A Survivor másodjára indul Magyarországon, ha nem nézzük azt a két évadot, amikor Stohl András utazott el egy lakatlan szigetre, hogy két törzset igazgasson. Egyáltalán nem véletlenül választjuk külön a kétezres éveket és az új Survivort Istenes Bencével. Vagy a realitynek kellett majdnem tizenöt év, hogy megérjenek rá a magyarok, vagy fordítva: hogy a Survivor nőjön fel hozzánk. Ez nem egy egyszerű szigetes, túlélős és kiszavazós formátum, hanem a modern tévézés egyik kulcsa, a valóságshow-k origója, és a bizonyíték, hogy a realitykben még mindig van tartalék. Egy olyan műsorról beszélünk, ami annak idején botrányosan indult, az először kiszavazott játékos öngyilkos lett, de ha a Survivor nincs, akkor jó eséllyel a Big Brotherrel vagy a Való világokkal is szegényebbek lennénk. Innen indult minden.
Vagy ha nem is minden, de a reality-bumm mindenképpen a Survivor-höz köthető, pedig eleinte nem akarta senki. Hogy egy kicsit még korábbról kezdjük, a valóságshow tulajdonképpen a bulvár, a dokumentumfilmek és a szórakoztatóipar furcsa hibridje, ami sokszor emberkísérletekben és szociológiai tanulmányban végződik anélkül, hogy észrevennénk. Persze kereskedelmi szempontból a szórakoztatás lényeg, hogy az emberek igazi arcát ismerhessünk meg, lássunk barátságot, szerelmet, drámát és ármányt. Annette Hill, a reality tévé egyik szakértője három szakaszra osztotta fel a modern valóságshow-kat – persze ez a rendszer csak a nyugati országokra és Amerikára vonatkozik, hozzánk később érkezett meg a műfaj. Az első hullám az 1980-as évektől a ’90-es évek elejéig tartott, amikor a bűnügyi és kórházas műsorok taroltak, a másodikban, az 1990-es évek végéig a doku-szappanoperák jöttek be az érzelmi hullámvasutakkal, majd a 2000-es években érkeztünk meg a szocio-kísérletekhez. 1948-ban még egy rádióműsor alapján készítettek Amerikában tévéshow-t, ahol átlag embereket vicceltek meg. Egy Kész átveréssel lőtt ki a realityk világa, aztán az ezredforduló környékén kaptunk rá igazán, és próbálgattuk az emberi tűrőképesség és psziché végleteit. A kereskedelmi tévézés, valamint a bulvár elmosta a köz- és a privát szféra határait.
A Survivor volt az a vízválasztó, ami később sok más reality alapjául szolgált, és a világ egyes részein majd húsz év után sem unták meg. Az igazi valóságshow-függők egyik legnagyobb kedvence maradt a műsor, melynek ötletét egy brit producernek, Charlie Parsonsnak köszönhetjük, aki a ’90-es évek elején rakta össze a Survivor alapjait, és 1997-ben tudta képernyőre vinni Svédországban. Először senkinek nem kellett a szigetes játék, ami a túlélési ösztöneinkre épül, az alapvető szükségleteink kerülnek előtérbe: vizet, élelmet kell szerezni, tűzet kell gyújtani, a színtiszta nyers erő és némi taktika a fontos, ami az első évadokban még sokkal természetesebben jött.
A svéd Survivor (Expedition Robinson) nem indult zökkenőmentesen, az első szériában az egyik kieső szereplő öngyilkos lett, de ez sem vehette el Parsons licencétől a sikert. Nagy nehezen eladták amerikai tévének a jogokat, de csak úgy tudták összehozni az üzletet, hogy a kereskedelmi csatorna összekötötte a kellemeset a hasznossal, és az első évadtól kemény termékelhelyezéssel mentek a részek. Az óvatosság pedig fölöslegesnek bizonyult,
A számokon látszik, hogy hozzá kellett szoknia a közönségnek az új műfajhoz, 2000-ben tizenöt millióval kezdett a Survivor, és innen jutott el a hihetetlen ötvenmilliós nézőszámig. Azóta rengeteg ország átvette, Olaszországban tizenhárom évad ment le, Spanyolországban már bejelentették a tizennyolcadikat, de érdekes módon a briteknél csak két szériát ért meg 2001-ben és 2002-ben. Ez azért is furcsa, mert ha valakik értik a reality lényegét, azok az angolok: náluk még mindig nagy sikerrel fut a Big Brother, ami nem is tér el olyan sokban a Survivortől. A kiszavazós módszer hasonlít, ahogy a klasszikus beköltözős realityben is lényeges, hogyan tudunk kapcsolatot teremteni az új lakókkal, mennyire vagyunk taktikusak, hiszékenyek vagy éppen velejéig romlottak. Az egyezést a szigetes formátum megalkotója, Charlie Parsons is észrevette, és a pérhuzamosan felépülő Big Brothernél plágiumot kiáltott. A pert végül nem nyerte meg, de azért azt beláthatja még a vak is, hogy ugyanaz a kiindulópont.
A reality előre szólt, hogy vigyázni kell vele
Nem mindenki bírja a valóságshow-kat, a bezártságot vagy a kamerákat, a formátum és a kereskedelmi tévé sem azért él, hogy kímélje a játékosokat. Főleg az ősi időkben, mikor a jelentkezők még nem nagyon tudták, hogy mire számíthatnak, a kíváncsiság vagy éppen a pénznyeremény hajtotta őket. Az emberkísérletnek is betudható Survivor első évadában meg is történt a figyelmeztetés: az első kiszavazott versenyző, Sinisa Savija a bemutató előtt öngyilkosságot követett el. Sosem bizonyították be, hogy a műsor tehet-e a tragédiáról, de a férfihoz legközelebb álló személyek állítják, hogy a Survivor nélkül nem ugrott volna a vonat elé a 34 éves férfi. Savija nem bírta elviselni a visszautasítást.
A Boszniában született férfi a délszláv háború elől menekült Svédországba a feleségével. Volt, aki a háborús emlékeit, vagy a házasságának szétesését látja az öngyilkosság mögött, ám a családja a tévét okolja.
Boldog és kiegyensúlyozott ember volt, mielőtt elment, de amikor visszatért, azt mondta, hogy a »jó pillanatokat majd kivágják, és hülyét csinálnak belőlem, hogy megmutassák én voltam a legrosszabb, és nekem járt a kiesés.« Az nem egy játék, ha kiválasztasz hétköznapi embereket, majd folyamatos nyomás alá helyezed őket a kamera előtt
– nyilatkozta a Savija felesége a Guardian portrécikkében, és hozzátette, hogy a show-t követően a férje nem találta az élete értelmét.
Sinisa Savija hazament a malajziai forgatásról, és négy héttel később meghalt, az első adás pedig két hónappal ezután indult. A szerkesztők újravágták az egészet, Savija alig szerepelt benne, csak annyi látszott, hogy boldog, hogy az egzotikus élmény részese lehet. Az egyik játékostársa viszont úgy fogalmazott, hogy kívülálló volt, amolyan magányos farkas, itt pedig a központi karaktereknek volt esélyük. Az egyik producer, Gunilla Nilars azzal védekezett, hogy egy orvos is megmondta volna, hogy Savija problémákkal küzdött. Se a stáb, se a szereplők nem tudták, mire vállalkoztak, olyan drága volt a produkció, hogy pilotot sem forgathattak. Aztán mi lett? A svédek pár hét alatt elfelejtették Sinisa Saviját, megszerették a Survivort, és csak erről beszélt mindenki.
Másodjára nekünk is sikerülhet
A Survivor alapvetően egy heti műsor, és a kétezres évek derekán Magyarország is ezt a struktúrát követte, de a kirobbanó siker, és a harmadik folytatás elmaradt. Most azonban – a második évad hétfőn kezdődött – az RTL Klub újrakezdte, napi adásokat készítettek, a miértekről pedig a kreatív osztályvezetőt, Rubin Kristófot kérdeztük. Először viszont azt kéne megértenünk, hogy mi műsor a titka, főleg a tengerentúlon: Rubin szerint
mindenki gondolkodik azon, hogy hogy viselkedne, mit hozna ki belőle egy lakatlan sziget.
A túlélési ösztön megváltoztatja az embert, és a játéknak egyértelműen jót tesz az idő. Rubin Kristóf arra világított rá, hogy ahogy a valóságshow-k többsége, úgy a Survivor is átmegy egy tanulási folyamaton. A játékosok egyre felkészültebbek, teljesen máshogy játszanak az elődeiknél, minden reality egy evolúciót mutat. A kreatív osztályvezető példaként a Való világot hozta fel, ahol a negyedik szériában ütközött ki leginkább a változás, másként álltak a bezártsághoz a villalakók és a nézők. Az elsőben még ott voltak Majkáék, de Szabolcs nyert, akire valószínűleg már nem sokan emlékeznek. Három évadon keresztül a kedves típusok taroltak a fináléban (VV Szabolcs, VV Laci, VV Milo), a negyediken meg úthengerrel szaladt át egy antikarakter, Nagy Alekosz, az ötödik VV-t pedig a taktikus Attila vitte el. Ebből is látszik, hogyan tanulmányozza egy ország a realityket, és ez igaz a Survivorre. Rubin hangsúlyozta, hogy a játékosok tudatosan érkeztek, és a stáb szintén komolyan felkészítette a csapatot.
Mondhatnánk, hogy éppen ez a tudatosság vesz el az élményből, és sehol az őszinte rácsodálkozás, de ez a valóságshow-k egyik kulcsa. Minden társaság más és más, egy természetes fejlődést látunk az évadokban. A castinghoz pedig szükségünk van mindenkire: legyen egy szerethető, egy gonosz, egy befolyásolható, egy áruló és egy szexi. A magyar piacnál különösen fontos, hogy keverednek a szálak: „a Survivor nemzetközi sikert ért el, áthelyeztük a súlypontot a történetre, mivel ezt megkívánja az, hogy a műsor naponta látható” – mondta Rubin a 24.hu-nak. Nekünk nem is feltétlenül a szenvedés, vagy a kötött szabályrendszer fontos, hanem a sztori. Szeretjük nézni, ki kivel kavar, ki kit ver át, hogyan szövődnek és esnek szét a pár hetes barátságok.
Kiemelt kép: RTL Klub
