A fél évszázadon át, 1847-ig működő egykori Régi váczi temető helyén ma a Lehel Csarnokot, illetve számos lakó- és irodaépületet találunk, arra pedig egyetlen felirat, vagy jel sem emlékeztet, hogy ahol most emberek vásárolnak, dolgoznak, vagy épp élnek, egykor katolikus, valamint zsidó pestiek nyugodtak.
A környék mai képét az elmúlt száz év számtalan változása hozta helyre: előbb lassan eltűntek a századfordulóra megszületett gyárak és üzemek, majd kisebb-nagyobb társasházak nőttek ki a földből.
A legnagyobb átalakulást egyértelműen a hosszú időn át nyitott térként létező, standokkal teli egykori Ferdinánd (1951-től Lehel) piacon találjuk, hiszen 2000-2002 közt megszületett az ifjabb Rajk László által jegyzett mai kofahajó, ami ma, huszonegy évvel a megnyitása után sem örvend osztatlan népszerűségnek.
A posztmodern építészet hazai elfogadásának hiánya, illetve az épület mai állapotának fényében ez persze nem meglepő, hiszen a nagy többség sem a színekkel, sem a formákkal nem ápol jó viszonyt, a külsőre pedig rég ráférne egy környezetrendezéssel egybekötött felújítás:
Érdemes megnézni tehát a kilencvenes évek végi tervezési lázban feltűnt látványterveket, és feltenni a kérdést:
A téren árusító kereskedőkből huszonöt évvel ezelőtt verbuválódott Lehel Piac Újjáépítését és Működését Szervező Bizottság által felkért tervező munkájáról egyértelműen elmondhatjuk, hogy a válasz nem, hiszen
megvalósításához pedig jóval több építőanyagra lett volna szükség:
