Pest egykori legfontosabb útja, a város szívéből, a Deák Ferenc térről az egykor a város több pontján is állt polgári lövöldék egyikéig (a mai Lövölde térig) tartó Király utcában járva ma szinte minden lépésre jut egy ismert épület, vagy kacifántos történet – ezek mára azonban már mind kikoptak a köztudatból, és váltak a történészek, kutatók, valamint a várost nyitott szemmel járók által lelkesen mesélt titkokká.
Hasonló titokzatosság övezi a különböző titkos társaságokat, így az összeesküvéselméletek ezreiben emlegetett szabadkőművességet is, mely Magyarországon már közel három évszázados múltra tekint vissza, sőt, a világon máig egyedülálló módon itthon egyesülni is tudott a két nagy irányzat.
A XX. század azonban csúnyán elbánt a társasággal: 1919-ben a Tanácsköztársaság korlátozta a páholyok működését, a következő évben, a Horthy-kor hajnalán pedig nemes egyszerűséggel betiltották a működését. A kisebb csoportok hosszú illegalitásba vonultak, a Harmadik Birodalom hathatós munkájának köszönhetően pedig időközben tovább erősödött a szabadkőművességgel szembeni ellenszenv.
A Podmaniczky utcai páholyház részlete, rajta a szabadkőművesség jelképeivel / fotó: Vincze Miklós/24.hu
A tiltás eltörlésére 1945-ig kellett várni, de a visszatérés tiszavirág-életűnek bizonyult, hiszen a még belügyminiszterként tevékenykedő Kádár János 1950-ben egyetlen tollvonással újra elintézte őket. 1989-ig a helyzet változatlan maradt, az azóta eltelt három évtizedben azonban újjászülettek a páholyok, ma pedig újra rendszeres találkozókat tartanak anélkül, hogy akár csak egyetlen pillanatra is a világuralom átvételén gondolkodnának.
Mindezek fényében joggal hihetnénk, hogy a csoportok nyomai mára eltűntek, részben a XX. század kétharmadában élvezett illegális státuszuknak, részben pedig az azóta elvégzett épületátalakításoknak, vagy bontásoknak. Ez persze óriási tévedés, hiszen bizonyítja ezt a szimbólumokkal teli, korábban már említett Podmaniczky utcai, vagy a Margit körúti, ma a Budai Táncklubnak és lakásoknak is otthont adó sarokház, de városszerte találkozhatunk a nem is annyira rejtett, felületes szemlélők által viszont nehezen észrevehető, vagy felismerhető nyomokkal – így például a Király utcában.
A kapu, amit talán sokan ismernek, hiszen épp megáll előtte a troli – de mi van felette? / fotó: Vincze Miklós/24.hu
A vallási és teológiai kérdésektől teljesen elzárkózó, azok páholyházakban történő megvitatását szigorúan tiltó, de a tagok vallási hovatartozását nem firtató csoport itt látható nyoma érdekes módon alig néhány méterre található az Avilai Szent Teréz-templomtól (ép.: Kasselik Fidél, 1801-1809), első látásra pedig csak egy környezetéből kissé kilógó, szecessziós lakóháznak tűnik.
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Az 1911-ben a korszak széles körben kevéssé ismert zsenije, az Astoria Hotel egy részét, és az egykor a valódi Meseautónak otthont adó villát is megálmodó Hikisch Rezső, Horváth Antal, valamint a telektulajdonos Schwarz Jenő tervei szerint megszületett saroképület azonban jóval több annál, mint amilyennek távolról tűnik:
Fotó: Vincze Miklós/24.hu
Az eredeti formájában 1883-1919 közt működött, ma újra létező Deák Ferencz Szabadkőműves Páholy (így, cz-vel!) tagjaként ismert Schwarz számára épült ötemeletes ház ugyanis egy egész, ma is jól látható műteremszintet kapott, ahol műtermet alakított ki magának (1917-ben az 1944-ben feleségével együtt Buchenwaldba deportált Kis Pál is itt rendezte be saját napfényműtermét, ahol fotókat, szobrokat és festményeket is készített), igazi különlegessége azonban a domborművekben rejlik, hiszen a homlokzatán nem csak magyaros, de szabadkőműves motívumokkal is találkozhatunk, belső terében pedig Róth Miksa-mozaikkal, illetve ólomüveg ablakokkal találkozhatunk.
Az egykori műterem / fotó: Vincze Miklós/24.hu
A lakónévsor sem volt épp mindennapi, hiszen a textilgyártást itthon forradalmasító dr. Buday-Goldberger Leó, illetve a korábban már általunk is említett, a harmincas években csodás üzletportált kapott Erzsébet körúti Bucsinszky Kávéház tulajdonosa, Dr. Bucsinszky Lajos is élt itt hosszabb-rövidebb ideig, az egyik lakásban pedig a harmincas évek derekán a Bálint és Sándor építésziroda működött.
A Király utcai homlokzat és részletei
Fotók: Vincze Miklós / 24.hu
Az Akácfa utcai oldal három allegorikus domborműve:
Fotók: Vincze Miklós / 24.hu
A belső terek és az üvegablakok
Fotók: Szecessziós Magazin
A napfényműterem Budapest ostroma során belövést kapott, a harcok megszűnése után azonban Kis Pál két lánya rendbehozta a sérült tereket, majd újraindították a munkát.
Kis Pál műterme 1929-ben, fotó: dr. Tamásy Sándor/Fortepan
Átalakítás, 1959 / fotó: dr. Tamásy Sándor/Fortepan
A következő években egy ideig Telcs Erzsi fotóművész is itt dolgozott, az ötvenes évek elején azonban Kis testvére vette át a műtermet, de a tágas, világos terek még ugyanabban az évtizedben lakássá lényegültek át. – írja a Mafot.
A háború után üzletek és lakók egész sora váltotta egymást, sőt, hatvan évvel ezelőtt egy ideig a Béke Ruházati Ballon- és Esőkabát Ktsz. szabászterme is itt működött:
in: Népszava, 1958. február 26.
A ház néhány évvel ezelőtt teljes felújítást kapott, az állapota így több mint korrekt. Műemléki védettséget nem élvez, de jól láthatóan nem is volt szüksége hozzá ahhoz, hogy ma is szűkebb környezetének egyik legizgalmasabb épülete legyen.
