Facebook-posztban mondta el véleményét a Junior Prima-díjat a szervezők kérése miatt visszautasító Vilmányi Benett döntéséről az író-színikritikus Tompa Andrea.
A korábban a Színházi Kritikusok Céhét vezető, illetve a Színház folyóirat főszerkesztőjeként is dolgozó egyetemi tanár és SZIMA-tag szerint a színész
nagyon jól, szépen, okosan tette, amit tett. Civil kurázsinak hívják. Visszautasított egy díjat magán a díjátadón, amikor kiderült, hogy nem beszélhet arról, amiről szeretne. Szóltak neki, hogy nem politizálhat. Egy független díj nem engedhet meg magának ilyet – nem mondhatja meg, hogy a díjazott miről beszélhet. […]
Tompa visszaemlékezett azokra az évekre, mikor ő kapott, vagy épp adott át díjat – a Színikritiusok díjánál hat évig ő vezette az adományozó Céhet –, de egyetlen esetben sem gondolta úgy, hogy ne lehetne bármiről beszélni a színpadon.
A díj attól független, hogy független. Hogy a díjazott azt beszél, amit akar.
A díj pedig KIBÍRJA, MERT FÜGGETLEN.
A díj függetlenségét nem a díjazottak beszéde tartja tiszteletben (ahogy a Vilmányi gesztusát bíráló kollégái írják tévesen), hanem egy olyan konszenzus, amely a díjat körülveszi. Egy független díj mindent ki kell bírjon. És függetlenségére kínosan kell ügyelnie.
– tette hozzá, majd a civil kurázsiról beszélt:
A civil kurázsi rettentően hiányzik ma. Aki gyakorolja a civil kurázsit, kiteszi magát – támadásnak, megvetésnek, médiacincálásnak, politikai retorziónak, sőt, kollégái dühének, akik viszont a hallgatást, megalkuvást, megfelelési kényszert gyakorolják. A civil kurázsi a világ töréseire, morális állapotára mutat rá. Ilyen volt Sárosdi Lilla vagy Sodró Eliza emlékezetes megszólalása.
Korábban huszonöt korábbi Junior Prima-díjazott is megszólalt az ügyben, ők azonban nyílt levelükben nem Vilmányi mellett, hanem a másik oldalon foglaltak állást:
