Kultúra

Elélveztek a tinik a Z-generációs kamurappertől

Ha a Sziget vasárnapi főfellépője tíz évvel korábban születik, akkor nem arctetkós „rapper”, hanem egy emo zenekar énekese lett volna belőle.  Austin Richard Post viszont 1995-ben született, úgyhogy nem My Chemical Romance-tag lett, hanem Post Malone néven indult világhódító útra a tinédzserszívekért. A zeneipari prés most ilyen alakokat gyárt, nem kifestett szemű srácokat.

Ahogy Ed Sheeran eljátssza a béna szomszéd srácot, úgy Post Malone – rajongóknak Posty – is hoz egy tipikus karaktert: a végtelenül fehér srácot, aki nagyon szeretne fekete lenni, de azon kevesek közé tartozik, akinek ez valamiért sikerül is. Persze leginkább a fehérek hiszik ezt el neki, a feketék viszont folyamatosan csesztetik, amiért hiénaként élősködik az afro-amerikai kultúrán. Egész karrierjét végigkövetik a viták arról, hogy kihasználja  hiphop kultúrát, miközben ahhoz felszínes, külcsínyi dolgokon kívül sehogy nem kapcsolódik. Ettől függetlenül rekordokat döntögetnek a számai a Spotify-on.

És azoknak a fiataloknak, akik a szigetes koncertjére voltak kíváncsiak, szintén teljesen lényegtelen ez a vita, és egyébként valóban az, ha egy lépést hátralépünk a produkciójától. Azon túl, hogy egyedül áll a színpadra, szanaszét autotune-ozott vokállal énekel, rappel, és az alapok akár trap/hiphop számok alatt is szólhatnának, semmi nem köti őt a hiphophoz.

Fotó: Sziget Festival Official

Post Malone egy pop produkciót csinál, amit azért sorolnak be hiphopnak, mert a popot letarolta ez a műfaj.

A baj ott kezdődik, hogy az az áramvonalasított, súlytalan, tucatpop, amire kiabált, playbackelt a Szigeten, az körülbelül 3 percig érdekes. Addig a 3 percig, amíg a slágerei szólnak, és ami ezek között van, az felesleges üresjárat.

Amikor a koncert elején megszólalt a Too Young, vagy a Better Now, akkor azoknak volt húzása, de amikor olyan szám szólt, aminek már nem ismerik annyian a címét, akkor leült a dolog. És ez a hullámzás végig ott volt az egész koncerten.

Ez a pufók fiatal srác szenveleghet, tombolhat bárhogy, nem tud showman lenni. A$AP Rocky vagy Tyler, the Creator gyengébb számokat is elvisznek a karizmájukkal, de Post Malone csak akkor tud élni, ha a producerek által tökéletesre csiszolt bombákat dobálhatja le.

Azt hiszem, ez az egyetlen tényleg jó számom

– mondta ő is a White Iverson előtt, és lehet viccelni akart, de igaza volt.

Ezek a halálos szerelmekről, halálosabb szakításokról, és őrült bulikról szóló számok ugyanazokat a témákat lovagolják meg, ugyanazoknak a közönségekre célozva, mint a Beatles óta bármelyik popszenzáció, csak a forma változott. Nincs ezzel semmi baj, csak a helyén kell kezelni. Minden generációnak megvoltak ezek a számai, és ha valaki nem tud a következő etappal azonosulni, akkor az csak annyit jelent,  hogy felnőtt. Az viszont kétségtelen, hogy a Z-generáció sztárjai már minden összetört szív mellé adnak egy félbetört ekit, vagy egy csík kólát is, ami azért röhejesen hat, ha ezt olyanok hallgatják, akiknek még uzsonnapénzük van, nem vastag pénztárcájuk. Lehet efelett erkölcscsőszködni, csak felesleges.

Post Malone szövegelhet arról, hogy mennyire nyomorúságos az élete attól függetlenül, hogy Beverly Hills-i házibulikban fektet le modellcsajokat, attól még azok az egyszerű érzelmek, amikről beszél, ott vannak minden tini életben Tokiótól Budapestig. És ennél a generációnál pont ez a legjobb marketing: azonosulni valakivel, aki sokkal nagyobb szabásúan éli azt, ami mi vagyunk. Az egész influenszer hazugság erről szól.

Vasárnap este Post Malone ezt az érzést hozta le a virtuális valóságból egy órára a valóságba egy csomó fiatalnak: „lehet, hogy én a színpadon állok, de ugyanolyan vagyok, mint ti”. Ezt fogalmazta meg a fellépése, és a saját szavaival elő is adta úgy, hogy „ti mind különlegesek vagytok, senki nem állhat az utatokba”. Ehhez a hazugsághoz pont jól illettek a a hiphopnak maszkírozott, naivan szívszaggató popszámai. Ezek ugyanazok a tiniszámok, amiket a már citált My Chemical Romance is meglovagolt, csak most épp ilyen papírba csomagolják őket.

De ez az okoskodás senkit nem érdekel, amikor valaki fiatal, és végre az egyik kedvencére bulizhat. Lehet, hogy szar, de a popzene elsöprő része pont arról szól, hogy valaki fiatal, és semmi más nem számít. És Post Malone még nem is kifejezetten szar, csak pont annyira súlytalan, hogy azokhoz már ne szóljon, akiket nem talál szíven.

Kiemelt kép: Sziget Festival Official

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Image: 73913319, Sugár Bertalan (Berci) énekes, jelenleg jógaoktatóként dolgozik a DownDog  jógastúdióban., Place: Budapest, Hungary, Model Release: No or not aplicable, Property Release: Yes, Credit: smagpictures.com
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.