Kultúra

Világtörténelmi cinizmusfesztivál lett Az ember tragédiájából a Katonában

Horváth Judit / Katona József Színház
Horváth Judit / Katona József Színház
Az EMBTRAG – Keressétek az Urat, amíg megtalálható! című új Katona-darab meglehetősen nagy szabadsággal kezeli Az ember tragédiáját, ezzel a történet közelebb jön, le a földre – még akkor is, amikor épp az űr hidege-távola a helyszín. Székely Kriszta az Odüsszeia, a Nóra és az Othello után újabb kötelező olvasmányon csavar egyet közszolgálati jelleggel. Kritika.

Saját jogú, önálló szereplő az EMBTRAG-ban a díszlet, mégpedig igen beszédes. Világnagy szupermarket, hűtőszekrény-éden, hűtőszekrény falanszter, hűtőszekrény-galaxis – és ahogy haladunk az időben előre, úgy fogy ki belőle a jóság. Kezdetben roskadoznak a polcok, ha mézzel nem is, de tejjel bőséggel folyik a Kánaán, a tejesflakonok ritmikussága passzol a kezdeti káosz-szín zenei világához, s kétoldalt photoshop-tökéletes almák sorakoznak a tiltott polcokon. Aztán a középső színre a bőség megfogyatkozik, még akad épp némi tej, de alma – tudás? örök ifjúság? – már sehol, a végső felvonásra meg éppenséggel már a polcok is elfogynak, ragyogóra világított ketrec marad csupán a kezdeti bőség tere. Ha semmi más nem lenne az EMBTRAG-ban, csak ezek a hűtők (a díszlet Izsák Lili munkája), akkor is szeretnénk – de szerencsére több van.

Horváth Judit / Katona József Színház Lengyel Benjámin mint Ádám és Mentes Júlia mint Éva a Katona József Színház EMBTRAG – Keressétek az Urat, amíg megtalálható! című előadásában.

A történet a madáchi klasszikus, de erősen megkopasztva, csontvázig szinte: az eredeti dráma szigorúan elváló korszakos színei itt nem rajzolódnak ki, csak hármas a tagolás, ebbe a háromba desztillálódik az eredeti mű lényege: a kezdeti dekadens optimizmus, a középkor változatos csalódásai, és végül a megöregedett emberiség kiüresedettsége. Három korszak, három Ádám, két Éva, mindennek „csak” a sűrűje – nem mintha nem lenne ez is épp elég: Az ember tragédiája alapanyagként is sok, és még így sem kevés. Az egyszerűsítés és szintetizálás, ami a színek kezelésében kirajzolódik, általában is jellemző arra, ahogy Székely Kriszta kezeli az eredeti drámát, így például a szöveg is csak a legfontosabb memoritereket tartotta meg a Madách-eredetiből és Nádasdy Ádám új verziójából (a kettőből Szabó-Székely Ármin formálta meg az előadás szövegváltozatát). Ugyanakkor, ami nem sérül, sőt, az a mű kulcsüzenetei, emellett pedig az eredeti dráma ügyesen elrejtett, de eredendő cinizmusa itt sokkal letisztultabban, metszően élesen jelenik meg.

Őrült szórakoztató ez így: kiélezi az alapanyag minden kulcselemét, a humort, a groteszket, a dekadenciát, a tisztaságot, a fásultságot, a középszer poklát, az űrkorszak jeges rémületét, magányát.

Így kellene igazából csinálni a „kötelezők röviden”-műfajt: nemcsak a cselekmény magvát foglalni össze, de a kicsengésnek és a hangulatnak is a lényegét – meggyőződésem, hogy kedvet bármely kötelező olvasmány elolvasásához valójában ez utóbbi csinál: én speciel nem a három Baradlay-tesó sorsának alakulása miatt olvastam háromszor a Kőszívűt, hanem egyetlen jelenet, a hóviharban, korcsolyákon, farkasok által üldözve menekülés hangulata miatt. Madáchhoz is sokkal inkább meghozza a kedvet, ha azt mondjuk, figyelj, ez egy világtörténelmi cinizmusfesztivál, mint hogyha a történelmi korszakokon végigsétálást meg Ádám-Évát emlegetjük.

Horváth Judit / Katona József Színház Rezes Judit mint Éva és Elek Ferenc mint Ádám a Katona József Színház EMBTRAG – Keressétek az Urat, amíg megtalálható! című előadásában.

Akárhogy is, az EMBTRAG letisztító-kiélesítő céljainak fő eszköze az Úr-Lucifer páros Szirtes Ági és Pálmai Anna megformálásában. Az ő párosuk finom, ínyenc többletjelentését – ami akkor is érezhető, ha valaki történetesen nem tudja, hogy anya-lánya párost néz – egyébként a Katonában nem csak itt használják, hanem például a feledhetetlen Melancholy Roomsban is iszonyú hatásos, ahogy itt is telitalálat. Szirtes Ági Úrként mindentudó derűvel, Pálmai Anna Luciferként szarkasztikus szkepszissel operál, látszólag két ellentétes végpont, de közben elárulja a két karakter mélységes lelki rokonságát, hogy mindkettejüket ugyanaz a rendíthetetlen önelégültség hajtja, csak épp egyikük a fény, a másikuk az árnyék felől közelít. Briliáns minden közös jelenetük, ahogy ez a kontraszt kirajzolódik már a testalkatukban is: Pálmai hűvös, erotikus, minden nőiessége mögött is maszkulin, fölényes Luciferje vadmacskaszerű, míg Szirtes nevetős, könnyed jelenléte egyszerre idéz fel egy játszadozó, gondtalan gyereket és a kor bölcsessége miatt örökké derűs nénit. Egészen mesteri ez a fizikai kontraszt, amit csak kiemel az archaizmusaitól megtisztított szöveghasználat. Isten és Lucifer vitáznak, de csak úgy l’art pour l’art, mert az teljesen nyilvánvaló, hogy meggyőzni egyikük sem fogja a másikat, innentől kezdve a történet körkörössé válik: a végén egyből indulhatna újra elölről.

Horváth Judit / Katona József Színház Bezerédi Zoltán mint Ádám, valamint Béres Bence a Katona József Színház EMBTRAG – Keressétek az Urat, amíg megtalálható! című előadásában.

A Katonában nem könnyű szereposztással mellélőni, itt viszont különösen jól működtek a döntések: a három Ádám egészen hibátlan, három teljesen különböző karakter, mégis egyértelmű, hogy ugyanaz az ember mindhárom: Lengyel Benjámin a fiatal, Elek Ferenc a középkorú (és középkori), Bezerédi Zoltán az idős Ádámot alakítja. Lengyelhez nagyon passzolnak ezek a tépelődő karakterek – megint a Melancholy Roomst kell említeni, ahol szavak nélkül, csak a fizikalitással idézi meg egy teljes férfigeneráció magányát –, ahogy Bezerédiben sem  kell nagyon kutatni azokat a minőségeket, amelyek ehhez az idős, túl sokat látott Ádámhoz kellenek. A legmeglepőbb választás mégis Elek Ferenc a „középső” Ádámra, aki aligha hitte, hogy valaha Ádámot játszhat Madáchnál, annál inkább élt a lehetőséggel. Elvárások által ezerfelé rángatott, megalázott, kiherélt, mellőzött, kényszeres és megalkuvó alakként jelenik meg, és ezzel olyan új színt adott ehhez az ősrégi szerephez, ami eddig nem volt a része. Ha nem is ennyire emlékezetesek, de az Évák is működnek, Mentes Júlia a szerepnek inkább a tiszta, Rezes Judit inkább a kísértő, csalfa oldalát domborítja ki – időnként pedig beállnak a háttérbe mellékszereplőnek, háttérnek, tömegnek. A színen átvonuló mellékszereplők között is sok az emlékezetes alak: Rajkai Zoltán például hatalmasat alakít minden színre lépésével, a darab komikumának egy jelentős része neki köszönhető, miközben időnként behoz némi horrort is, és a társulat utóbbi évadokban csatlakozott fiataljai is izgalmas színeket adnak ehhez az őrült kavalkádhoz.

Horváth Judit / Katona József Színház Pálmai Anna mint Lucifer és Szirtes Ági mint az Úr a Katona József Színház EMBTRAG – Keressétek az Urat, amíg megtalálható! című előadásában.

Kavalkád pedig van: az EMBTRAG-ban is ott van minden, amit Székely használni szokott, dübörgő ritmusok és élő zene is, Székely táncmúltja sem ment messzire: táncjelenet is akad, de a nem táncolt mozgásokban is ott van a koreográfia, ami ezekkel a színekkel, ezekkel a fényekkel erősen videoklipes hatást kelt, emellett pedig széles folyamban ömlik a humor a kommerszebb gegektől az éleslátó, intellektuális poénokig. Az összkép lendületes, erős sodrású maratoni szellemi utazás, ott utazunk mi is Lucifer és Ádám oldalkocsijában, elménket gépfegyvertűzként szórják a színek, fények, hangok és a mindezek mögött kicsit sem elrejtett kőnehéz, feloldhatatlan dilemmák, az emberlét lényegének – és lényegtelenségének? – miértjei.

Az EMBTRAG – Keressétek az Urat, amíg megtalálható! premierje október 8-án volt, a darab a Katona nagyszínpadán látható.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik