Kultúra filmkritika

Idén karácsonykor a gazdag ficsúrok lemészárolják a feministákat

A Fekete karácsony rossz horrorfilm, de nem is akar jó lenni. Sophia Takal rendező feminista tézisfilmet forgatott, amelynek egy-egy jelenetét évek múlva is mutogatni lehet majd, mert pontosan mutatja a 2010-es évek végének társadalmi közhangulatát. Kritika.

Bob Clark 1974-es horrorklasszikusa, a Fekete karácsony titkos kedvence azoknak, akik szerint az ünnepek idején nem kötelező az Igazából szerelmet újranézni. A filmben egy behavazott egyetemi városka női klubházában, az amerikai egyetemi élet jellegzetes diákegyesületeinek berkeiben szabadul el egy pszichopata gyilkos. Clark mindent kihozott az egyetlen helyszínre korlátozódó kamarathriller ötletéből, amit csak ki lehetett, műfajtörténeti szempontból viszont fontosabb, hogy megihlette a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján induló slasher-hullámot.

Vagyis azt a horrorfilmes alműfajt, amelyben a korábbi rémfilmekhez képest megugrott a gyilkosságok száma, a gyilkos pedig rendszerint fiatalok közül szedte az áldozatait, különös tekintettel a kicsapongó életet élő nőkre. A Halloween, a Péntek 13., a Rémálom az Elm utcában sorozatok alapvetően a patriarchális társadalom konzervatív ideológiáját tartották fenn, ellentétben Clark úttörő filmjével, amely kidolgozott női figurái és többértelmű befejezése miatt is értékesebb film a slasher-trend derékhadánál.

Fotó: UIP-Duna Film

 

Ezért is tűnt biztatónak, hogy a brooklyni függetlenfilmes színtérről érkezett Sophia Takalra éppen a Fekete karácsony újrafeldolgozását bízta rá a jelenlegi legfontosabb horrorfilmes gyártócég, a Blumhouse (Parajelenségek, Tűnj el!, Insidious). Takal abból a poszt-mumblecore szcénából érkezett, amely elsősorban halkszavú, szubkulturális szerzői drámákkal aratott szolid sikereket, a Fekete karácsony tehát műfaji és pénzügyi szempontból is szintlépés a rendezőnek.

Ám alighanem kevés néző fog örülni Takal alkotói stratégiájának, őt ugyanis egyáltalán nem érdekelte, hogy jó horrorfilmet csináljon.

A Fekete karácsony 2019-es változata fittyet hány a logikus cselekményépítésre, karakterei nullák, és tulajdonképpen egyáltalán nem ijesztő, vagyis horrorfilmként teljesen érdektelen. Az izgalmas a dologban az, hogy a film mégsem teljes kudarc.

Takal ugyanis nem olajozottan működő, másodvonalbeli horrort akart forgatni, hanem feminista tézisfilmet. Olvasatában a női diákegyletekre a képzeletbeli Hawthorne College nőgyűlölő alapítójának szektája támad rá, a halálos fenyegetést a férfitársadalom kiválasztott tagjai jelentik.

Mint kiderül, az iskolát alapító Hawthorne nemcsak küldetéses hímsoviniszta, hanem fekete mágus is volt, és varázsereje a mai napig mérgezi a mellszobra köré sereglő incelkommandót, meg azokat a fiúkat, akik voltak már nővel, ám ettől függetlenül utálják őket. Azt mondják, ez pusztító hülyeségnek hangzik? Tanúsíthatom, hogy az is! A rendező és írótársa, April Wolfe viszont arra törekedett, hogy a lehető legegyszerűbb és legtisztább módon uszítsa egymásra a feminista aktivistákat és a görény férfiakat. A Fekete karácsony hősnőinek neve érdektelen, nem ismerjük meg a személyiségüket, csak azokat a funkciókat, amelyeket a feminista mozgalom körül betöltenek: a Harcos, a Vívódó, a Behódoló és az Áldozat változataival találkozunk. Takal felismerte, hogy Bob Clark eredeti filmje is mozgatott feminista hősnőket – az egyikük például higgadtan érvelt az abortusz mellett, miközben udvarlója dühödten csapkodott –, és ezeket a figurákat alakította át úgy, hogy minden megmozdulásukkal egy társadalmi ügyet képviseljenek.

Fotó: UIP-Duna Film

A Fekete karácsony csúcsjelenetét tehát nem a vérszegény gyilkosságok vagy ügyetlen ijesztgetések körül kell keresni. Nem, a film legjobb, és a maga módján tulajdonképpen katartikusnak nevezhető jelenete az, amelyben a négy hősnő a serdülő fiúkat kiszolgáló szórakoztatóipar sablonjainak megfelelően, szexi Mikulás-lánynak öltözve karácsonyi dalt énekel az egyetemi tehetségkutatón. Pajzánnak és incselkedőnek induló daluk valójában arról szól, hogyan erőszakolták meg egyiküket egy házibuliban évekkel ezelőtt, a közönség soraiban pedig ott az elkövető is.

Ezt az önálló kisfilmnek is beillő részt le lehet majd vetíteni évek múlva azoknak, akik kíváncsiak rá, hogy nézett ki a 2010-es évek végének amerikai tömegfilmje, milyen társadalmi problémák és nézőpontok határozták meg a nagyközönségnek szóló produkciókat.

Ám attól tartok, a feminista elhivatottság csak a kultúrtörténeti érdeklődésű, vagy a társadalmi mozgások filmes leképezésére különösen érzékeny nézőket fogja magával ragadni, és minket sem sokáig. Félreértés ne essék: a Fekete karácsony rossz film. Mégis úgy érzem, a rendező elérte, amit akart, Takal ugyanis valószínűleg nem esztétikai kategóriákban gondolkodott akkor, amikor a filmjét tervezte. Az elnyomó férfiak és az ellenük fellázadó nők véres csatája közben az jutott eszembe, a rendező inkább Marx 11. Feuerbach-tézisének szellemében dolgozott:

A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; a feladat az, hogy megváltoztassuk.

Fekete karácsony (Black Christmas), 2019, 93 perc. 24.hu értékelés: 5/10

Kiemelt kép: UIP-Duna Film

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.