A Repülés kezdőknek főhősei válogatott rettegők, akik, amilyen sikeresek az életben, annyira összezuhannak, ha repülőre kell szállniuk. Nem a huszonegyedik században élnénk, ha nem látta volna meg valaki a piaci rést a repülésfóbiában: a „Rettenthetetlen Repülők” elnevezésű kurzus épp abban segít, hogy oldja az ezzel kapcsolatos rettegést. Ahogy minden valamirevaló tanfolyamon, az elméleti oktatást itt is gyakorlat egészíti ki, így a tréninghelyként szolgáló repülőgéptorzó után egy olyanban kell számot adni a tanultakról, amely fel is emelkedik a levegőbe. A kissé zöldfülű tanfolyamvezető tehát egy csapat izzadó, pánikoló és remegő embert terel ki a londoni Gatwickre, hogy egy izlandi járaton vizsgázzanak mindabból, amit addig tanultak: azaz ne kapjanak pánikrohamot a repülőgépen.
A résztvevők egyből nehezített pályán kezdenek, egy óriási vihar egyrészt a repülőgéppel együtt az idegeiket is megtépázza, másrészt ott rekednek miatta Izlandon, ahol egy luxusszállodában szállásolják el őket a semmi közepén. Papíron egy ingyenes izlandi wellnessparadicsom még akár ígéretesnek is tűnik, de nem akkor, ha egy csapat olyan embert zárnak össze, akik mind az ideg-összeroppanás és az egzisztenciális krízis szélén állnak. Akad itt menő ingatlanfejlesztő, veteránból lett sztáríró, százezrek által követett influenszer és egy startup-vállalkozó is, akik mindannyian a repüléstől rettegnek, de nyilván olyan utazás lesz ez, ahol rájönnek: a repülésfóbia csak a felszín, egészen más területeken akadtak el az életükben.
A repülésiszony kezelésére specializálódott kurzusok távolról sem Hafsteinn Gunnar Sigurðsson fantáziájának szüleményei, sőt, már Magyarországon is elérhetők az olyan jellegű workshopok, amelyek a repüléstől való félelem, azaz az aviofóbia oldására koncentrálnak. Az izlandi rendezőnek sem kellett túl messzire mennie az inspirációhoz: saját testvére is egy ilyen tanfolyamra járt, hogy az akkortájt New Yorkban tanuló Sigurðssont meglátogathassa. Tizenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az élmény filmtervvé érjen, de az izlandi rendező időközben sem tétlenkedett, és bebetonozta magát az ízig-vérig izlandi fekete komédiák hol sikeres, hol kevésbé sikeres, de semmiképp sem észrevehetetlen felelősévé. Rögtön első nagyjátékfilmje, a 2011-es Either Way felkeltette David Gordon Green figyelmét, aki remake-elte is a két útfestő kamaradrámáját (Prince Avalanche – Texas hercege), a 2017-es A fa alatt pedig, amellett, hogy Izland Oscar-jelöltje volt, a velencei filmfesztiválon mutatkozott be.
A Repülés kezdőknek tovább emelte a tétet: izlandi színészek helyett ezúttal olyan nevek bukkannak fel, mint Timothy Spall vagy Lydia Leonard, ezúttal tehát már nemzetközi stábbal készíthetett filmet az izlandi rendező. Pedig az eredeti forgatókönyv nem ez lett volna, Sigurðsson terve szerint egy csapat izlandi rekedt volna Németországban, végül egy ötlet nyomán fordított az alaphelyzeten, amely azt eredményezte, hogy ez lett az első, nemzetközi stábbal forgatott angol nyelvű filmje. Ebből is fakad, hogy Sigurðssonnak, aki mindig főszerepbe állította Izlandot és az izlandi mentalitást ez a legkevésbé izlandi filmje: a szigetország statisztaszerepet kap, inkább csak díszletként funkcionál, annak viszont nagyon hangsúlyos minden kietlenségével és elszigeteltségével együtt.
„Mindannyiunknak vannak olyan gondolatai, amiktől szívesen szabadulnánk, mert csak felzaklatnak. A filmem ezek elengedéséről szól” – nyilatkozta a rendező. A repülés ennek megfelelően allegóriaként értelmezhető: mindannyian az utazástól rettegnek, de az igazán nagy félelmek máshol gyökereznek, van, aki a párkapcsolatával, valaki a karrierjével, más a múltjával nem bír dűlőre jutni.
A rendező egyéb munkáihoz hasonlóan a Repülés kezdőknek is fekete komédia, a műfaji megjelölés pedig jól mutatja, hogy Sigurðsson egyrészt mennyire szabadon értelmezi a műfaji keretet, másrészt továbbra sem igazán sikerül eltalálnia a tökéletes egyensúlyt a tragédia és a komédia közt. Míg A fa alatt esetében az előbbi csordult túl, addig a Repülés kezdőknekben inkább az utóbbi. A 2017-ben bemutatott, egy fa árnyéka miatt kitörő szomszédháborúról szóló szatirikus komédiának megvoltak a maga hibái, elsősorban a kiegyensúlyozatlansága miatt nem volt igazán átütő filmélmény, mégis viszonylag jól megírt, kerek sztori volt. Ehhez képest a Repülés kezdőknek mintha néha nem tudná, merre akarna kifutni, egyszerre akar több sorsról nagyot mondani, hogy aztán a „tárd ki a szárnyad és repülj!” közhellyel zárja rövidre a történetet.
Sigurðsson korábban azt nyilatkozta, hogy az Either Way után szeretne kissé eltávolodni a karakterközpontúságtól, ami azonban láthatóan nem volt túl jó döntés: A fa alatt egyik fájó pontja volt, hogy karakterei nem voltak sem túl szerethetők, sem túl emlékezetesek, a Repülés kezdőknek esetében ez hatványozottan igaz. Itt sincsenek igazán jól megírt karakterek, emiatt kissé súlytalanul mozog előre a szereplők sorsa, mire éppen érdekessé válnának, addigra véget ér a film.
A Repülés kezdőknek tipikusan az a film, amilyenből nagyon sok készül a skandináv országokban és Izlandon: fekete humor rengeteg helyzetkomikummal, ám arra a bravúrra nem képes, hogy meglegyen benne az a plusz, ami kiemeli a középszerből, amitől tökéletes egyveleget alkot az abszurd humor és a dráma. Ugyanakkor másfél óráig kellően elszórakoztat, meghökkentő humorral mesél a valós és a lelki turbulenciákról, de igazi katarzist nem hoz magával, amikor a főhősei végre szilárd talajt érezhetnek a lábuk alatt.
Repülés kezdőknek (Northern Comfort), 2023, 97 perc. 24.hu: 6,5/10
