A londoni hivatalnok szimbólum. A pedantéria, a távolságtartás, a rezignált és fegyelmezett munkavégzés jelképe. A londoni hivatalnok arcáról nem olvasható le érzelem. Felületes, kizárólag szakmai kérdésekre korlátozó beszélgetés alapján úgy tűnhet, az érzelmek nullfokán áll. Éppen ezért a londoni hivatalnok a modern élet szimbóluma is lehetne, maga a megvalósult-megszelídült kafkai rémálom a tömegtársadalomban elmagányosodott kisemberről.
Ennek persze nem sok köze van ahhoz, hogy ténylegesen milyen egy londoni hivatalnok, mondjuk a Sadiq Khan vezette városházán, de az Élj! alkotói éppen egy ilyen jelképértékű figurából szeretnének igazi embert csinálni. Történetük nem is ma játszódik, hanem az ötvenes években, amikor Angliában még jóval merevebbek voltak a társadalmi viszonyok, így hihetőbb, hogy a hatvan év körüli főhős képes ennyire sikeresen leválasztani magát a környezetéről.
A történet ideje egyben tiszteletadás is az Élj! első változatának. Ez a hivatalnok ugyanis eredetileg nem londoni, hanem tokiói, mivel Oliver Hermanus rendezése Kuroszava Akira Élni című klasszikusán alapul. Kuroszava és két társ-forgatókönyvírója dolgozta ki az ügyfélszolgálati fiókvezetőként, vagy valami ehhez hasonló bürokratikus fogaskerékként vegetáló férfi alakját, aki egy nap hírét veszi, hogy előrehaladott állapotú gyomorrákja van. Három hónapot, legfeljebb hatot jósolna neki az orvos, ha bevallaná Vatanabénak, hogy beteg, de inkább az udvarias mellébeszélést választja. A hivatalnok így is ért a szóból, és a kezdeti sokk után arra jut, nem élheti úgy az életét, ahogy eddig. Mulatni indul, barátkozni kezd, és talán a munkájában is marad még ideje felkarolni egy jó ügyet.
Másfelől az indokohatja a remake-et, hogy így a történet világába helyezkedhet két olyan művész, akikhez nyilvánvalóan nagyon illik az alapkoncepció. Az egyikük a Nobel-díjas Kazuo Ishiguro, akinek a Napok romjai című regénye, illetve annak Anthony Hopkins főszereplésével készült filmadaptációja hasonló figurát állít középpontba, mint az Élj!: egy visszafogott, idősödő férfit, aki szépen lassan megengedi magának az érzelmeket. Ishigurónak nem csak a könyveiből készült feldolgozások miatt gyümölcsöző a viszonya a filmmel. Maga is rendszeresen ír forgatókönyveket, hol saját regényéből (Ne engedj el!), hol más alapanyagból, mint az Élj! esetében, amelyért az idén Oscar-díjra is jelölték.
Ishiguro mellett a film másik legfontosabb alkotója nem Hermanus, akinek korábbi, halk szavú identitásdrámái nem sok vizet zavartak, hanem a főhőst alakító Bill Nighy. Nighy mintha erre a szerepre született volna.
Olyan filmekben, mint az Időről időre, az Inkább lennék özvegy, vagy most az Élj!, Nighy melodrámai karaktere azáltal válik sajátossá, hogy az őrlángon pislákoló érzelmekből a történet végére hitelesen tudja kibontani a lelki hullámverést. Nemcsak az lesz katartikus, hogy milyen érzései vannak egy ilyen mogorva Nighy-hősnek, hanem hogy egyáltalán vannak érzései.
Ishiguro írói eleganciája és Nighy különleges színészi alkata voltaképpen elég is hozzá, hogy az Élj! sikeres adaptáció legyen. Stílusában viszont kétségtelenül szürkébb, konvencionálisabb a Kuroszava-filmnél. A japán rendező megismételte a két évvel korábban készített A vihar kapujában formai ötletét a több nézőpontból előadott eseményekkel: az Élniben Vatanabe halála után kollégái felváltva mesélik el, hogyan dolgozott fáradhatatlanul utolsó hónapjaiban a hivatalnok egy környékbeli játszótér kialakításán. Ezt a megoldást Hermanus is átveszi, de amíg Kuroszavánál a visszaemlékezések sora az irodai beosztottak kisszerűségét és ostobaságát bizonyítja, addig az angol változatban mindenkiből kedves, derék ember lesz. A befejezés megható, de óhatatlanul hamisabbnak és klisésebbnek tűnik a japán eredeti közelítésmódjánál.
Az Élj! ugyanis könnyen nézhető a brit összetartás és összetartozás filmjeként. Ebben az értelmezésben Williams felkészülése a végső távozásra nem egyéni, hanem nemzeti feladat, de a túlélők a főhős halála után képesek lesznek az újrakezdésre. Éppen ő mutat nekik példát, hogyan lehet a bajban is embernek maradni. Hogyan lehet angolnak maradni.
Élj! (Living), 2022, 102 perc. Elérhető az HBO Maxon. 24.hu: 7,5/10.
