Február közepén hosszú, képekkel teli cikkben számoltunk be a Lánchídtól néhány lépésnyire álló Sofitel – az egykori Atrium Hyatt – 2022 júniusában már részben ismertté vált átépítési terveiről, illetve a részleges bontás megkezdéséről, aminek célba érése után a Dunakorzót lezáró későmodern szálloda egészen más arcát mutatja majd a környezete felé.
A Zalaváry Lajos tervei szerint épült, első vendégeit 1982 júniusában fogadó hotel kiemelt beruházásként folyó munkálatai, illetve az 1945-1989 közti magyarországi épített örökség az elmúlt években történő – és vélhetően a közeljövőben is folytatódó – pusztítása ellen most a Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Elnöksége és Felügyelőbizottsága adott ki egy rövid nyilatkozatot, ami szerint az
egyes korokban létrehozott kiemelkedő építészeti értékeket az utókornak saját jelene és jövője érdekében meg kell őriznie,
manapság pedig ez hatványozottan igaz, hiszen
korunkban különösen nagy veszély fenyegeti a II. világháború és a rendszerváltás közt született építészeti értékeinket. Ezen épületek avulása már sok tekintetben eljutott arra a szintre, hogy műszaki-fizikai felújításuk elkerülhetetlen legyen. Ehhez sokszor hozzájárul a használati módok változásának kényszere, ami természetes jelenség […], de nagy kihívást jelent a megőrzendő épületek számára. Azonban nemcsak ezek a tényezők fenyegetik őket, hanem – talán a nagyobb történelmi távlat hiánya miatt – „jelenkorunk” ezen épületek kulturális és építészeti értékeit sem látja tisztán. Ma már egyértelműen kirajzolódó tendenciáról van szó, ami szerint az üzleti és/vagy ideológiai szempontok érvényesülése következtében egy korszak emblematikus épületei sorozatban semmisülnek meg. Ez a tendencia rossz, egyaránt káros a magyar építészeti hagyományokra és kultúrára, meg kellene állítani.
A Magyar Építőművészek Szövetsége épp ezért megpróbálja felhívni
a közvélemény és az üzleti, önkormányzati és kormányzati döntéshozók figyelmét, hogy nem önmagában a házak megőrzése a cél, hanem a kulturális rétegzettség megvédése. Ha egész korszakok tűnnek el a magyar építészet történetéből, attól szegényebb lesz a kultúránk, torzul az identitásunk és sérül társadalmunk rezilienciája
– írják.
A szöveg a megőrzésre méltóként említett Sofitelre külön is kitér – azt így jellemzi:
Már születése pillanatában tisztán látták a kor építész gondolkodói, hogy ez az épület egy új építészeti gondolkodásmód és magatartás megjelenését jelzi a magyar építészet történetében, a primér modernizmus funkcionalista elveinek érvényesítése helyett keresi a városi kontextust, a budapesti történelmi közeghez való kapcsolódási lehetőségeket. Az épület – kevés társával – sikeresen nyitott új utakat a kibontakozó, a város értékeit kereső, azt tisztelő, kontextualista építészeti gondolkodás felé, ezért – mint korszakhatárt jelölő épület – a szükséges energetikai-műszaki megújulás mellett alapvető építészeti kvalitásaiban és üzeneteiben kell hogy megmaradjon az utókor számára!
A szöveg eredeti helyén, teljes hosszában itt olvasható:
A tavaly alapítása 120. évfordulóját ünneplő MÉSZ ezzel elsőként állt ki az ügy mellett, az időzítés azonban nem feltétlenül ideális, hiszen a tervek már 2021 decemberében elindultak az építési engedély felé, a kormányrendeletben való kiemelés pedig közel kilenc hónappal ezelőtt történt.
