El sem hiszem, hogy az Ocean’s Elevent csaknem húsz éve mutatták be. Mintha csak ma lett volna, hogy a borostás George Clooney, azaz Danny Ocean azt hazudta a börtönben, jó útra tér, amint kiengedik. Mind tudjuk, mi történt: szabadlábra helyezték, mire ő összeszedte a haverjait, és kirabolt három Las Vegas-i kaszinót, hogy megleckéztesse a tulajdonost, aki elszerette a feleségét. A két folytatásban aztán a szélhámosok más dolgokat is elloptak, de már nem emlékszem, micsodát. A rablás azokban a filmekben már teljesen súlytalanná vált, maradt a jó fej filmsztárok örömjátéka.
Most 2018 van, és Sandra Bullock ül a bizottság előtt, amely szabadlábra helyezhetné őt. Mint kiderül, Debra Ocean Danny húga, és ő is megátalkodott tolvaj. A börtönben ő is kifőzte a maga nagy tervét, és neki is vannak barátnői, csupa kis- és nagyobb stílű simlis alak, akik segítenek neki ellopni egy rakás méregdrága ékszert a Met-gáláról. A terv persze ezúttal is a bosszú része, Debrának az őt egykor átverő műkereskedővel van elszámolnivalója.
Az Ocean’s 8 – Az évszazad átverése az Ocean’s Eleven remake-je, csak nőkkel. A női hősökön kívül semmiféle hozzáadott értéket nem tartalmaz. Tudjuk, hogy a Clooney-film is remake volt, a hatvanas évekbeli, Frank Sinatra főszereplésével készült A dicső tizenegy újrázása, de abban az esetben több létjogosultsága volt a remake-nek: teljesen más filmtörténeti környezetben készült, stílusában pedig nyilvánvalóan sokkal frissebb és elegánsabb volt, mint elődje, ami nem meglepő, mivel Steven Soderbergh, Hollywood egyik legjobb formaérzékű rendezője készítette. Az Ocean’s 8 képi stílusa konzervatívabb, mint a közel húszéves Ocean’s Elevené, a zenéjét pedig – szélhámoskodásra hangolt dzsesszes zongorafutamokat, mi mást – mintha az előzményhez komponált aláfestés kivágott részeiből ollózták volna össze.
Gary Ross író-rendező azért néhány motívumot ötletesen emel át, például a folyamatos evést, ami a régebbi filmekben Brad Pitt karakteréhez kötődött, itt viszont a nagy balhé fontos alkotóeleme lesz. És az igaz, hogy kár a korábbi részletek újrahasznosítását számon kérni egy olyan remake remake-jén, amely maga is a lopásról szól. Egyébként az ilyen típusú filmek alkotói előszeretettel utalgatnak is a művészetek és a szórakoztatóipar, illetve az átverés, szélhámoskodás, rablás párhuzamaira, mint tette azt Soderbergh is a sorozat titkos legjobbjában, az Ocean’s Twelve-ben. Ross ezt a párhuzamot a Met-gála kulisszáival teremti meg, ahol egymást érik az egy-egy jelentre beugró sztárok, Heidi Klumtól valamelyik Kardashian nővérig.
Ross-szal amúgy az égvilágon semmi baj nincs, rokonszenves mesterember ő, aki karrieje során írt már egy nagyon jó filmet (a Segítség, felnőttem!-et), rendezett egy másik nagyon jót (a Pleasantville-t), és eközben jövedelmező bérmunkákat vállalt, például Az éhezők viadala első részét. Az Ocean’s 8 is ez utóbbiak számát gyarapítja, és talán Ross önmérsékletét dicséri, hogy meg sem próbált frissebb és stílusosabb lenni Soderberghnél, mert tudta, hogy úgysem sikerülne.
Inkább átadta a terepet színésznőinek, ha már ez a vállalkozás alapvetően róluk szól. Hollywood legújabb keletű feminista hullámának jellegzetes terméke az Ocean’s 8, amellyel szemben persze a feministák kifogásokkal is élhetnek, mondván, hogy a Szellemirtókhoz vagy az Ocean’s Elevenhöz hasonló férfinarratívák nőibe fordítása helyett a producerek gondolkodhatnának eleve női történetekben. De ezt a vitát inkább tegyük félre az ideológusoknak, és örüljünk annak, hogy Cate Blanchett, Sarah Paulson, Anna Hathaway, Rihanna és Mindy Kaling egy filmben szerepelnek. A főszereplők mondjuk nem ők, hanem Sandra Bullock, akinek a színészi jelenlétét most is, mint olyan gyakran, erőltetettnek és mesterkéltnek éreztem. Nála jobb választást is el tudtam volna képzelni a főszerepre, de annyi baj legyen: az Ocean’s 8-ben így is szinte csupa menő színésznő játszik, akiket jó együtt látni (Rihanna hackerfigurája nevetséges ugyan, de ő is becsülettel megoldja a feladatot).
A film komoly hibája ugyanakkor, hogy nem játszik benne Stanley Tucci. Egy ilyen vicces-ironikus, tét nélküli játékba őt is be kellett volna venni, hogy kedvére sziporkázhasson. Ez bizonyára mindenki számára nyilvánvaló volt, és már dolgozott is Gary Ross-szal, így csakis egyeztetési gondok miatt nem jöhetett létre az újabb közös munka, a Stanley Tucci-rajongók legmélyebb sajnálatára. Tucci helyett James Corden játssza az egyetlen valamirevaló férfiszerepet, a dörzsölt biztosítási ügynökét. Ő sem rossz, de nem egy Tucci.
Az Ocean’s 8 tehát nem sok vizet zavar, és bízom benne, hogy számos női néző számára jóleső visszaigazolást fog nyújtani, hogy Hollywood számít rájuk, és őket helyezi győztes szerepbe. Az Ocean’s Eleven kedvelőit viszont legfeljebb az lelkesítheti, hogy láthatják, Oceanék családi mitológiájában még mindig maradtak elmeséletlen történetek. Talán a következő részben majd egy olyat is elmesélnek, mert ez a mostani kicsit túlságosan önismétlőre sikerült.
Ocean’s 8 – Az évszázad átverése (Ocean’s 8), 2018, 110 perc, 6/10
Kiemelt kép: InterCom
