehet, hogy ha húszéves lettem volna vagy huszonöt, akkor már nem lennék olyan kimagasló, mert éppen a korom miatt kapták fel a fejüket.
Mikor volt az a pont, amikor érezted, hogy megváltozott, ahogy gondolnak rád?
Tizenegyedikben. Akkor már nem jártam be szívesen. A koliban szerettem lenni – tizenhat éves koromtól már koliban laktam Szentesen –, viszont az iskolában a tanárok látták a nagy cigiket és elkezdtek fújni rám, sugdolóztak a hátam mögött.
A tanárok?
Tanárok, diákok egyaránt. Egy idő után már mindenki. Folyosón három éve elmegyünk minden nap egymás mellett és akkor most meg képet kér. Titkolni is próbáltam, de amikor már mindenki megismert, akkor nem tudtam többé bemenni az iskolába.
Szerinted hogyan hat ez az egész a felnőtté válásodra?
A szokásos szöveg, hamarabb fel kellett nőjek. De ja, most már felelősségteljesen kell csinálnom a dolgaimat. Előtte azért felelőtlenebb voltam. Ez az egy év megerősített, keményebbé tett. Régen sokkal többet nevetgéltem, mindent elröhögtem, és bár mindenki azt mondja, hogy ugyanolyan vagyok, de én érzem magamon, hogy igenis komolyodtam.
A szüleid hogyan állnak hozzá a karriered kibontakozásához?
Mindketten fullon támogatnak. A faternak mondtam, hogy milyen mikrofonokat szeretnék, egyből hozta, rendelte, segített. Az elejétől kezdve. Tudták, hogy zenész leszek úgy is.
Ez ennyire egyértelmű volt?
Egyértelmű volt, mert mikor megszülettem, zenésznek szántak. Édesanyám zongoratanár. Beíratott hegedűre és kilenc évet hegedültem. Zongoráztam is, nyilván azt is miatta. Édesapámnak köze nincs a zenéhez, viszont ő neki az édesanyja Bükkszentkereszten csinált egy egyszemélyes zeneiskolát, mert annyi hangszeren tudott. Ő is nagyon sokat képzett engem.
Akkor mondhatni zenei gondolkodásban nevelkedtél?
Inkább ilyen művészi, nem csak a zene. Színházban is játszottam, mondjuk ott is musicaleket.
A zenédből hamar kiderül, hogy Szegeden nőttél fel. Most hol töltöd a legtöbb idődet?
Nagyrészt Pesten vagyok, ott töltöm a mindennapjaimat, dolgozok a Zomblaze-zel, ő a menedzserem. Igazából csak dolgozok meg bulizok. De most például elegem volt Pestből, ezért egy hétig Szegeden voltam, ilyen terápiaszerűen. Mindenkit meglátogattam: Szentes, Vásárhely, itt mindenhol van család. Körbejártam Dél-Alföldön.
Mennyire Budapest-központú a zeneipar, a rap-szcéna?
Hát igazából kurvára Szeged-központú. Mármint Szeged a hiphop városa. Budapesten azért megy a hiphop, mert Pesten minden megy, ott mindenre van érdeklődés. De ha egy budapesti hiphoposnak azt mondod, hogy Szeged, akkor az a reakciója, hogy „anyád, ismered onnan ezt, meg azt, meg amazt?!” Én Szeged miatt kezdtem el rappelni, a haverjaimnak. Ha Soundcloudra felmész, látod, hogy az összes régi számom konkrétan erről a városról szól, hogy mekkora nagy hiphopos brigád.
Persze mindenki, aki szerencsét akar próbálni, az végül feljön Pestre. Mégiscsak itt szövi a pók a hálóját.
Budapesten mennyire találtál otthonra?
Most már itt is otthon érzem magam, lepacsizok mindenkivel. Attól még nem felejtem el, hogy hova valósi vagyok. Már nem ódzkodom Pesttől, de ha sokat vagyok fent, akkor nagyon honvágyam tud lenni. Hiányoznak anyámék. De otthonra leltem, ez a második albérletem. Hétkerületben mozgok csak, nem megyek kijjebb. Csak a megszokott útvonal: stúdiótól haza, vagy a kocsmába eliszogatok este. El is pestiesedtem egy kicsit…
Az milyen?
Hát az tudod, milyen. Elpestiesedni. Azért a vidéki mentalitás és a pesti mentalitás az más. Teljesen más a légkör, például itt minden nap más emberek vannak. Szegeden lemegyek a Széchenyi térre és találkozok ugyanazzal a haverommal. Itt meg félévente új barátai lesznek az embernek, és egy-kettőt tudsz mondani, aki végig melletted marad. Meg akit Pesten ismerek meg, az már nem úgy ismer, hogy a Marcika, és az már nem olyan pöri. Az már biztos, hogy cserélődik.
Hogy látod amúgy az ipart, meg azokat, akik régebb óta benne vannak?
Hát amikor elindultam, akkor nagyon sok mindenkire felnéztem. De ha ismersz egy előadót, akkor tudod, hogy úgysem olyan, mint a zenéjében. Hál Istennek most már mindenki befogadó.
Az idősebb generációkból kihez tudsz kapcsolódni?
A Hofival így vagyunk (összekulcsolja a mutatóujjait). Hogyha a harmincas rapes brigádról beszélünk, akkor onnan őt emelem ki, ő nagyon sokat segített nekem az elejétől fogva. Az első központos koncertemen találkoztam vele. A Központ, tudod, ami ott van a Madách téren. Buli után följöttem félmeztelenül, izzadtan, és rám rakta a kabátját, hogy „gyere, elviszlek egy cigire”. Elszívtunk egy cigit és azóta így vagyunk (ismét összekulcsolja a mutatóujjait).
Az elmúlt években mintha egyre több rapper lépne fel arénákban és stadionokban. Erről mi a véleményed?
Azahriah és a Puskás után mindenki erről beszél, de szerintem ez még akkor is mérföldkő, ha már többen megcsinálták. Én underground előadóként gondoltam magamra mielőtt eljöttem Pestre. Aztán kitárult a nagy ajtó, és megláttam, hogy nem csak olyan van, hogy underground rap, hogy csak magamnak a Soundcloudra.
Szerinted hogyan lehet autentikusnak maradni ekkora tömegek előtt?
Talán a Palotai mondta, hogy akkor fognak melletted maradni az emberek, ha azt csinálod sok év után is, amiért az elején megszerettek. Én is úgy gondolom, hogy ha folytatom azt, amiért megszerettek és amiért én megszerettem a saját brigádomat, akkor nem lehet baj. Szívvel-lélekkel csinálom. Teljesen mindegy, hogy műfajilag hol kötsz ki, a lényeg ugyanaz: ha maradsz azon az úton, amin elindultál, akkor azok, akik az elejétől szeretnek, azok nem fognak megutálni. Max jönnek pluszba.
Te az elejétől kezdve kifejezetten éled a gengszter szerepet. Ez nálad alap vagy a rap műfaja az, ami ezt megköveteli?
Szerintem a rap az most már felhígult. Régen egy dolgot neveztek rapnek, ehhez csak meg kell hallgatni a Wu-Tanget. Most viszont beraksz egy trap zenét, egy R&B-t, egy oldschool 90 BPM-et, és mindháromra rámondhatod, hogy rap. Meg nem csak a rapben van imidzs. A legtöbb énekesnek is van egy imidzse, csak nem az, hogy füvet szív meg lövöldözik. Amúgy bazeg most már a rap is szólhat arról, hogy szerelmes vagy, jó az életed, te már nem szívsz, nem bántasz senkit. Régen az az egy rap volt, amit én csinálok most, és ez a szerep ez kurvára tetszik nekem. Eddig ezt itthon senki nem csinálta, mert nem merték.
A szövegeidre milyen reakciókat kapsz?
Vannak cikkek, amik szerint én azt prédikálom, hogy mennyire jó a narkó. De a helyzet az, hogy amikről én beszélek, azok általános problémák a generációmban. Az én bajaim az ő bajaik is. Elváltak a szüleik, kipróbáltak valamit, mert most az a menő, és ezt kell csinálniuk stb. Ezzel sok gyerek tud azonosulni a korosztályomból.
Sokszor visszaköszönnek a drogok, rendőrök, mindenféle kemény sztorik. Azért gondolom nem ilyenek a mindennapjaid. Tud ez így hiteles lenni?
Akkor tudsz hiteles lenni, ha valamennyire tényleg azt mondod, amit csinálsz, de azért a művészetnek nem lehet teljesen korlátot szabni. Ha neked mondjuk olyasmi jön ki a szívedből, ami egy kicsit ki van színezve, az nem baj. A zenének, a rapnek, meg a művészetnek a lényege, hogy mondd ki, amit ki szeretnél adni magadból. Nálam lehet ki vannak színezve a történetek, de mindegyiknek van valóságalapja. Mint amikor csinálnak valakiről egy életrajzi filmet: az sem pontról pontra úgy van, ahogy történt, de miközben nézed, elhiszed, hogy úgy történt. Meg színházas gyerek vagyok… Nagy színész!
Azt olvastam, hogy már elég korán tudtad magadról, hogy színpadon akarsz állni. Ez miben mutatkozott meg?
Szüleim korán rájöttek, hogy velem foglalkozni kell, vagy felgyújtom a házat. Mindig játszottam a fejemet és már tudták, hogy én leszek a családban a következő. A nagyapám is ugyanilyen volt. Tíz-tizenkét éves koromban már játszhattam a Szegedi Nemzeti Színházban, és kisebb társulatokban. Szavalni is szerettem, ha mondtak tíz verscímet, azt mindet tudtam fejből.
Szentesen irodalom-dráma-média szakra jártál, ott tanultál ennyi verset?
Nem, tanultatták velem. Felvételire kellett tíz vers, színházba castingra tizenöt népdal, és akkor addig ültem felettük, amíg be nem magoltam az egészet. Szüleim ezt nyomták tíztől tizenöt éves koromig. Beküldtek a színházba a rendezőasszisztenshez, hogy tanítson meg nekem mindent A-tól Z-ig arról, hogy hogyan kell viselkedni a színpadon.
Ez különböztet meg téged más előadóktól?
Ezért nyomom én az utcagyerek helyett, akinek nem volt lehetősége megtanulnia kifejezően elmondani, hogy mi van vele, úgy kiadnia magából az érzéseit, hogy mások megértsék. Itt vannak a spanjaim, szegedi cigánygyerekek. Látom, ami történik velük és azt megírom, mert ők nem tudják megírni. Én is sokat voltam az éjszakában, esténként elszöktem, hülyeségeket csináltam, de mellette a művészet is megvolt.
Úgyhogy ha a cigánygyerek nem tudja elmondani a Csillag téren, akkor én elmondom helyette, hogy kit ütöttek agyon múltkor a Széchenyin.
Családod hogy viseli a gengszterkedést?
Ők védtek, óvtak tőle, ameddig bírtak. Csak nem bírták sokáig, az volt a baj. Sokat voltam kint az utcán, érdekelt ez a dolog valamiért. Tízévesen, mikor kimentünk focizni, akkor már nem focizni mentünk ki, de akkor még nyolc-kilenckor haza kellett jönnöm vagy nagyot kaptam. Aztán tizenöt évesen már nem laktam otthon, nem tudtak velem mit kezdeni.
Térjünk vissza a zenédre. Azt mondják, te hoztad újra divatba az oldschool rapet Magyarországon.
Nem én mondtam! Azt biztos, hogy most újra jön vissza az oldschool, de ez szezonális. Még egy három-négy évet pörög, aztán újra elfelejtik, és azután majd megint visszajön valami régibb stílus és a képviselői. Most a covid hozta el ezt a változást, hogy minden régi formát lehoztak és van egy vadiúj szcéna. Én belekerültem ebbe Hofival, Krúbival, ilyenek, ez lecseng és újra egy csomó idő múlva majd előkerül. És akkor én már csak dirigálhatok, hogy mit csináljanak jól a fiatalok.
A produceri székből?
Hát akkor már üzletember leszek. Öt éven belül ki akarom fullozni a rapet, öt éven belül már csak üzletember akarok lenni.
Szerinted ez téged ki fog elégíteni?
Úgy akarok elmenni bazdmeg mint Steve Antal (underground rapper, aki a második nagylemeze óta nem adott ki több zenét – a szerk.). Miért hagyta abba? Mert aki száz évig csinálja, arra már nem úgy emlékeznek. A csúcson kell abbahagyni.
Nem fog hiányozni a színpad?
Most másodjára járom körbe az országot, úgy vagyok vele, hogy pihennék egyet. Később biztos hiányozna a színpad, de akkor majd felmegyek előadást tartani, hogy mit csináltam jól – ha jól csinálok mindent. Az is lehet, hogy akkora már annyira megkomolyodok, hogy nem is fog hiányozni a színpad. Ki tudja mi lesz addigra. De mindenképpen örökre zenélni fogok, azt soha nem hagyom abba, az terápia ugye.
Idén jött ki az első nagylemezed, a Megáll az idő, ami egy nagy mérföldkő. Milyen volt a fogadtatása?
Olyan volt, hogy el se hittük. Annyira jó volt, hogy a Barba Negrás lemezbemutató koncert után azonnal leültünk és elkezdtük a második lemezt csinálni.
Nem volt igényed egy vakációra?
Nekem az a háromezres Barba Negra volt a vakáció.
Munkamániás vagy?
Ja, nekem a zene az nem munka. Az zenemánia. A munka az, hogy le kell ülni, hogy a jogosítások meglegyenek, hogy elmenni tárgyalni az MVM Dome-mal. Ha Zomblaze nincsen, akkor lehet, hogy egy évig ki se adnék zenét.
Mikor érezted, hogy szükséged van egy menedzserre?
A menedzsment hamarabb jött, mint hogy tudtam volna, hogy kell. A Zombi már a Zártosztály után keresett, pedig annak még nem is volt átütő sikere. Igazából vele csináltam meg ezt a Pogány Indulót, nem egyedül.
Rendszeresen teltházasak a koncertjeid és közeleg az első arénás fellépésed. Tudod, hogy milyen élményt akarsz adni az embereknek, a közönségednek?
Egy vadiújat. Ebben a szakmában most azt tudod csinálni, hogy befutsz, végighaknizol két évet, az összes megyében voltál háromszor, kifizetnek, megunnak és akkor jön egy következő. Viszont a közönségednek a haknizással nem adsz élményt. Minden héten elmennek ugyanabba a diszkóba, ahol minden héten más lép fel, és kurvára nem érdekli őket, hogy ki az, csak legyen ott valaki, akit tudnak videózni. De én nem egy péntek esti bebaszós bulit akarok adni az embereknek, hanem valami értékesebbet annál, hogy valami olyannal menjenek haza, amin lehet gondolkozni.
Azért nálad megy a buli is, a showmanship…
Szeretem a megőrülést, amikor törnek a poharak, meg összeszaladnak az emberek. Míg rögzítéskor inkább elmélyülök, a koncerteken fejhangon ordítok. Igazából a közönségből építkezem, ők adják az erőt. Másoknak meg kell mozgatni a közönséget, de az én közönségem olyan, hogy magától elkezd ugrálni.
A Barba Negra háromezer férőhelyes, az MVM Dome-ban négyszer ennyi ember lesz. Ez egy komoly lélektani határ. Régóta vágysz ilyen nagy közönség elé állni?
Nagyon régóta. Fokozatosabban akartuk csinálni, de a Broadway csapata mondta, hogy most lehet nagyot ugrani. Most már fel tudom fogni nagyjából, de erre azért még nagyon sokat kell készülni.
Hogy lehet erre készülni?
Lelkileg sehogy. Ez egy baszott nagy megmérettetés, de ha háromezer ember előtt sikerül, akkor tizenkétezer előtt is. Igazából ugyanúgy kell nyomni.
Milyen közegben, mekkora közönség előtt szeretsz a leginkább fellépni?
Olyan helyen, ami soldoutos, ami tömve van. Ha van egy hatvan fős hely, ahol száz ember van, akkor hatalmas a buli. De ha van egy száz fős hely, ahol hatvanan vannak…
Érdekel a külföld? Vannak határon túli ambícióid?
Szerintem nekem Magyarországon van dolgom. Ide születtem, innen már nem megyek el. Kint nem is tudnék érvényesülni, itt meg lehetek én a legjobb.
Mit lehet tudni a következő albumról?
Sokkal, kétszer, háromszor, ötször annyi munka van benne, mint az előzőben. Egy kivételével az összes magyar minta, tizenháromból tizenkét track. Máté Péter- és Presser-beatre átdolgozások. Az album január másodikán jön ki és a lemezbemutató koncert az MVM Dome. És még azt lehet tudni, hogy ez a Megáll az idő folytatása.
Tehát elmondható, hogy te nem csak számokban gondolkozol?
Sohasem számokban gondolkoztam, inkább sztorikban. Mintha egy musicalt hallgatnál!
Kábé másfél éve azt mondtad, az a „titkod”, hogy még nem tudnak hova rakni, még nem tudják, ki vagy. Ezzel most hogy állsz?
Akkor az volt a megindító, hogy nagyon hirtelen tűntem fel, és azt se tudták, hogy honnan. Most már nem az az izgalmas, hogy ki ez a Pogány, hanem hogy mit csinál. Szerintem az a titkom, hogy az eleje óta tartom magam stabilan és nem szálltam el. Benne volt a pakliban, hogy egyslágeres gyerek leszek… De most már annyira bebiztosítottam magam, hogy ha nem is rappelnék, akkor is tudnék magammal mit kezdeni.
