Kultúra

Demeter Szilárd: Az írók között sokkal több a futóbolond, mint a zenészeknél

Akár saját magát is koordinálhatja Demeter Szilárd, könnyűzenéért felelős miniszteri biztos, miután a Mandinernek elárulta, hogy saját zenekarával, a Loyallal – amelyben basszusgitározik – nemrég felvettek hét saját nótát, hamarosan kijön egy kislemezük, július végén pedig egy lemezbemutató koncertet is tartanak.

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával, a magyar könnyűzene koordinálásért és társadalmasításáért felelős miniszteri biztossal készített podcastban nem merült föl a kérdés, hogy ez vajon nem összeférhetetlen-e a pozíciójával, de valószíűleg Demeter ezt nem tartja aggályosnak. Mint fogalmazott:

Nekem szenvedélyem a zenélés, szenvedélyem az írás is, de nem ebből élek, nem tekintem munkának vagy megélhetési forrásnak. Addig csinálom és akkor csinálom, amikor éppen kedvem van hozzá. Úri passzió, ha úgy tetszik.

És most úgy tetszik. Sőt, Demeter inkább előnynek tartja, hogy aktívan zenél, hiszen így közvetlen tapasztalatai vannak arról, hogyan működik a magyar popkultúra vagy könnyűzene.

A podcastban elismeri, hogy a „könnyűzene társadalmiasítása” kifejezés nagyon beakadt mindenkinek. Holott nem olyan bonyolult, három dologról van szó. „Egyrészt a mai fiatalok jelentős része gyakorlatilag mozgóképen és könnyűzenén keresztül fogyaszt egyáltalán kulturális tartalmakat, tehát semmi mást nem csinál, csak filmet néz és zenét hallgat. Ezt lehet persze helyteleníteni vagy lehet ezen hümmögni, de ettől még ez egy tény; és én úgy gondolom, hogy nem baj az, ha ezen a kultúrán javítunk.”

Így például szélesíteni kell azokat a csatornákat, amelyek megmutatják az igényes zenéket, például a zenei oktatást. Ráadásul

az én időmben ha az ember gitározott, akkor könnyebben tudott csajozni. Volt egy ilyen szocializációs előnyhöz juttató szerepe is a hangszeres tudásnak.

Sajnos nem lehet egy-két hét alatt megtanulni gitározni vagy bármilyen hangszeren játszani, bele kell tenni a melót, gyakorolni kell, borzasztó unalmas, a monotóniatűrést is erősíti, tette hozzá Demeter. „A másik az, hogy amikor közösségbe rakod őket, és azt mondod, hogy csináljatok egy zenekart, akkor azt tanulják meg, hogy oda kell figyelni a közösség többi tagjára ahhoz, hogy egyáltalán valami értelmezhető produkció szülessen. Tehát megtanulnak közösségben dolgozni. És a harmadik, amit megtanul – legalábbis remélem –, az az, hogy ha rosszul csinálod, amit csinálsz, akkor az kihallatszik.”

Mint fogalmazott, a „társadalmiasítással” a tehetségkutatás rendszerét kellene kiszélesíteni, kiteljesíteni egész Kárpát-medencei méretre. Nem ördögtől való gondolat, hogy egészen kis települések lakói számára is elérhetővé kell tenni, hogy tanulhassanak hangszert vagy könnyűzene-készítést.

Ma Magyarországon mintegy 110 ezer gyermek tud komolyzenét tanulni valamilyen szinten, valamilyen formában. Ezzel szemben háromszáz gyermeknek van lehetősége iskolai formában, rendszerezett formában könnyűzenét tanulni, tehát itt azért brutális az eltérés. Ahhoz viszont, hogy ezt megvalósítsuk, tehát hogy a könnyűzene tanulását lehetővé tegyük, ahhoz infrastrukturális fejlesztésekre volna szükség

– mondta Demeter Szilárd.

Szintén a társadalmasításhoz tartozik szerinte, hogy a könnyűzenét valahogy „egyenrangúsítani” kell a komolyzenével és a népzenével. A könnyűzenei frusztrációk jelentős részét ugyanis az okozza, hogy senki nem veszi őket komolyan művészszámba, miközben a hangszeres tudása egy gitárosnak van akkora, mint egy hegedűművésznek.

Demeter szerint az úgynevezett piaci logikába az államnak nem kell beavatkoznia.

Nekünk nem kell megítélni a piac természetét, nem kell azt mondanunk a piacnak, hogy márpedig holnap csak az lehet piacképes, ami ilyen és ilyen kritériumoknak megfelel, mert az már egy olyan típusú beavatkozás lenne, amiből jó nem születik. Nekünk abban kell segítenünk a magyar zenészeket, a magyar zenekarokat, a magyar könnyűzenei kultúrát, hogy meg tudják mutatni a saját minőségi produkcióikat.

Demeter úgy látja, a könnyűzenészek jelentős része zenélni akar, ideológiailag nincs befeszülve.
Lehet, hogy nem szereti éppen az aktuális kormányt vagy bármelyik kormányt, vagy éppen a politikusokat nem szereti, de az elsődleges célja mégiscsak az, hogy megmutassa vagy zenében elmondja, mit gondol a világról, és nem aktuálpolitikai mocsárba lerángatott szcénáról beszélünk. Mint mondja, az írókkal az a baj, hogy az írók könnyen írnak, és ezért véleményvezérként hamarabb meg tudnak nyilvánulni, meg sokkal több a futóbolond az írók között, mint a zenészek között.

„A magyar kultúra attól erős, hogy sokszínű, minden ágazatát integrálni kellene, balost, jobbost, tökmindegy – együtt adják ki a magyar kultúra egészét, és számomra, ez a második tételmondat, ennek a magyar nemzeti kultúrának a megerősítése az elsődleges cél” – mondta a miniszteri biztos.

Most már látják azok a szereplők, akik engem Erdős Péter 2-nek neveztek, az irodalomban meg kicsi Aczélnak neveztek, meg sanzonbizottságról beszéltek, azok most már láthatják, hogy ők alaposan árnyékra vetődnek.

Hangsúlyozta, tartalmi kérdésekben nem dönt, mert az a feladata, hogy infrastruktúrát építsen és lehetőségeket biztosítson.

Kiemelt kép: Fülöp Dániel / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.