TIZIANA FABI / AFP
Kultúra

Mit keresnek öntörvényű rendezők a tévésorozatokban?

Mi sül ki abból, amikor artmozis rendezők készítenek tévésorozatot? Összeegyeztethető-e egyáltalán az öntörvényű filmesek világa a sorozatműfajjal? Melyikük marad meg rendezőnek, és ki lép elő alkotóvá, amikor sorozatot készít? Tíz példa az utóbbi évekből.

A sorozatipar erejét és jelentőségét jelzi az a trend, miszerint a mozifilmes rendezők közül sokan próbálják ki magukat a sorozatok világában, vagy éppen át is nyergelnek oda. A legfrissebb hír szerint az egyik legelismertebb magyar filmrendező, Enyedi Ildikó egy kémsorozat tervén dolgozik éppen. Ez abból a szempontból nem meglepő, hogy az elmúlt évtized jó részében a Terápia című sorozat epizódjait rendezte, viszont az mégis külföldi licenszen alapult, most viszont már vezető rendezőként kezdettől fogva részt vesz a projektben, azaz ezúttal sokkal inkább döntő szava lehet, még akkor is, ha a sorozatoknál a rendező szerepe más, mint a filmek esetében. Enyedi Ildikó tehát nincs egyedül, számos elismert rendező sodródott a sorozatok felé az utóbbi években.

Ez a trend olyan szempontból nem új, hogy amióta van tévézés, volt példa arra, hogy egy-egy neves rendező kipróbálta magát a képernyőn is, ám a televíziózás elismertségén ez sokáig nem igazán változtatott. A sorozatok presztízse csak a 21. században emelkedett meg annyira, hogy már nem okoz meglepetést, ha mozifilmes nagyágyúk dolgoznak sorozatokban, legyen szó színészekről vagy rendezőkről. Olyan hollywoodi rendezők tartoznak ide, mint David Fincher, Martin Scorsese vagy Steven Soderbergh, de említhetjük a Wachowski testvéreket vagy a brit Danny Boyle-t is. Közös bennük, hogy ők a pályájuk nagyobb részében sikerfilmeket rendeztek, és az esetükben nem feltétlenül jelentett törést, amikor a filmjeikhez hasonló formanyelvet igyekeztek átültetni a sorozatokba is. Ezek a rendezők évtizedek óta ráadásul abban az amerikai mozis közegben dolgoznak, ahol nem feltétlenül a rendező szava a legnagyobb, hiszen az utolsó szót gyakran a producer mondja ki.

Más a helyzet azokkal a rendezőkkel, akik a – főként európai központú – művészfilmes szcénából érkeznek, ahol megszokhatták, a rendező az úr, és ezért kicsit más szerepet is töltenek be. Akad köztük, aki megmaradt alkalmazott rendezőnek, és van olyan is, aki itt is átvette az irányítást. Ebben a cikkben az utóbbi években tévés munkákat vállaló művészfilmes rendezők eseteit gyűjtöttük össze.

Annak, hogy elismert rendezőóriások átrándulnak a sorozatok világába, elsősorban Európában van hagyománya, ahol a tévézés is más alapokon működött, mint a végletekig kereskedelmi alapon nyugvó amerikai televíziók tették. Fassbinder (Berlin, Alexanderplatz), vagy Bergman (Jelenetek egy házasságból, Fanny és Alexander) életműve fontos darabjait készítette a televízió számára úgy, hogy közben korlátlan kreatív szabadságot élveztek, amit az óceán túlpartján sosem tehettek volna meg. Hasonló helyzetben volt Krysztof Kieślowski is, amikor megcsinálta a Tízparancsolatot a lengyel televíziónak, pláne, hogy ez még a szocializmus idején készült. Ezért volt nagy jelentőségű, amikor a nemzedéke egyik legelismertebb amerikai rendezője, David Lynch vágott bele a sorozatkészítésbe, a Twin Peaks pedig sok egyéb mellett azért is számít forradalmi hatásúnak, mert Amerikában is ledöntötte azt a falat, amely a filmművészetet elválasztotta a szakma által lenézett televíziózástól.

Ha nem is volt hasonló hatású, de Lars von Trier és a Birodalom is egy újabb kis lépés volt ezen az úton, a folyamat azonban a kábeltévék felemelkedésével gyorsult fel. Ekkor jelentek meg a széles körben elismert, úttörő hatású sorozatok az ezredfordulón és környékén, és ez vezetett oda, hogy idővel egyre több filmrendező próbálkozott meg a sorozatkészítéssel, akiket fel is soroltunk fentebb. Ehhez hozzájárult az is, hogy a filmipar egyre nagyobb válságba sodródott, és természetes menekülőútnak tűnik a sorozatipar, ahol nagyobb lehetőségek várják az ambiciózus filmeseket. De hogyan alkalmazkodtak a műfajhoz az artmozik kedvencei?

Agnieszka Holland

Az egyik legidősebb, még aktív lengyel filmrendező hírmondóként maradt meg abból a nagy nemzedékből, mely a 60-as, 70-es évek forrongó Lengyelországában jelent meg. Több pályatársához hasonlóan Agnieszka Holland is külföldön készítette a legelismertebb filmjeit, miután a nyolcvanas évek elején mennie kellett az országból. Már igen korán, a kilencvenes évek közepén belekóstolt a tévézésbe (a Showtime antológia-sorozata, a Bukott angyalok egyik epizódját rendezte), majd több tévéfilmet is rendezett az HBO-nak. Igazán azonban azzal vált tényezővé a műfajban, hogy több részt is rendezett minden idők egyik legelismertebb sorozatában, a Drótban. Innentől keresett sorozatrendező lett, aki olyan produkciókban dolgozott, mint a Kártyavár, A viszony vagy David Simon másik projektje, a Treme.

Frazer Harrison/Getty Images Agnieszka Holland

Holland tekintélyét mutatja, hogy nemcsak alkalmazott rendezőként kapott lehetőséget mások projektjeiben, hanem ő is elkészíthette a saját sorozatait. Az első ilyen az HBO Olthatatlan című, Jan Palach tragikus történetét elbeszélő cseh minisorozata volt, melynek nemcsak, hogy mindhárom részét Holland rendezte, de az ő javaslatára lett belőle film helyett sorozat. Évekkel később pedig a Netflix jóvoltából készült lengyel sorozat, az 1983 egyik executive producere is ő volt, amellett, hogy két epizódot rendezett is. Holland persze nem szakadt el a mozitól sem, azóta is készülnek filmjei, de az ő példája mutatja, hogy egy olyan rendező is megtalálhatja a számítását a sorozatiparban, aki egyébként elég határozott vízióval bír a saját rendezéseiben.

Jane Campion

A 66 éves új-zélandi rendező mindenképpen fontos szereplője a női filmrendezők elismerési folyamatának: az első és a mai napig egyetlen nő, aki Arany Pálmát nyert Cannes-ban, és ő volt a második nő, akit rendezői Oscarra jelöltek (mindkettőt a Zongoralecke című filmért). Jane Campion ezt követően is elismert filmeket rendezett, de idővel lelassított, és a 2009-ben készült Fényes csillag után hosszú időre felhagyott a filmezéssel.

Collection CHristophel Pathe / Screen Gems

Ez azonban szerencsére nem tétlenséget jelentett, hanem a Top of the Lake (A tó tükre) című sorozatot, melyben Campion visszatért szülőföldjére, és egy zárt új-zélandi közösségben játszódó történetet vitt színre, amelyben a lynchi recepthez hűen egy titokzatos bűnügy jelentette a vezérfonalat. A számos díjjal elismert sorozatnak négy évvel később, 2017-ben készült egy új évada is, ez már kisebb visszhangot keltett ugyan, de mindkettő példa a markáns női nézőpont megjelenésére a sorozatok között.

Susanne Bier

A dán rendező járta be talán a legnagyobb utat, hiszen minimalista, szikár megjelenésű Dogma-filmekkel szerzett nevet, de ma már szupersztárokkal forgat gazdag és elegáns képi világú prémium sorozatokat. Susanne Bier hamar az egyik legnevesebb rendezővé nőtte ki magát hazájában, korai filmjeinek sikere után a legismertebb dán színészekkel dolgozva aratott nemzetközi sikereket (Hogy szeretsz?, Esküvő után stb.), majd Hollywood is felfigyelt rá, de az első nemzetközi próbálkozásai nem sikerültek igazán jól.

Evan Agostini/Getty Images

Épp kapóra jött tehát a lehetőség, amit a BBC-től és az AMC-től kapott az Éjszakai szolgálat (The Night Manager) című John Le Carré-regényből készült sorozattal, mely tekintélyes szereposztással aratott szép sikert. Ebben Bier magabiztos rendezése is komoly szerepet játszott. Ezt követően is maradt a streamingnél: előbb rábízták a Madarak a dobozban című horrorfilm rendezését (ez a Netflix egyik legnézettebb filmje lett), majd jött a Tudhattad volna, melyben igazi szupersztárokat rendezhetett. Bár a sorozat történetét (különösen a befejezést) és a már jól ismert kliséit sokan bírálták, mégis a tavalyi év egyik legnagyobb figyelmet keltő sorozata volt, és újfent bebiztosította Bier helyét a keresett sorozatrendezők között. Bier legközelebb az amerikai first ladykről szóló sorozatban dolgozhat majd.

Tom Tykwer

Miután berobbant a nemzetközi mezőnybe a világszerte kultikussá vált A lé meg a Lola című filmjével, Tom Tykwer gyorsan kinőtte a német filmipart, és nem sokkal később már nagy produkciókat forgathatott világhírű színészekkel. Ennek a folyamatnak a Wachowski testvérekkel együtt készített Felhőatlasz volt a csúcsa, az utána forgatott Hologram a királynak már jókora bukás lett.

Purschke/ullstein bild via Getty Images

Tykwer jó érzékkel fordult a tévésorozatok felé, és a Nyolcadik érzék pár epizódja után harmadmagával tető alá hozta minden idők legdrágább, nem angolszász sorozatát, a Babilon Berlint. Az ambiciózus sorozat telitalálatnak bizonyult, világszerte komoly rajongótábora lett, és hosszú időre le is köti az alkotóként és rendezőként is fontos részt vállaló Tykwert, hiszen eddig három évad készült, és a hírek szerint nemsokára megkezdik a negyedik forgatását is. Ez azt is jelenti, Tom Tykwer nevével még egy jó ideig nem találkozhatunk a mozikban.

Paolo Sorrentino

Korunk egyik legelismertebb filmrendezője joggal érezhette úgy, hogy új kihívásra vágyik: Paolo Sorrentino filmjei, mint A nagy szépség vagy az Ifjúság egymás után töltötték meg a világ artmozijait, ezért különlegesen nagy várakozás előzte meg első sorozatát, Az ifjú pápát. Ebben a várakozásban nyilván a Jude Law vezette ötcsillagos szereplőgárda is szerepet játszott, de legalább ilyen érdekes volt az is, hogy egy ilyen öntörvényű rendező hogyan alkalmazkodik a sorozat műfaj szabályaihoz.

Franco Origlia/Getty Images

Az ifjú pápa esetében Sorrentino sikerrel ötvözte az elképesztően körültekintően megkomponált látványvilágot a szürreális és provokatív sztorimeséléssel, így kapott még egy lehetőséget. Az új pápa című folytatás azonban már kevésbé sikerült, öncélúsága pedig pont azt mutatta, a sorozat sem bír el mindent, így el is veszítette közönsége jó részét. Lesz azonban még egy harmadik, befejező évad, melyben Sorrentino vélhetően tovább feszegeti majd a határokat, de ezzel vélhetően sem a Sky, sem az HBO nem számít már nézőcsúcsra.

Luca Guadagnino

Sorrentino mellett az olasz mozi másik 21. századi királya is belekóstolt a sorozatkészítésbe, miután a Szólíts a neveden meghozta a számára a világhírt. Luca Guadagnino is az HBO-tól kapott lehetőséget az Akik mi vagyunk című sorozattal, mely a rá jellemző témákkal fogta meg a nézőket. Az olaszországi amerikai katonai támaszponton játszódó sorozat felnövéstörténet, nemi identitáskeresés és szerelmi történet is egyben, vagyis Guadagnino az őt nagyjátékfilmjeiben is felbukkanó témákkal foglalkozhatott nyolc részen keresztül.

Rocco Spaziani/Mondadori Portfolio via Getty Images

A sorozat az ő esetében sem nélkülözte a szürreális és álomszerű elemeket, és ez sem a széles néptömegeket célozta meg a maga lassúságával és rizikós témaválasztásával. Guadagnino azonban vette az akadályt, és nem ez volt az utolsó sorozata, hiszen ő készíti majd az Evelyn Waugh Brideshead Revisited (Az utolsó látogatás) című regényének új sorozatverzióját, mellyel igen magasra teszi magának a lécet, hiszen a könyvből negyven éve készült minisorozatot minden idők legjobbjai között szokás emlegetni.

Steve McQueen

A brit rendező a 12 év rabszolgasággal lett ugyan közismert, de előtte inkább markáns hangvételű szerzői filmekkel szerzett magának nevet, és ezért nem is volt meglepő, hogy egy olyan médiumot választott, melyben kompromisszumok nélkül kiteljesedhet. A nagy-britanniai karibi közösség történetének öt, számára fontos epizódját elbeszélő Kis fejszével aztán Steve McQueen be is bizonyította, hogy miért volt szüksége a váltásra.

Mike Windle/Getty Images

Hiába öt különálló film, mégis összetartoznak, és a maguk teljességében mutatják meg McQueen vízióját. „A képzőművészből lett rendezőnek bő tíz éve jutott eszébe először, hogy kéne csinálni egy sorozatot a nyugat-indiai közösség múltjáról, amelyben felnőtt, de egyáltalán nem sajnálja, hogy mostanáig húzódott a dolog, mert úgy érzi, meg kellett érnie a feladatra” – írtuk a sorozatot méltató cikkünkben, hozzátéve, hogy a finanszírozásban pedig nyilván sokat segített a 12 év rabszolgaság sikere, így állhatott be mögé a BBC és az Amazon. A sorozat pont telibe találta a fekete polgárjogi küzdelmek jegyében telt év korszellemét, de tévedés lenne csak ennek tulajdonítani a sikerét.

Pablo Larraín

A legismertebb chilei rendező, Pablo Larraín évek óta felváltva dolgozik hazai és nemzetközi produkciókban (Jackie és a most készülő Spencer), és miután néhány nagy sikerű chilei filmmel felhívta magára a figyelmet, már idejekorán kipróbálta a sorozatkészítést is. Öccsével, Juan de Dios Larraínnal közös produkciós cégük, a Fabula az egyik legfontosabb latin-amerikai szereplő lett a piacon, számos sorozatot és filmet hoztak tető alá az elmúlt években.

Stefanie Keenan/Getty Images

Pablo Larraín sorozatban rendezőként először a Szökevényekben dolgozott, több másiknak executive producerként egyengette az útját, és ő fogta össze a koronavírus-járványra reagáló Homemade nemzetközi antológia-sorozatot is tavaly. Igazi, nagy, angolszász sorozatos munkája viszont a most készülő Lisey’s Story lesz, az azonos című Stephen King-regény nyomán, bár itt J.J. Abrams keze alá kell majd dolgoznia rendezőként. Mégis valószínűsíthető, hogy a komoly tévés és filmes rutinnal rendelkező Larraín előbb vagy utóbb saját nemzetközi sorozatot is kap majd.

Jacques Audiard

A jövőre hetvenéves Jacques Audiard elismert francia rendező, aki egy hosszú művészfilmes karriert koronázott meg a Dheepan – Egy menekült története című filmjével 2015-ben, mellyel elhozta az Arany Pálmát is. Ezt követően ő is belekóstolhatott a nemzetközi filmezésbe a Testvérlövészekkel, de ebbe a mezőnybe igazán rendhagyó módon került be.

Sylvain Lefevre/WireImage

Történt ugyanis, hogy Eric Rochant, a rendkívül sikeres Le Bureau des Légendes című kémsorozat alkotója úgy döntött, valaki másnak adja az utolsó évadához érő sorozata befejezését. Egészen szokatlan gesztussal ugyanis az ötödik, befejező évad utolsó két részét Audiard-ra bízta, mondván, fejezze be, ahogy akarja. Tény, hogy Audiard az addigitól markánsan eltérő stílusban készült epizódja igencsak megosztotta a közönséget, de mindenképpen újszerű együttműködésről tett tanúbizonyságot. Hogy Audiard marad-e a tévézésnél hosszabb távon is, az még nem dőlt el, Rochant viszont Amerikában folytatja, és ott is azt fogja csinálni, amihez a legjobban ért, azaz egy kémsorozatot.

Michael Haneke

A végére maradt az egyik legünnepeltebb, még élő európai rendező, aki elnyert minden fontosabb filmes díjat, és a nyolcvan felé közeledve úgy érezhette, még egy sorozat azért kijár neki a sorstól. Három éve jelent meg az első hír arról, hogy Michael Haneke Kelvin’s Book címmel disztópikus, tízrészes sorozatot készít, és erre sokan felkapták a fejüket.

Dominique Charriau/WireImage

Más kérdés, hogy azóta kevés információ szivárgott ki a készülő sorozatról, melynek egyik producere 2019 tavaszán azt nyilatkozta, már a forgatási helyszínt keresik. Azóta viszont nagyon keveset hallani a Kelvin’s Bookról, melynek nyilván a járvány sem segített, de reménykedjünk, hogy láthatjuk még a veterán osztrák rendező sorozatos bemutatkozását.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.