Kultúra a világ egy fura hely

A kétszáz éves otthon, ahol minden sarokba besüt a nap

A két, élete végéig hajadon unokatestvér által épített ház tizenhat szögú alaprajzával és kedves szobáival a Brit-szigetek egyik legkülönlegesebb otthona.

A Parminter család a XVIII. századi Angliában kereskedőként tett szert óriási vagyonra, így a Lisszabonban és a szigetországban is jelen lévő borkereskedő John lányaként született Jane könnyűszerrel megtehette, hogy a felső tízezer gondtalan életét éli, sőt, azt is, hogy magához vegye árván maradt unokatestvérét, Mary-t, akivel annyira közel kerültek egymáshoz, hogy 1795-ben eldöntötték: együtt építenek otthont egy csendes devoni telken.

Jane ekkor negyvenöt éves hajadon volt, a nála fiatalabb Mary pedig szintén nem szándékozott férjhez menni, így a 6,1 hektáros földdarabon csak ketten mozogtak, sőt, a fennmaradt történetek szerint az otthonukat is ők maguk tervezték meg.

Ez nem volt feltétlenül igaz, hiszen a terveket jó eséllyel Mary nővérének férje, John Lowder, vagy annak később építésszé lett fia, a tizenéves fia (akit szintén Johnnak hívtak, csak hogy még tovább bonyolódjon a Jánosok sora a családban) dolgozta ki.

Az 1796-ban született A la Ronde ma is áll, húsz szobájában járva lehetetlen árnyékos sarkot találni, hiszen

a tizenhat szögű alaprajzzal rendelkező, kétszintes épület mesterien aknázza ki a természetes fény adta lehetőségeket.

A 10,7 méter magasra törő központi hallból az alsó szinten nyíló, egykor tolóajtóval elválasztott termekben többek közt a konyha, a legfontosabb értéktárgyak tárolására szolgáló, speciális zárral védett szoba, illetve a borpince kapott helyet, míg felettük pedig a szalont és a mindennapi élethez szükséges tereket alakították ki, melyeket nem csak hagyományos, de

fekvő, és álló, gyémánt alakú ablakok

is bevilágítanak.

Fotó: Martin Evans / Wikimedia Commons https://commons.wikimedia.org/wiki/File:A_La_Ronde_window_detail.jpg

Az életük végéig hajadonként élő unokatestvérek saját készítésű belső díszei ma is látható – köztük az építést megelőző európai körútjukon összegyűjtött, falakat díszítő

25 ezer kagyló, vagy épp a festett fafelületek.

Jane 1811-es halála után Mary maradt az egyedüli tulajdonos, aki végrendeletében kijelentette: a ház a jövőben csak egy férjezetlen vérrokon tulajdonába vándorolhat át.

A szabályt csak néhány évtizeden át tartották be – 1880-ban az ugyanis egy korábbi lakó bátyja, a lelkész Oswald Reichel kezébe jutott, az 1923-ig itt élő férfi pedig fontos átalakításokat hajtott végre: többek közt fürdőszobát, fűtőtesteket, víztornyot, illetve egy mosószobát alakított ki a házban, de a falakat is átfestette.

A központi, az épület teljes magasságában nyújtózó központi tér, a két nő által festett díszekkel. Fotó: Jule955

Ezeket a számos szigetországi műemléket kézben tartó National Trust az épület 1991-es, az építtetők rokonaitól való megvásárlása részben visszaállította: a fal ma újra világoszöld árnyalatú, a radiátorok pedig a központi, társainál jóval nagyobb darab kivételével eltűntek, az épület pedig látogathatóvá vált, bár a koronavírus-járvány miatt a következő hónapokban ezt még biztosan senki sem teheti meg.

Kiemelt kép: Wikimedia Commons

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik