Kultúra

Ketten a Nők Lapjáról: „A humánus témafeldolgozás, a politikamentesség és a családi értékek bemutatása a szentháromságunk”

Anyák napján, és a két vezető anyai létének egy intenzív időszakában, amint két-két gyermek ugrándozik körülöttük a karantén közepén, elindult a Nők Lapja online változata. Libor Anitával, a nőklapja.hu főszerkesztőjével és Vékási Andrea portfólió-igazgatóval, a Nők Lapja főszerkesztőjével beszélgettünk.

A Nők Lapja nemrég ünnepelte a hetvenedik születésnapját, de messze nem vonul még nyugdíjba, sőt, éppen most nyílik egy új fejezet. Mi lesz ez?

Libor Anita: Május 3-án, anyák napján indult el az új nőklapja.hu, a Nők Lapja online, előfizetéses változata. Megújuló előfizetéses rendszerben lesz olvasható, azaz, mint az HBO Go-n vagy a Netflixen, elindítja az olvasó az előfizetést, az automatikusan havonta megújul, amíg az olvasó le nem állítja. A nyomtatott lap cikkei is felkerülnek a nőklapja.hu-ra, de olyan közös előfizetés is vásárolható, amellyel a digitális előfizetés mellé postán megkapja a print hetilapot is. Az oldal freemium elv mentén működik, azaz az előfizetéssel elérhető friss, és a 70 éves archívumból összeállított tartalmak mellett vannak ingyenes tartalmak is, ezek főleg aktuális, nagy érdeklődésre számot tartó hírek, illetve a podcastok is ingyenesen hallgathatók, valamint a véleménycikkek is ingyenesek. A print cikkekhez készítünk online kiegészítő tartalmakat, és az online olyan értelemben is kiegészíti a hetilapot, mert az nyomtatott lap lévén az aktualitásokra kevésbé tud reagálni, viszont az online abszolút naprakész.

Hogyan alakult az a gondolatmenet, aminek a végén egy új online lap áll?

Vékási Andrea: A Nők Lapját nagyon sokat kutatjuk, szerintem a legtöbbet kutatott márkánk az egész kiadóban, és ennek részeként Szvetelszky Zsuzsa és Mérő László ötévente elkészít nekünk egy memetikai kutatást, melyben egyre markánsabb lett az a vélemény, hogy nagyon hiányzik a print lapot olvasóknak is a Nők Lapja digitális lába. Azt mondják, hogy igen-igen, szeretjük, olvassuk, ez egy nagyon erős márka, de azért a kétezres években miért nincs a Nők Lapjának egy digitális verziója? És valóban nincs. Volt ugyan egy pop-site jellegű termékünk, de az messze nem volt a Nők Lapja mélységének megfelelő. A másik probléma, ami gyakran megfogalmazódott ezekben a kutatásokban, hogy hiányzik a frissesség, hogy a Nők Lapja reagáljon a világ aktuális történéseire. Ezt értelemszerűen egy hetilap nem tudja megtenni, hiszen mi a lapot öt-hat héttel korábban tervezzük, és a megjelenés előtt bő egy héttel elmegy nyomdába, azaz semmiképp sincs módunk arra, hogy frissek és aktuálisak legyünk. Az is szempont volt, hogy a digitális és a nyomtatott tartalomfogyasztók egyre inkább elválnak, és ahogy megyünk előre az időben, mind jobban kinyílik ez az olló: vannak olvasók, akik nagyon lojálisak a papírhoz, de mellettük felnőtt egy generáció, jellemzően a mostani harmincas korosztály, akik szeretnek a telefonjukon, tabletjükön, mindenképpen valamilyen digitális eszközön, képernyőn olvasni tartalmat. Igénylik azt a hangvételt, és azt a megközelítési módot, amit megszoktak digitális tartalmak fogyasztásakor, de ezt a Nők Lapja márkától is szeretnék megkapni. Mindez vezetett odáig az elmúlt nyolc év alatt, hogy a Nők Lapja univerzum – tizennyolc különböző tematikájú, megjelenésű, formájú termék – mellett szükség van arra, hogy legyen egy digitális Nők Lapja, ami komolyan veszi magát, nem pop site-ként működik, hanem a többi női digitális termékkel valóban versenytárs tud lenni a tartalmi mélységet és a témák feldolgozásmódját tekintve, és a Nők Lapja értékkészletén marad.

Erre a kiadónak volt már egy kísérlete, és nem is siker nélkül, sőt.

V. A.: Valóban volt, a Nők Lapja Caféval, ami nagyon sikeres lett, és nagyon büszkék vagyunk arra a tizennyolc éve tartó munkára. Hiszen, amikor azt 2002-ben elindítottuk, akkor az még egy nagyon kicsi, fapados termék volt. Szabó Patríciával és Bus Istvánnal hárman dolgoztunk ezen az oldalon. Természetesen sehol nem volt ahhoz képest, amit most az NLC tud, és ez tényleg a kollégáknak köszönhető, hogy Magyarország egyik vezető online termékévé vált. De egyrészt azt egy külön szerkesztőség készítette, másrészt arra optimalizálódott, hogy a lehető legtöbb kattintást hozza, a lehető legtöbb fogyasztót érje el. Ezért aztán, bármennyire is minőségi és értékteremtő az NLC, de emiatt az elvárás miatt egyre inkább eltávolodott a Nők Lapja értékhalmaztól. Tehát hiába vált piacvezető termékké, a print olvasók szemében egyre inkább eltávolodott a Nők Lapja márkától. A kutatásainkból is ezt láttuk: azt mondták, hogy ismerjük, szeretjük, olvassuk is a Nők Lapja Cafét, de ez nem a Nők Lapja. Ezért gondoljuk úgy, hogy ennek az új terméknek szorosabb együttműködésben kell készülnie a print Nők Lapjával, ezért mi Anitával és az online szerkesztőséggel nagyon szoros szimbiózisban dolgozunk. A cél, hogy a Nők Lapjára jellemző szentháromság, ami a humánus témafeldolgozás, a politikamentesség és a családi értékek bemutatása, a nőklapja.hu-n is kiemelt fontosságú alapérték legyen.

L. A.: Ehhez egy kiegészítés: Véka is kiemelte a politikamentességet, és a kutatásokból is kiderült, hogy az olvasók számára a Nők Lapja a béke szigete, számukra kikapcsolódást és érzelmi feltöltődést jelent, ha a lapot olvassák. De az is kiderült, hogy a Nők Lapja hetven éve alatt olyannyira megváltozott körülöttünk a közélet, hogy az olvasókban megjelent az igény arra, hogy ebben is adjon valamiféle útmutatást a lap, és ebben a nőklapja.hu mindenképpen szeretne valahogy részt venni. A közélet kifejezést használtam, és nem a politikát, ami arra utal, hogy nem fogunk pártpolitikával foglalkozni, de közélettel igen, azaz például a most aktuális digitális oktatást vagy az érettségik helyzetét biztosan érinteni fogjuk, és az értékazonosság mellett biztosan markánsabb és karcosabb lesz valamivel az a hangvétel, amivel a nőklapja.hu megjelenik a print Nők Lapjához képest.

Fotó: Nők Lapja

A kutatásokhoz visszacsatolva: arról mit mondanak ezek a felmérések, hogy az emberek fizetési hajlandósága ilyen tartalmak esetében hogyan alakul?

V. A.: Az a tendencia egyértelműen látszik, hogy az online világban is fizetnek már az emberek a tartalomért, zenéért, filmért, sorozatért, és már egyre inkább cikktartalmakért is. Már a magyar médiumok is elindultak ebbe az irányba, és én is úgy gondolom, hogy a minőségi online tartalomért fizetnie kell a felhasználónak, mert ezeket előállítani borzasztóan drága és nagyon idő- és erőforrás-igényes. Nem várható el, hogy ezt kizárólag a hirdető finanszírozza.

L. A.: Az online sajtó helyzetéből az teljesen nyilvánvaló, hogy nem fenntartható a tisztán hirdetési bevételekre épülő modell, mert akkor az ember kénytelen beszálljon egy kattintásspirálba, így próbálva kipörgetni a hirdetéseket, de ez bizonyos témákat és feldolgozásmódokat hoz magával. A tulajdonosnak missziója volt, hogy létrehozzon egy digitális előfizetéses terméket, és a Nők Lapjára esett a választása, aligha kell magyarázni, miért: a Nők Lapját senkinek nem kell bemutatni, mindenki ismeri, mindenkinek nagymamája, anyukája olvasta. Mi most azt szeretnénk, hogy az olyan mondatok, hogy „nagymamám is olvasta, anyukám is, és én is olvasnám, de már nem olvasok printet”, ne így fejeződjenek be, hanem úgy, hogy „…és ezért van nekem nőklapja.hu előfizetésem”.

Már volt szó a hirdetőkről: a digitális lapnál hogyan fog ez működni?

L. A.: Lesznek hirdetések, egyrészt, mert a hirdetőknek értékes, hogy ezen a felületen megtalál olyan embereket, akik tudják internetes vásárlásra használni a bankkártyájukat, és akik a prémium termékekre nyitottak, másrészt pedig azért, mert a kutatásainkból az is kiderült, hogy a hirdetésmentesség nem olyan érték, amiért a mi felhasználóink fizetnének. Ez nekem is meglepő volt, mert én például máshogy működöm, de úgy tűnik, ezzel a kisebbséghez tartozom.

A print és online lap különbségeiről már beszéltünk – mi az, ami a két termékben teljesen ugyanúgy fog működni?

L. A.: Például az Inspiráló nők a Nők Lapjának egy állandó sorozata, mi például ezt átvesszük és podcastosítjuk, azaz a hetilapba bekerül a cikkformátum, ahogy eddig, és jelezzük, hogy online a teljes beszélgetés is meghallgatható podcast formában. Ugyanez fordítva is: a nőklapja.hu-ra Bombera Kriszta külföldön élő magyarokkal készít videóinterjúkat, és ezeknek az interjúknak a leirata bekerül a hetilapba, jelezve, hogy az ebből készült videót meg lehet nézni a nőklapja.hu-n. Ilyen tartalmi közös projektek lesznek, illetve az említett közös hozzáállás és értékrend mindenképpen érezhető lesz majd.

Apropó értékrend: visszatérő téma, épp azért, mert piacvezető márka, hogy a Nők Lapjának milyen a nő- és családképe. Ezen a fronton az online hozhat olyan hatást, hogy a lap elindul egy még progresszívebb felfogás irányába?

L. A.: Szerintem a szerkesztőségnek kimondottan progresszív a családfelfogása – még ha az olvasótábornak nem is feltétlenül. A megjelenő tartalmak kifejezetten progresszívek, így nekünk nem kell elmenni progresszívebb irányba.

V. A.: Mi mindenkit családnak fogadunk el, aki magát családnak definiálja, ez a humánus  értékrendből is származik, illetve maga a szerkesztőség is így gondolkodik. De valóban, a Nők Lapja olvasótábora egy konzervatívabb világképpel rendelkező réteg, ezt tudomásul vesszük, és olyan tartalmakat gyártunk nekik, ami az ő érzékenységükbe belefér, olyan formában, hogy megismerhető és megérthető legyen számukra egy máshogy gondolkodó, más értékrend mentén élő ember is.

A fél világ munkavégzését eléggé keresztbevágta a koronavírus miatti karantén – mi is online beszélgetünk. A lapindítást és az online szerkesztőség felállítását hogyan érintette ez?

L. A.: A lapindításon már jó ideje dolgozunk, de a nőklapja.hu szerkesztőségével csak március 1-je óta, azaz összesen kettő hetet tudtunk bejárni, utána kiadták a karantént, azóta úgy dolgozunk, hogy a gyerekek ugrálnak a fejünkön, éjszakába nyúló, elakadó videóhívásokban egyeztetünk. De ezzel együtt azt gondolom, hogy a karantén kicsit a kezünkre játszott: elindult egy fokozott online tudatosság, az emberek megtanultak online vásárolni, a lakásukba bezárt emberek szomjaznak a minőségi online tartalmakra, és reméljük, hogy ez a tudatosság a karantén elmúltával is megmarad.

Andi húsz éve foglalkozik ezzel a márkával, míg Anita néhány hónapja. Hogy működik a kettőtök közti dinamika?

V. A.: Erről még mi sem beszéltünk, de meglepően jól. Nem is volt még konfliktusunk, mindent meg tudunk beszélni, Anita nagyon proaktív, én is igyekszem az lenni, jó szimbiózisban dolgozunk együtt.

Fotó: Nők Lapja

L. A.: Nekem ez egy nagyon izgalmas projekt, az Indexnél töltött hat év után nagyon meglepődtem, amikor felhívtak ezzel. Hogy én egy ilyen feladatra? Ez nagyon nagy dolog, egy 70 éves lapot átvezetni ebbe az új világba. Két nagyon pici gyerekkel vagyok itthon, és adódott a dilemma, hogy félrerakjam-e ezt, és fejest ugorjak-e egy ekkora feladatba. Most azt kellene mondanom, hogy nagyon nehéz döntés volt, de valójában nem volt az, mert azt gondoltam, hogy ez egy egyszeri lehetőség. Meglepő is volt, hogy milyen könnyen be tudtam illeszkedni ebbe a folyamatba és a csapatba, mintha várt volna rám ez a feladat. Nagyon könnyen fel tudtam venni a fonalat és a gondolkodásmódot. Hogy most Vékával mindketten ezt a kétgyerekes, gyerekek a fejünkön ugrálnak életmódot éljük, és közben mégis készülnek a dolgok, alighanem azzal is összefügg, hogy van egy nagyon komoly értékrendbeli azonosságunk.

Kiemelt kép: Nők Lapja

A Nők Lapját a 24.hu-t is kiadó Central Médiacsoport adja ki.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.