Szőcs István erdélyi író, kritikus, szerkesztő, műfordító, művelődéstörténész, Kolozsváron hunyt el – írta a Főtér.ro. Elemi és középfokú tanulmányait szülővárosában, Marosvásárhelyen végezte, felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári egyetemen folytatott,
1951-ben pedagógia-lélektan szakos tanári oklevelet szerzett. Több lapnál is szerkesztőként dolgozott, 1989-ben vonult nyugdíjba. A ’90-es évek közepétől a kolozsvári Helikonnál főmunkatárs volt. Főműve a Selyemsárhajó című, több kiadást és témabővítést megért könyve.
Első publikációitól, az ötvenes évek közepétől kezdve Szőcs István bő három évtizedig elsősorban irodalom- és színikritikákkal, irodalomtörténeti esszékkel volt jelen az irodalmi életben. Nagyban hozzájárult a romániai magyar könyvkiadás megújulásához – írta a Magyar Művészeti Akadémia, amely Szőcs Istvánt saját halottjának tekinti. Azt írták, hogy – mint a kisebbségi helyzetben élő írók általában – Szőcs István is tevékenyen részt vállalt politikai és közügyekben. A magyarság védelmében több konfliktust is vállalt: egyebek között publicisztikai írásokban érvelt határozottan a nagy múltú magyar nyelvű gimnáziumok (líceumok) visszaállítása érdekében.
Tiltakozott a kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista városvezetése ellen. A legnagyobb, országos méretűvé duzzadt politikai botrányt egy televízióadásban kavarta fel, amelyben észszerű tényekkel cáfolta a dákoromán folytonosság elméletét. 2012 novemberében kiderült, hogy a kommunizmus alatt a Securitate beszervezte.
