Kultúra

Hernádi Judit: Én megbetegszem abba, hogyha hagyom, hogy más ledaráljon

Hernádi Judit a Já­tékszín pódiumbeszélgetésén beszélt többek között arról, miért hagyta ott a Vígszínházat a kilencvenes években, írja a Bors. A színésznő terhessége után, szinte elsőként pályatársai közül, a szabadúszást vá­lasztotta. Saját bevallása szerint nem lett volna jó ottmaradnia a színházban, Eszenyi Enikő igazgatósága alatt, mert túlságosan is hasonlítottak egymásra a személyiségüket illetően.

„…mert azt hittem, hogy elpusztulok bele. Az volt a meggyőződésem, hogy én megbetegszem abba, hogyha hagyom, hogy más ledaráljon. De most már továbbmegyek: a másiknak is nagyon rossz. Azt szoktam mondani, hogy mindenki jobban jár, ha én nem vagyok ott. Mindig szokták mondani, hogy mi van akkor, ha én még mindig a Vígszínházban vagyok? Nem élek szerintem már. Vagy az Eszenyi. Ezt nem tudom, mindenesetre emberhalál lett volna” – mondta Hernádi.

A színésznő az idén neki ítélt Kritikusok díjáról is őszintén elmondta a véleményét, miszerint nem azért kapta meg azt, mert élete alakításáról lenne szó, hanem azért, mert a darabot Alföldi Róbert rendezte.

„Jólesett. De nagyon figyelek arra, hogy azért tudjam, mi van emögött. Most ebben a pillanatban én divatos vagyok, ebben a pillanatban azon a helyen vagyok, amit most elismernek. De ezeket a dolgokat nem szabad csak úgy elhinni. Ez is egy szerep, végig kell játszani az egészet, kicsit kell élvezni, rendben van, de azért utána bele kell nézni a tükörbe és tudni kell, hogy ezt miért kaptad.

Azért kaptam, mert az Alföldi rendezte, nem azért, mert életem legjobb alakítása. Nem mondom, nem vagyok benne rossz, na­gyon jó vagyok benne… Szóval Alföldi Robi rendezte, olyasmiről szól, ami most nagyon üt… egyébként ez a dolga a színháznak. Nyilván azért is kaptam, mert megérdemlem, de azért tudnom kell, hogy a díjakat nem megérdemli az ember, a díjakat adják, aztán el kell fogadni és kész. Ha adtak volna vele pénzt, jobb lett volna” – tette hozzá nevetve.

Kiemelt kép: Zih Zsolt / MTI

Ajánlott videó

Olvasói sztorik