Február végén a semmiből érkezett a hír, hogy a kormány megfosztaná otthonuktól a hazai építészeti szervezeteket, így rövidesen
- a Magyar Építész Kamarának (MÉK),
- a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ),
- a Budapesti Építész Kamarának (BÉK),
- illetve az Építész Mester Egylet (ÉME) Mesteriskolájának is
el kell hagynia az Ötpacsirta utcai Almásy-palotát.
A témában írt cikkünk szerint a szervezetek teljesen értetlenül álltak a döntés előtt. Az épp hetven éve, 1954 óta a házban lévő MÉSZ, illetve társai próbáltak minél több információt szerezni a döntésről, ez azonban mostanáig sem sikerült. A témában azonnal elindított petíció ma közel 1600 aláírásnál jár, a felmerült kérdésekre azonban három hét alatt sem születtek minden igényt kielégítő, megnyugtató válaszok.
Szerkesztőségünknek végül sikerült elérnie a Kossuth-díjas Turi Attila – ő egyben a MÉK egyik alelnöke is – által vezetett, korábban számtalan értékes ingatlant átvevő, illetve állami milliárdokból felújító Magyar Művészeti Akadémiát (MMA), amit az ügy kipattanásakor a lapunknak nyilatkozó tervezők és szakemberek az épület következő tulajdonosaként emlegettek.
A szervezet első levelében kijelentette:
A sajtóhírek szerint a szervezeteket ez a Városligeti fasorba tervezett épületegyüttes fogadhatja be – annak ellenére, hogy a nemrég véget ért tervpályázat programjában az elhelyezés kérdésének megoldása nem szerepelt –, így újabb sajtómegkeresésünkben ennek esélyeiről kérdeztük az MMA-t.
Az újabb válasz ezt a célkitűzést halványan ugyan, de megerősítette:
Az MMA saját tulajdonfejlesztésével felajánlja a lehetőséget az építészeti, mérnöki köztestületeknek és a kulturális egyesületeknek, hogy a leendő Magyar Építészeti Központ és Múzeum területén hatékonyan, összehangoltan folytassák tevékenységüket. Az egy helyszínen folyó szakmai munka és az összpontosított kulturális élet eredményesen szolgálhatja a társadalom érdekeit
– írta a Magyar Művészeti Akadémia sajtóosztálya, ami a kamarák és az országos szintű szakmai szerv új otthonának a tervezési programból való kihagyását is megmagyarázta:
A tervezési program az új múzeumi kiállítási épületrészre koncentrált, a tervezői kiválasztása ezen a munkarészen mérhető le. A Magyar Építészeti Központ és Múzeum tervpályázatának meghirdetésekor általánosságban, mint eszmei program merült fel a szakmai, művészeti szervezetek helybiztosításának opcionális lehetősége, erre a funkcióra a program a meglévő épületek korszerű átalakítását határozta meg. A tervezett átadásig a Magyar Művészeti Akadémia nyitott minden szakmai szervezet megkeresésére, az egyeztetések elindítására. Az MMA az új épületbe nem kizárólag építészeti szakmai és civil szervezetek, hanem – bővített programként – egyéb társművészeti szervezetek befogadását is mérlegeli.
A reakciót néhány nappal később az Építési és Közlekedési Minisztérium is megismételte, hozzátéve, hogy
az otthontalanná vált csoportoknak:
Az építési és közlekedési tárca létrejöttével több évtized után kapott minisztériumi szintű érdekképviseletet az építésügy és az építészet ügye. Most itt az ideje, hogy az építészekről is gondoskodjunk. Miután az építész szakmával szorosan együttműködve elkészítettük az új magyar építészetről szóló törvényt; a magyar építészeket, érdemeik jogos elismeréseként az újonnan létrehozott Magyar Építészet Napján a korábbiakhoz képest nagyobb odafigyeléssel díjazzuk; most érkeztünk el egy új Magyar Építészeti Központ felépítéséhez, ahol végre, több évtized után, méltó elhelyezésre kerülnek a szakmai szervezetek. A jelenlegi költözés ennek a folyamatnak a része, amely során az érintett szervezetek bevonásával keresünk számukra – az új központ elkészültéig – ideiglenes székhelyet.
