A Csendes-óceán közepén lebeg egy hatalmas szemétből álló massza, ami nagyjából akkora, mint két Texas. Már egy Texas is hatalmas, így érthető, hogy valakit megráz a hatalmas szemétsziget mérete. Nem feltétlenül szigetet kell egyébként elképzelni, a szemét nagy része mikroműanyagokból, körömnyi méretű apró darabokból áll, amelyek lazán lebegnek egymás mellett hatalmas területen, hogy az örvénylő óceán összeterelje őket.
A szemétmassza David de Rotschildet is felháborította. A híres brit Rotschild család egyik legfiatalabb tagja úgy döntött, hogy azzal tudja a legsikeresebben felhívni a világ figyelmét a műanyagok veszélyeire, ha épít egy hajót az eldobott műanyagokból, és azzal átkel az egész óceánon.
Így született meg a Plastiki, egy majdnem teljesen újrahasznosított műanyagokból álló katamarán. A név Thor Heyerdahl norvég néprajzkutató Kon-Tiki nevű hajójáról kapta a nevét, amellyel a felfedező azt bizonyította be, hogy primitív eszközökkel is lehetséges volt átkelni a Csendes-óceánon.
Rotschild és társai nem pont ugyanezt az útvonalat választották. A több ezer műanyag PET-palackon lebegő katamaránnal San Franciscóból indultak el, hogy négy hónapi vitorlázás után eljussanak Sidney-be. A 18 méteres vitorláson néhány váltással egyszerre hatan utaztak, így tették meg az összesen 15 ezer kilométert az egyenlítőn keresztül.
Az utazásról készült egy nagyon látványos interaktív weboldal, amelyen az elejétől a végéig végigkövethetjük az utat, videóbetétekkel illusztrálva. Igazából ezek adják vissza a legjobban, mennyire megterhelő egy ilyen kaland.
A hat tengerész éjjel-nappal össze volt zárva a kisméretű hajón, amelynek csak egy még kisebb helyiség állt a közepén. Háromórás váltásokban vezettek és vigyáztak a hajóra, miközben a másik csoport pihenhetett. Már az út elején komoly problémát jelentett, hogy nem esett eleget az eső, így viszonylag kevés víz jutott mindenkinek. Víz nélkül az egyenlítőhöz közeledve egyre feszültebb volt mindenki, fürdeni alig lehetett, miközben a hajón folyamatosan dolgozni kellett.
Amikor pedig volt eső, gyakran a kelleténél valamivel nagyobb viharral járt együtt. A hajót többször javították, de így is meg kellett küzdeni azzal, hogy rendszeresen elszakadtak a vitorlák, és maga a hajótest is többször megsérült. Volt, hogy szinte hurrikán erejű szélben kellett hajózniuk egész éjjel, és volt, hogy alig mozdultak napokon keresztül, annyira nem volt szél.
Az IWC Ingenieur Mission Earth Edition Adventure Ecology az útra még nem készült el, ott még egy majdnem ugyanilyen, de átlagos Ingenieurt viselt a legénység. A Plastiki utazásának emléket állító szériát 2009-ben jelentették be, és ezer darab készült belőle, hogy emléket állítson az expedíciónak.
Maga az óra egyébként elég méretes, 46 mm-es tokátmérővel, de kézen nem tűnik ilyen masszívnak. Ennek leginkább a speciális szíjtartó fülek és a süllyesztett korona lehet az oka. Az órát az IWC saját, 80110-es szerkezete hajtja, és a hátlan nem átlátszó, hanem a Plastiki logója látható rajta.
Az Ingenieur egyébként tökéletes választás egy ilyen úthoz, bár van benne némi irónia is. Az óra neve a középkori latin ingeniator szóból származik, amely azt jelenti, hogy “az, aki a motort használja”. A motor ebben az esetben természetesen nem belső égésű, a szerkezeti konstrukciókra utal. Pont olyanra, mint amilyen maga a Plastiki is volt, amit hasonló ingeniatorok vezettek végig az óceánon.